Az értékelhetetlen értékelése

Néha amikor idősebb emberekkel beszélgetünk, hallhatunk olyan mondatokat, hogy régen minden jobb volt, meg bezzeg az én időmben hogy történtek a dolgok. A mai meccsen kissé mi is a múltban érezhettük magunkat. A nem is annyira távoli múltban. A mai meccsen a csapatot a kilátástalan, ötlettelen játék jellemezte.

A mérkőzés elején lagymatag hangulatú volt a játék és a hozzáállás, egyik csapaton sem lehetett olyan egetverő elszántságot látni. Mind a két csapatra a sok hibával való játék volt a jellemző, senki nem tudott olyan helyzetet kialakítani, ami igazán veszélyes lett volna. Az elmúlt időkben látott vérmes letámadás, az ellenfél játékának megfojtása csak nyomokban volt felfedezhető, nagyon gyatra volt az a néhány próbálkozás is. Aztán tényleg a múltban érezhettük magunkat a félidő közepén, a védelem végigasszisztált a Hali vezető gólját. Az első játékrészben innentől Szarka becserélése után sem lett intenzívebb a játékunk, mindössze az ellenfél állt be védekezni.

A második félidő egy Antal bravúrral kezdődött, ami után teljesen átvettük a kezdeményezést, ennek ellenére nem volt igazán nagy lehetőségünk az ötlettelen játékunknak köszönhetően. Ahogy telt és múlt az idő, egyre hitehagyottabb lett a csapat, köszönhetően talán annak is, hogy az alattomosan és továbbra is a legundorítóbban játszó szombathelyi játékosok szabálytalanságainak egy jelentősebb része megtorlatlan maradt, pedig Devecseri könyökösei, becsúszásai simán lapokat kellett volna, hogy érjenek. A második bekapott gól pedig már szinte Horváth Ferenc munkásságát idézte, egy ilyen rém gyenge csapat csak úgy átszaladt a félpályánkon és köszönték a lehetőséget, éltek is vele. Innentől a maradék hit is elszállt a játékosokból, semmit sem sikerült felmutatni, a cserék semmit sem javítottak a játékunkon, Bódog Tamástól elég szokatlan volt látni, hogy ennyire tanácstalan abban, hogy mit kellene változtatni, esélye nem volt felrázni ezeket a srácokat, akik fejben talán már a húsvéti sonkát szeletelgették a pályán.

Nem érdemeltünk ma győzelmet, annyit viszont joggal elvárhattunk volna a csapattól, hogy úgy küzdjenek, mint tették azt az elmúlt 1 hónapban. reméljük, hogy most lesz elég idejük pihenni, hiszen már nem lesz hétközi forduló és az elkövetkezendő 1 hét elegendő lesz arra, hogy a fejekben rendet rakjunk és az új csapatunkat láthassuk viszont a következő fordulóban.

Az értékelőt pedig az egyik szerkesztőtársamban megfogalmazódott “locsoló verssel” zárnám:

Itt a húsvét, itt a nyúl,
Ki a f@sz fog egyenlíteni?

Hozzászólások