Még nem bírjuk – Diósgyőr-Videoton értékelő

videoton értékelő

Az utóbbi időszakban sikerült egy olyan csapatot (és stábot) felépíteni szeretett klubunk háza táján, melyet látva okkal bízhattunk abban, idén nem kell az utolsó forduló hajrájában a paksiaknak szurkolni, hogy meghosszabbítsuk elsőosztályú tagságunkat. Annyira nem vagyok borúlátó, hogy azt állítsam, ez mégis újfent így lesz, ám az elmúlt heteket látva azt kijelenthetjük, remélhetőleg csak ideiglenesen bár, de komoly gödörbe kerültünk.

A mérkőzés elején igyekeztünk gyorsan magunkhoz ragadni a kezdeményezést, sok futással és letámadással operáltunk, a mezőny-béli dominanciának pedig viszonylag hamar meg is lett az eredménye: a válogatott keretbe frissen behívott Ugrai Roland akkora gólt ragasztott a Vidi kapujába, hogy még a totál-képet készítő operatőr sem tudta végig követni a labda útját. Az első félidőben szinte végig próbáltunk a korábban látottakhoz hasonlóan ellenfelünk fölé kerekedni, amely nyomás végül sajnos rossz döntésnek bizonyult…

A második játékrész 9. percében egy mélységi passzal indult meg a balszélen Suljic, azonban Tamás feljebb lépett, ezért Karannak kellett helyette kizárnia a bosnyák támadóra. Ennek ellenére a technikás légiós be tudta adni a labdát (1. hiba), ahol szerb középsővédőnk hiányában egyedül Lipták próbálta felvenni az egyetlen támadót, aki könnyedén lefutotta csapatkapitányunkat (2. hiba), és a felsőlécre bombázott, a kipattanóra azonban az ötös sarkán teljesen egyedül érkezett Scepovic (3. hiba), 1-1.

A 72. percben kísértetiesen hasonló koreográfiát követően már a vendégek vezettek: jött a menetrend-szerinti mélységi indítás a balszélen meginduló Negonak, aki mellől természetesen hiányzott a balbekkünk. A középen érkező négy játékos közül a fehérvári Henty találta meg a játékszert, és magabiztosan a kapuba passzolt. Apró szépséghiba, hogy a másik három érkező mind piros-fehérben volt, hogy-hogy nem egyiküknek sem volt esélye felszabadítani, elvégre minek is venné fel bármelyikük az érkező egyetlen támadót. Itt szeretném kiemelni az egyik – ha nem a – legnagyobb hiányosságunkat. A mai modern foci talán legfontosabb posztja a szélsővédőké. A jobb-bal bekkekkel szemben napjainkban már alapvető elvárás, hogy legalább olyan hatékonysággal legyenek képesek a támadásokat támogatni, mint ellátni védekező feladatukat. Loic Nego ennél a támadásnál tökéletesen bemutatta, mit is értünk ezalatt, Diósgyőrben ilyen kvalitású játékos utoljára talán Drazen Okuka volt, aki egyébként szabadon igazolható…

Pár perccel később Bódog Tamás úgy döntött, játékba küldi Makrai Gábort, és milyen jól tette ! Utánpótlás-válogatott támadónk második labdaérintéséből gólpasszt adott Nikolaos Ioannidisnek, aki egy már-már az Ugraiéhoz hasonló nagy gólt lőtt, 2-2 ! Ezzel azonban közel sem volt vége az izgalmaknak, jól láthatóan elfáradtunk ugyanis az első félidei játékunknak “köszönhetően”. Öt perccel a rendes játékidő vége előtt az ihletett formában futballozó Pátkai hozta el a labdát, majd – hol máshol – a bal oldalon vezetett offenzívát a vendégcsapat, melynek a végén a csereként beállt Géresi adott be, az ekkor már HÁROM középhátvéd között pedig érkezett újfent Pátkai, és valamennyi piros-mezest megelőzve lőtt a hálóba, ezzel begyűjtve csapatának a győzelmet.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, ezen a napon játszhattunk volna akár középhátvédek nélkül is, elvégre a védelem valamennyi tagja jól láthatóan mindent megtett annak érdekében, hogy még véletlenül se kelljen labdába érniük. Lassan Antal Botond sem rombolhatja le mégjobban a magyar futballban korábban felépített “nimbuszát”, talán a legbeszédesebb vélemény róla egy másik csapat szurkolójától ez volt: “Rettentően frusztráló lehet a diósgyőrieknek, hogy egy ilyen nagy darab ember áll a kapuban, és még véletlenül sem akadnak el benne a lövések.” A szélsővédőkről sem vehetjük le a keresztvizet, előrejátékban szinte semmit nem tesznek hozzá a mérkőzésekhez, cserébe legalább hátul is rendszeresen megverik őket (most mindhárom gólt a balszélről kaptuk).

Tegyük hozzá, a középpálya sem vesz le róluk terhet. Középpályás védekezésünk, mint olyan, Dausvili (vagy Mevoungou) távozása óta nincs, az így szinte azonnal a védőkre eső ellenfelek képesek akkora nyomást helyezni a hátsó egységre, amelyet – még ha olyan rutinos játékosokból is álló sorról beszélünk, mint Lipták vagy Karan – nem lehet 90 percig hiba nélkül bírni. Az első gólnál például Vela dicséretes módon visszazárt, ám ha tesz még két lépést, már ott lehetett volna Scepovic előtt, és jó eséllyel nincs egyenlítés…

A támadósort különösebb kritika most talán nem érheti, Ugrai bizonyította, hogy miért is jött neki a várva várt meghívó, a legjobbunk azonban – úgy gondolom – Ioannidis volt, aki a múltheti gól-gólpassz után láthatóan egyre nagyobb önbizalommal játszik, én személy szerint kezdem elhinni róla, hogy képzett játékos, aki nagy hasznunkra lehet a jövőben. A válogatott szünetnek köszönhetően van két hetünk rendezni a sorokat, hogy aztán a kirobbanó formában lévő Vasast fogadjuk újfent a debreceni Nagyerdei Stadionban.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK