Dicsértessék!

ugrai_dvtk

A második fordulóban, ahogy ezt mindenki tudja, egy végletekig kiélezett meccsen sikerült döntetlenre mentenünk a mérkőzést. Megnyerhettük volna ezt a találkozót, de ugyanúgy el is veszíthettük volna. A meccs képe alapján, hiába játszottunk emberelőnyben egy órán keresztül, teljesen reális volt a döntetlen.

A találkozó után nagyon sokan, köztük én is, ráhúztuk a vizes lepedőt néhány játékosunkra. A mai napig hiszem, hogy egy szurkolónak nem csak az a dolga, hogy tapsikáljon, vásároljon és fülét-farkát behúzva csendben üljön. Hanem mikor szükséges, akkor kimondja a véleményét, ha tetszik, ha nem. A megfelelő kritika minden esetben építő lesz, ha azt a címzett helyén kezeli, átgondolja, levonja a következtetést és úgy lép tovább, hogy nyugodtan tükörbe nézhet a későbbiekben.

Viszont időnként megesik, hogy olyan lelátói megnyilvánulások ütik fel a fejüket, amik egyszerűen érthetetlenek. Már pedig azért, mert semmi másról nem szól csak arról, hogy hol az ellenfelet, hol azok szurkolóit, legrosszabb esetben pedig a ,,saját, imádott” csapatát, vagy annak egyik játékosát szapulják.

Még egyszer hangsúlyozom, a kritika minden esetben lehet építő jellegű, ha az egyenes arányban áll az elismeréssel!

Márpedig most annak van itt az ideje, hogy dorgálás helyett megkapják a Srácok a jól megérdemelt dicséretüket. Ugyanis, amíg a Honvéd ellen hibázott Ugrai és csapatkapitányunk, Lipták is, addig a Haladás ellen olyan példaértékű védekezést láthattunk, ami nagyon ritka az NB1-ben. Az, hogy a szombathelyieknek nem volt kaput eltaláló lövése, az nagyban köszönhető a volt válogatott védő által irányított védelmünknek. Le a kalappal előttük!

Roli pedig kapott hideget-meleget az említett meccs után (a hideg most biztos vagyok benne, hogy nagyon jól esne neki), amiért abban a helyzetben a lövést választotta beadás helyett. Ha bemegy, senki nem hánytorgatta volna fel, hogy miért nem passzolt. Így döntött, mert egy vérbeli támadó, aki biztosan nem így gondolta a végét, amikor ellőtte a labdát. Ott hibázott, viszont a volt csapat ellen, mindösszesen egy félidő alatt, remek produkcióval rukkolt elő. Úgy, ahogy egy profi mentalitású játékosnak kell is. Nem megsértődve, flegmán kezelte a helyzetet, hanem úgy, ahogy ezt a haza, jelenleg a CSAPAT megkövetelte. Nagyon bízom benne, hogy a jelenlegi mentalitással megy tovább és akkor a végén kiderül, hogy a végén mindenki derül.

Igen, csupa nagybetűvel ott az előbbi sorban. Tudom, hogy csak három forduló telt el és tisztában vagyok azzal, hogy hátra van még harminc, nagyon kemény forduló, de látszik, hogy Bódog Tamás mit akar játszatni és, hogy nem egyéniségekre van szüksége, hanem egy csapatra.

Jó úton haladunk, de arra oda kell figyelni mindenkinek, hogy mindig két lábbal maradjunk a földön. Bár amíg ilyen vezetőedzőnk van, nem kell attól tartanunk, hogy elszállnának a játékosok és velük együtt mi is.

Kozma Dominik, VB bronzérmes úszónk mondta; „itt csak az marad talpon, akinek van valami a gatyájában, mi bebizonyítottuk, hogy nálunk kevés embernek van itt most nagyobb…”

Erre mit mondhatnék mást, minthogy:

Mi vagyunk a legnagyobbak!!!

Fotó: csakfoci.hu

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK