Bántóan sima vereség: Portugália – Magyarország 3-0

zoli kép

Hamar a helyünkre kerültünk, már ami a világfutballt illeti: az oroszországi világbajnokság selejtezőinek felénél már csupán matematikai esélyünk maradt a jó eséllyel pótselejtezőt érő 2. helyre. Kellett ehhez a tegnapi vereség is, ahol a válogatott játékosai nagyjából annyit hoztak, amennyit tudnak, de semmi pluszt, ez pedig arra volt elég, hogy megússzunk egy csúfos kiütést. Bár azt el kell ismerni, hogy a portugál válogatott a második félidő második felében már csak szórakozott, levezető edzést tartottak, mi pedig közelről szemléltük a passzolgatásukat, tehát lehetett volna több is a vége.

Mi vezetett oda, hogy ilyen hamar elszállt minden esélyünk 2018-ra? Elsősorban az, hogy kevés jó játékosunk van, ha 2-3 ember kiesik, akkor nem tudjuk megfelelően pótolni őket, a védelemre ez hatványozottan igaz, ez pedig egy erősebb ellenfél ellen lehetetlen helyzetbe hoz minket. A másik a mentális tényező, Dárdai szerepvállalása előtt láttuk sokszor így kifutni a válogatottat sorsdöntő mérkőzésekre, ahol már 10 perc után tudtuk, hogy itt nekünk semmi keresnivalónk, és csak nagy szerencsével úszhatjuk meg a vereséget. Ahogy az lenni szokott, ezúttal sem úsztuk meg, de hát ne is csodálkozzunk, ha beállunk a kapu elé védekezni 10 emberrel, akkor előbb vagy utóbb a klasszis játékosokból álló ellenfélnél rájönnek, hogy mivel lehet megbontani ezt a védekezést.

A jövőt illetően marad számunkra 2020, a kibővített létszámú EB-re jó eséllyel ismét kijuthatunk, az MLSZ örülhet, hogy teljesülnek a világversenyekre kijutásról szőtt álmaik, sőt 2026-tól már talán egy VB-re is kijuthatunk, hiszen ott is felemelik a létszámot. Azért én örülnék, ha a milliárdokból kitömött akadémiákból évente kijönne 5-6 olyan játékos, akikkel a válogatott keretében számolni lehet, már 6-8-10 éve működnek a legnevesebb akadémiák az országban, az akkor 8-10 éves srácok azóta felnőttek, el kellene árasztaniuk az NB1-et, hiszen papíron kiváló képzésben részesültek. Sajnos ez továbbra is csak álom marad, helyette inkább honosítunk vagy lassan 38 éves játékost rakunk be a válogatottba, mert egyszerűen nincs más, a szomorú valóság az, hogy még mindig nagyon le vagyunk maradva az európai élvonaltól, és a felzárkózás még nagyon messze van.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK