A Bacsa-transzfer margójára

A téli, ezúttal Spanyolországba szervezett edzőtáborba a csapat hosszú évek után először a saját nevelésű támadó, Bacsa Patrik nélkül utazott el. Tősgyökeres miskolci, ám jó ideje formán-kívüli játékos lévén távozása megosztotta a szurkolókat.
Talán nem vagyok egyedül ezzel, de én már rosszul vagyok a “mi kutyánk kölyke” kifejezéstől. A DVTK sportklub, nem pedig szeretetszolgálat, hogy csak azért eltartsunk embereket, mert régóta itt játszanak, mi pedig érzelmileg kötődünk hozzájuk. Persze mind azt szeretnénk, ha tele lenne a keret olyan miskolci fiatalokkal, akiknek Diósgyőr nemcsak egy állomás a hosszú pályafutásukban, hanem karrierjük csúcsa, de a játékosok rokonain, barátain kívül a szurkolók többségének talán mégis az a prioritás, hogy a csapat jól szerepeljen.

Patrik az évek során 24 góllal, és megannyi szép mozdulattal örvendeztetett meg minket, köztük egy olyan, a kupadöntőben szerzett találattal, amivel emberek ezreit – talán tízezreit – “sikerült” megsiratnia. Az itt töltött évek apró szépséghibája, hogy a 24 gól 145 meccsen jött össze, ami azt jelenti, 6 mérkőzésenként sikerült a kapuba találnia. Ez egy támadótól nagyon kevés. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pepe pár éve már nem az eredeti posztján, hanem balszélső támadóként szerepelt, ami – hisszük vagy sem – merőben más feladatokat kíván meg. Mentségére szóljon, ha éveken keresztül treníroznak egy adott szerepkör ellátására, majd egyik napról a másikra azt kívánják meg tőlem, hogy kiemelkedően teljesítsek egy teljesen eltérő feladatkörben, jó eséllyel nem fog sikerülni, ahogy sajnos Patriknak sem sikerült. A Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában elmondta, amikor éppen kikerült a kezdőcsapatból, sokszor gyakorolta edzések, meccsek után a lövéseket, erősített késő estig a konditeremben. Ez szép dolog, azonban két kérdést vet fel a szurkolókban: Egyrészt miért is nem ez az “alap” profi, külföldi szerződésre és válogatott behívóra váró sportemberek esetében, másrészt ha valóban annyi plusz munkát végzett, mint azt nyilatkozta, miért az az emberek érzése, hogy évek óta visszafelé fejlődött nálunk ?

Bacsa Patrik egy magas, gyors, jól cselező, termete ellenére mozgékony játékos, aki a kaput is kivételesen érzi. Mondhatnánk rá, hogy a modern támadó prototípusa, és sokkal többre hivatott annál, mintsem hogy a másodosztályban töltse legjobb éveit. Éppen ezekre tekintettel én személy szerint haragszok rá. Ha egy fiatal sportoló ilyen jó alapokkal rendelkezik, ráadásul megadatik neki, hogy a szülővárosa klubjában, a családjához közel, jó körülmények között készülhet napról napra, kutya kötelessége lenne annyi plusz munkát végeznie, hogy lehetősége legyen befutnia azt a karriert, amit az adottságai alapján neki jósoltak. Az utóbbi években mégis az lehetett a benyomásunk, ő megelégedett azzal, hogy hétről hétre az elsőosztályban bizonyíthat. Ha játszik, jó, ha nem játszik…úgy is jó.

Most azonban vége lett a jó világnak, és egy túlzás nélkül valamennyi fél számára jó döntés született. Patriknak lehetősége lesz egy – a jelenleginél valamivel gyengébb – másik bajnokságban bizonyítani, de ami még talán ennél is fontosabb: fejlődni, ami nálunk hosszú hónapok óta nem sikerült neki. Ha ez sikerül, abból nem csak ő, hanem a klub, és így mi szurkolók is profitálhatunk: Mert annál, ha egy Diósgyőr – támadó ontja a gólokat, csak annak örülünk jobban, ha ez a játékos… na jó… a mi kutyánk kölyke.

Patrik ! Tartozol magadnak azzal, hogy bebizonyítod, Te nem egy másodosztályú játékos vagy. Talán nem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, kaptál egy új esélyt a sorstól, hogy tiszta lappal újra elkezdhesd felépíteni magad. Ha szomorúan is hagyod most el Miskolcot, a legjobb, amit tehetsz, hogy ezt az új helyzetet lehetőségként fogod fel, és megpróbálsz a lehető legtöbbet profitálni a következő fél évből.

Végezetül pedig azt hiszem, ezt valamennyi Diósgyőr szurkoló nevében mondhatom:
Őszintén remélem, lesz még lehetőségünk újra Diósgyőr mezben látni egy új, gólerős, fizikálisan és mentálisan is magasabb szintre lépett Bacsa Patrikot.

Hozzászólások