Az utolsó küzdelem: DVTK-Debrecen értékelő

18742566_2003802892978746_1469507375_o

Elérkezett hát ez a nap is. Majd 4000 diósgyőri szurkoló indult el Mezőkövesdre, hogy egy telt házas meccsen buzdítsa a csapatot a sorsdöntő Debrecen elleni mérkőzésen. Mindenki átérzi a küzdelem fontosságát ezen a kiesési rangadón. Nagyon kevesen bíznak mindössze abban, hogy az MTK nem nyer egy lebeszélt meccset a Paks ellen a biztos bennmaradásért, különben már számunkra nem lenne életbevágóan fontos a 3 pont megszerzése.

A meccset láthatóan aktívabban kezdtük, az első percekben a debreceni térfélen folyt a játék. Itt kezdtem reménykedni, hogy a fiúk megértették a lényeget, itt bizony hajtani kell. Ezen irányú elképzelésem nem tartott sokáig, hiszen hiába védett szépen Rados, a kipattanót a védelem asszisztálása mellett Jovanovic a kapuba vágta. A bekapott gólt követően láthatóan leült a játékunk, nagyon nehezen dolgozta fel a csapat a hátrányba kerülést. Miután nagy nehezen kiheverték, újra elkezdődött a nyomásgyakorlás nem túl sok sikerrel. Jóval aktívabban játszottunk, több remek lehetőséget alakítottunk ki, de mintha a játékosok egy a kapu felett lévő láthatatlan céltáblát rugdostak volna, a tiszta lövőhelyzetekből is képtelenek voltak kaput találni. Hiába próbálkoztak 9 alkalommal is az első félidőben, mindössze 3 védeni valója volt Danilovicnak. A félidő végére pedig jött a rémálom, egy szabadrúgás után lényegében a semmiből megduplázta az előnyét a Debrecen. itt hozzátenném, hogy a 3 perc hosszabbítás nem tudom, hogy mennyire volt indokolt, de olyan szempontból szükség volt rá, hogy a letelte előtt pár másodperccel betaláljon a vendég együttes. A sorsunk pedig az MTK és a Paks kezébe került…

A második félidő nagyon hasonlóan kezdődött, mint az első, a folytatás viszont nem volt olyan rossz, mivel nem kaptunk gólt. A mezőnyfölényünk egyre nőtt, köszönhetően annak, hogy a Loki teljesen visszaállt, átadta a területeket, berendezkedtek a kontrákra. Az egész félidőben lényegében csak 1 kapura folyt a játék, a Debrecen ha akart volna sem hiszem, hogy túlzottan ki tudott volna jönni. A játékban nem volt túl sok elképzelésünk, hiába próbálták a fiúk begyömöszölni  a kapu elé a labdát, nem volt túl sok sikerük. Aztán Vela elfutott a szélen, kapott egy hibátlan átadást, majd 1 az 1-ben a kapus ellen sikeresen elhibázta a legnagyobb lehetőségünket. A remény és a küzdőszellem feléledt, nincs veszve még minden. Továbbra is csak 1 kapura folyt a játék, amikor is Busai kapott a 11-es pont környékén egy kitűnő passzt, de lövésébe még beleértek, így ebből a ziccerből sem lett szépítés. Közben peregnek a percek, a helyzet egyre rosszabb, a Paks még mindig tartja magát. A játékrész vége felé már látszanak a fáradtság jelei, a Loki is odaér a kapu elé, egy kapufával jelzik, hogy még növelnék előnyüket, ami sajnos meddő támadásaink után be is következik. Az egyik kontra végén eldöntötte a meccset a vendég csapat, 1000%-osan bebiztosítva a jövő évi tagságot. A másik meccsen még mindig 0-0, már a hosszabbításban járunk, ezernyi miskolci szurkoló imádkozik, hogy így maradjon minden. A meccs végére teljesen kipukkadtunk, a debreceni játékosok már színezték a játékot, teljesen mindegy volt nekik, hogy hogyan alakul a továbbiakban a mérkőzés. 5 perccel a vége előtt pedig jött az örömhír: a 90. percben vezetést szerzett a Paks. A stadion hangorkánban tört ki, zúgott a hajrá Paks! A mi bennmaradásunk pedig így biztosnak tűnik, de mindössze pár percre, mert egyenlít az MTK a hosszabbításban. Meleg percek jönnek, majd újabb üdvrivalgás, lefújták a másik meccset, a csapat jövőre is az NB1-ben folytatja. A játékosok már egymással pacsiznak, senki nem siet, a végére csattanóként pedig Ugrai még egy szépségdíjas góllal beköszön, nehogy rúgott gól nélkül maradjunk az utolsó fordulóban.

Összességében egy küzdelmes meccsen, nagy mezőnyfölényben játszva, de meddő helyzetkihasználással simán kaptunk ki 3-1 arányban, viszont a Paks góljának köszönhetően tét nélküli mérkőzésen maradtunk alul.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK