Feltartott kézzel

vasasdvtk30

Már a tartalékos összeállításunk sem vetített előre túl sok jót a mai Vasas – DVTK mérkőzésre, de a pályán kiderült, hogy nem ok nélkül állnak ők a tabella élén, mi pedig a kiesőzónában.

Az első percektől kezdve éreztette a Vasas, hogy itt ők ezt a meccset meg szeretnék nyerni, mi pedig nagyon keveset mutattunk. Nemcsak játékban volt kevés a mai teljesítmény, hanem akaratban, hozzáállásban is, mintha majdnem mindenki úgy érezte volna: csak tudjuk le ezt a meccset, nem számít, ha kikapunk. Ennek megfelelően sokáig csak Rados védéseinek köszönhetően maradt 0-0 az állás, de aztán a második félidőben 3 alkalommal már ő is tehetetlen volt. Érdekes módon a 3 kapott gólunk a kapunktól 5-6 méterről született, ráadásul kettő pontrúgás után, ez mutatja az összeszokottság hiányát, illetve azt, hogy néha kritizáljuk Liptákot vagy Eleket, de akkor látszik igazán a hiányuk, amikor nincsenek a pályán.

Horváth Ferenc ezúttal egyáltalán nem tudott hozzátenni a mérkőzéshez, nem cserélt időben, ráadásul a cserék sem hoztak új lendületet. Kevés támadást építettünk fel, pontatlanok voltunk, a kapuig alig jutottunk el. Ha nem akarunk kiesni, akkor minden meccsen meg kell próbálni pontokat szerezni, ez a Vasas sem verhetetlen, de csak rájuk kellett nézni, hogy mennyire pörögnek a hazai játékosok, fejben és fizikailag is fölénk nőttek, mi pedig csak forgolódtunk, nyomoztuk a labdát.

Minden meccsből lehet tanulni, ebből talán azt, hogy minőségi játékosok kellenek a keretbe, nemcsak 11 jó játékos kell, mert ha sérülések, eltiltások miatt 5-6 ember kiesik, akkor nem tudjuk őket megfelelően pótolni. A másik, hogy ha valaki megkapja a lehetőséget a sérülések, eltiltások miatt, akkor neki fel kellene szántania a pályát, hogy megmutassa: igenis, rám lehet számítani bármikor, de sajnos ma ennek nyomát sem láttuk. A harmadik tanulság pedig, hogy egy Diósgyőrt nem lehet úgy összeállítani, hogy nem a szakmai szempontok az elsődlegesek. Tessék előteremteni máshonnan az így kieső pénzt, de én még egyszer nem szeretnék olyan csapatot látni, ahol a jobb játékos a kispadra kerül, mert a szerepeltetéséért nem kap pénzt a klub. Ez nem egy üzleti vállalkozás, még ha néhányan annak is tekintik, ez Diósgyőr.

Szomorú este ez a DVTK szurkolóinak, főleg azoknak, akik több száz kilométert utazva fagyoskodtak 2 órát a stadionban, hogy láthassák ezt az egyáltalán nem fényes produkciót. Csalódottak vagyunk, mert nem győzelemre játszott a csapat, hanem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, egy pénzspórolós összeállítással. Van még egy javítási lehetőség, a Gyirmót ellen, ahol kötelező a győzelem, ha nem akarunk a 11. helyen telelni. Ha nem nyernénk, akkor nem lenne túl szép a karácsonyunk, ahogy Elek Ákos is említette nem olyan régen, de a mai kudarcot nehéz lesz elfelejteni még egy sikeres szezonzárás után is.

A kép forrása a dvtk.eu

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK