Tizenkilencre lapot húztunk!

20495808_2106666326025735_1444327378_o

 

A mai napon egy olyan csapattal játszottunk, akiknél visszataszítóbb játékot kevesen játszanak még ebben a nagyon gyenge NB1-ben is. A Haladás jelenleg albérletben játszik, ezért a hűség városába, Sopronba kellett utaznia a csapatnak és azoknak a szurkolóknak is, akik a helyszínen tekintették meg a mai mérkőzést.

A korábban megszokott kezdőkhöz képest annyi változás történt, hogy Nono, Bódog Tamás által is megemlített gyenge játéka miatt kikerült a kezdőből, helyét a váci csodagyerek, Tóth Barnabás vette át, aki a védelem előtt helyezkedett, így Busai egy sorral előrébb kapott lehetőséget. Érdekes volt, hogy a cserék között sem találtuk meg Makrai nevét, akit valószínűleg, nevelési célzattal nem nevezett vezetőedzőnk a keretbe.

Az első félidőben egy olyan játékot láthattunk, amit Bódog érkezése óta még sohasem. Ennyire gyengén, lélektelenül, hitehagyottan még sosem láttam játszani ezt a csapatot. Semmi taktikai elemet nem lehetett felfedezni ebben a focinak csúfolt valamiben.

A második félidőre jött is a változtatás. Lejött a pályáról, az eddigi két és fél meccsén semmi értékelhetőt nem nyújtó görög támadó, Ionnadis és Tóth Barnabás, akinek láthatóan nem sikerült még felvennie az NB1 ritmusát sem.

Nem mondhatnánk, hogy egy karikacsapásra megváltozott volna a játék képe, de idővel kezdtük átvenni a játék irányítását és egy szöglet utáni, Tamás Márk fejesből meg is szereztük a vezetést. Érezhető volt, hogy ezzel megfogtuk a Haladást, akiknek eddig sem volt egy valamire való helyzetük sem. Ez a találat a mieinket teljesen megnyugtatta, innentől már nem volt kérdés, hogy ki nyeri ezt a mérkőzést. A második gólunk, amit Óvári Zsolt szerzett, (Neki ez volt az első élvonalbeli gólja, amihez ezúton is gratulálunk!) pedig már csak azt a kérdést hagyta nyitva, hogy mekkora lesz a különbség. Szerencsére nem álltak le a fiúk és egy nagyon szerencsés Busai lövés után, már három nullára vezettünk. Azért azt meg kell jegyezni, hogy Király hatalmasat hibázott ennél a gólnál, persze ez nem von le semmit Attila érdemeiből.

Közel húsz év után sikerült ismét nyernünk, a totális antifutballt játszó szombathelyiek otthonában. Én nem lennék szomorú, ha az év végén ők állnának a képzeletbeli vonal alatt.

A második félidőben nyújtott magabiztos játékunkkal megérdemelten hoztuk el a három pontot, így továbbra is az élmezőny tagjai vagyunk. De egy valami mellett azért ne menjünk el szó nélkül. Hiába a három gól, eddig borzasztóan gyenge a támadósorunk produkciója. Érezhető, hogy ide mindenképpen igazolnunk kellene még egy olyan támadót, aki nem csak a görög drámában és a helyzetek kihagyásában jeleskedik. Egyik támadónk lassacskán szabó viktori magasságokba emelkedik, a rengeteg elpuskázott lehetőségével, így nem lepődnék meg, ha igazolnánk erre a posztra.

Még egy olyan dolog, ami nekem nagyon szúrja a szemem, az pedig az, hogy Farkas játékvezető, ha egy kicsit is következetesebb, akkor már a találkozó legelején kiállította volna szándékos ütésért a Hali védőjét. Azért fájó ez annyira, mert elviekben ők profi státuszban vannak, nem kevés pénzt kapva, hónapról-hónapra.

Ami a csapatunkat illeti, mindenképp jár nekik a gratuláció és a taps. De ez a dicséret kizárólag a második játékrészben mutatott játéknak szól!

Nagyon bízom benne, hogy ezt az arcunkat fogjuk mutatni a további mérkőzéseken is. Ha igen, akkor egy nagyon szép szezonunk lesz! Köszönjük, Srácok!

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK