Honvéd – DVTK: jót nem tudok, rosszat nem akarok

Sima vereséget szenvedett a DVTK csapata a Honvéd ellen, bánatosak a szurkolók, csalódott mindenki, aki a Diósgyőrrel szimpatizál. Ismét nehéz ilyenkor komolyabban értékelni egy mérkőzést, mert egyszerűen kevés pozitívum van, amibe kapaszkodni lehet.

Már az előjelek sem voltak biztatók, a sok sérülés plusz az eltiltás megtette a hatását: felforgatott csapattal álltunk ki, a teljesítményünk pedig ennek megfelelően eléggé harmatos volt. A Honvéd faék egyszerűségű taktikájával nem tudtunk mit kezdeni, hagytuk őket passzolgatni, játszani, ráadásul egy az egyben is sokszor megvertek minket a gyors és fordulékony játékosaik. Kevés volt, amit nyújtottunk, a mentalitása is csak néhány játékosnak ütötte meg azt a mércét, amit el lehetne várni. Nem is lehetett más a mérkőzés vége, igazából egy percig sem éreztem azt, hogy itt bármilyen keresnivalónk lehet. Rossz érzés ez a kilátástalanság, de nincs mit tenni, újabb vereséget kell beírni az eredmények közé, és óvatosan ránézni a tabellán egyre csak távolodó 10. helyre: immár 4 pont választ el minket az utolsó, még NB1-et érő pozíciótól.

4 bajnoki meccs jön még most ősszel, olyan találkozók, amelyen sok ember sorsa fog eldőlni: játszani fogunk a közvetlen rivális Pakssal és Gyirmóttal, ha ott nem leszünk képesek nyerni, akkor a jelenleginél is nagyobb bajba kerülünk. Nem tudom mi lesz, nem vagyok optimista, a hazai pályánk sem lesz már Miskolcon, fel van adva a lecke mindenkinek. Úgy néz ki, hogy számunkra marad a reménykedés…

Hozzászólások