Mínusz két pont.

honvéd_dvtk

A Honvéd vendégei voltunk a bajnokság második fordulójában. A kispesti csapat hét közben még a Bajnokok Ligájában igyekezett kiharcolni a továbbjutást, de a magyar tendenciát folytatva, simán kikaptak hazai pályán, ezzel máris befejezve a nemzetközi szereplést. Tőlünk pedig távozott Fülöp István, aki valljuk be, közel sem váltotta meg nálunk a világot.

Az elmúlt heti kezdőhöz képest annyi változott, hogy Forgács kikerült a kezdőből és visszakerült, hosszú eltiltása után Lipták Zoltán, akire már nagyon vártunk. Eddig. Ugrai és Makrai ismét a kispadon kezdett, míg Bacsa Patrik a keretbe sem került. Az újonnan igazoltak közül Óvári és Ionnadis kezdett, akik ezalatt a két meccs alatt egyáltalán nem bizonyították, hogy miért is őket igazolta hozzánk a szakértő klubvezetésünk. De talán idővel.

Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, bár talán egy hajszállal jobbak voltunk, majd a kispesti Nagy Gergő buta szabálytalansága okán tizenegyeshez jutottunk, amit maga a sértett, Vela értékesített is. Bizakodásra adhatott okot, hogy ezért, Solymosi játékvezető második sárga lappal kiállította a piros feketék középpályását.

A második félidőt úgy kezdtük, ahogy azt egy emberelőnyben játszó csapatnak kell. Beszorítottuk a Honvédot, akik tanácstalanul csak ívelgették előre a labdát, amit hatástalanítottunk és ebből építkezhettünk kedvünkre.

A kimaradt, ordító helyzetünk után, mintha mi zavarodtunk volna meg. Eddig a lehetőségig mi irányítottuk a játékot, érett a gól, ami meglehetett volna, ha Ugrai értékesíti lehetőségét, vagy oda passzol, ahová kell. Magyarország öt legjobb játékosa közé sorolt játékosnak el kellene gondolkodnia, hogy ez egy csapatjáték, nem pedig egyedül van a pályán. Megértem, hogy a kispadon kezd és eddig sehol sem marasztalták oly lelkesen. Talán nem ártana némi alázatosság…

Természetesen, ahogy az lenni szokott jött az ellentámadás, amiből a Honvéd egyenlített. Persze az integetett a legjobban, aki lemaradt az egy szem csatárról. Lipták. ezen a mérkőzésen a védelmünk amúgy sem volt a helyzet magaslatán, hiszen nemsokára jött az, amit senki sem gondolt volna.

Csapatkapitányunk fölösleges szabálytalansága miatt és Rados bizonytalansága után, Lanzafame viszont értékesítette a megítélt szabadrúgást. A néhány perces sokk után viszont elkezdtek úgy játszani a srácok, ahogy azt kellett volna emberelőnyben. Beszorítottuk az aktuális bajnokot, de sajnos a támadójátékunk még mindig impotens, így pedig nehéz játszani. De hála az égnek ma volt egy Velánk, aki két góljával megmentette a Diósgyőr becsületét. Sajnos ez egy olyan meccs volt, ahol nekünk állt a zászló, de nem éltünk a kínálkozó lehetőséggel. Bódog Tamás érkezése óta ez volt az egyik leggyengébb produkciónk. Remélem a vezetők azért látják, hogy ez a csapat azért még szorul némi erősítésre.

De az elmondható, és becsülendő, hogy nem adták fel, és a végén mindent megtettek, hogy legalább az egyenlítés sikerüljön, ami végül össze is jött. Ettől függetlenül lehet hiányérzetünk, mert elszalasztottunk egy újabb pesti győzelmet, ami után biztos, hogy mi álltunk volna a táblázat élén.

De, ahogy a P. Mobil is megénekelte, menni kell a megkezdett úton tovább és hiszem, hogy ez meghozza majd a gyümölcsét. Akkor pedig újra szép napok elé nézünk, és újra örülhetünk, mi Diósgyőriek. A stáb, a Srácok és mi, szurkolók. Így közösen, mert mi így együtt vagyunk a csodálatos Diósgyőr!

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK