Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen

Bódog Tamás

A bajnokság 11. fordulóját követően elmondhatjuk, valamennyi ellenféllel megmérkőztünk, így hellyel-közzel reális képet alkothatunk az NB1 2017/2018-as erőviszonyairól. A következőkben végzünk egy kisebb összehasonlítást, hogyan is álltunk tavaly ilyenkor, milyen téren fejlődtünk, és hol történt visszaesés (spoiler: sehol) az egy évvel ezelőtti eredményekhez képest.

Az előző kiírásban a 11. forduló szeptember 24-én ért véget, számunkra egy Debrecen elleni 1-3-as hazai vereséggel. Ekkor Horváth Ferenc ült még a kispadon, és sereghajtóként, 8 ponttal, kilenc meccses nyeretlenségi sorozatban voltunk. Most talán közel sincs olyan letargikus hangulat, mint akkoriban volt, annak ellenére, hogy jelenleg is csak 4 ponttal gyűjtöttünk többet, amivel pillanatnyilag a 9. helyen állunk, négy vesztes mérkőzés után.

A Horváth-féle csapat ekkor 2 győzelemmel és döntetlennel, 7 vereséggel, 11-23-as gólkülönbséggel állt, nem meglepő módon a legtöbb kapott gól a mi nevünk mellett állt. Ehhez képest jelenleg 3-3-5 a mérleg, amely 17-22-es gólaránnyal párosul. A Mezőkövesdi 24 gombóc után a mi 22 kapott gólunk a 2. legrosszabb mutató jelenleg a bajnokságban, amely leginkább talán a bizonytalankodó portásokra, a dekoncentrált(nak tűnő) belsővédőkre, és a középpályás védekezés (közel) teljes hiányára vezethető vissza. Persze ha figyelembe vesszük, hogy tavaly szeptemberhez képest olyan játékosok távoztak Diósgyőrből, mint Murtaz Dausvili, Elek Ákos, Bognár István, vagy Novothny Soma, és ennek ellenére is képesek voltunk – még ha csak kicsit is – előrelépni, elmondhatjuk, telitalálat volt Bódog Tamás kinevezése, a már-már szemet gyönyörködtető, sok futásra, és letámadásra épülő játékról nem is beszélve.

A támadósorból távozó alapemberek ellenére is már 7 góllal többet szereztünk, mint tavaly ilyenkor, köszönhetően többek között Diego Vela ihletett formájának (aki mostmár 4 gólos, tavaly ilyenkor csak egy találat állt a neve mellett), Ugrai Roland új szerepkörének, amely olyan formajavulással párosult, amely válogatott meghívót ért, vagy Makrai Gábor ellentmondást nem tűrő játékának, amellyel idén eddig már kétszer is sikerült a kapuba találnia a kapus letámadását követően. Ez már csak azért is dicséretes, mert nagyon jól példázza a fiatal utánpótlás-válogatott támadó harcosságát (amelynek nyilván jót tett a Honvéd elleni mérkőzést követően Bódog Tamás kritikája). Végül, de nem utolsó sorban azonban meg kell említenünk egy olyan körülményt, amelyet sajnos mi, szurkolók, vagy a játékosok nem képesek befolyásolni. Jóval előkelőbb pozíciót foglalnánk el ugyanis, ha az elmúlt négy fordulóban, vagy korábban az újpesti döntetlen alkalmával nem vesznek el tőlünk a játékvezetők mérkőzések végkimenetelét jelentősen befolyásoló hibáikkal  legszerényebb becslések szerint is minimum 7 pontot, a hazai pálya hiányáról már nem is beszélve…

Ez történt egy évvel ezelőtt

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK