Amikor semmi sem jön össze – PAFC-Diósgyőr értékelő

pafc értékelő

A mai mérkőzésnek két alapemberünk hiányában voltunk kénytelenek nekivágni: Lipták Zoltán eltiltás miatt a keretben sem volt ott, míg Nono edzői döntés értelmében mindössze a kispadon kapott helyet. A találkozó kezdeti szakaszában talán éppen utóbbi hiányában akadozott a támadógépezet, mégis sikerült két ziccert is kialakítanunk. Más kérdés, hogy előbb Ugrai lőtte fölé a saját helyzetét, majd Óvári is csak a stadion szomszédságában helyet kapó parasztházak kéményeire volt veszélyes (mentségére szóljon, felpattant előtte a labda). Csapatkapitányunk hiányában a saját nevelésű Eperjesi Gábor kapta meg a karszalagot. Eper az évek során úgy tűnik, fel is nőtt a feladathoz, külön öröm, hogy egyrészt végre egy ízig-vérig miskolci srác vezethette ki a csapatot gyepre, másrészt játékára ma sem lehetett panasz. A belsővédők a találkozó elején egy darabig keresték a helyüket, ám ha nem ők, akkor Antal Botond ért oda nagyszerűen a lövésekre (vagy a hazai kapufa volt velünk, az első játékrészben két alkalommal is). A félidő legjobbja görög támadónk, Nikosz volt, aki zseniálisan szolgálta ki a társakat, úgy tartott meg labdákat, ahogy azt manapság az erősebb felépítésű csatároktól azt elvárhatjuk, az élményszámba menő cselekről vagy keresztlabdákról nem is beszélve. Mindent egybevetve elmondható, az első 45 perc után mindkét csapatban benne maradt 2-2 gól, enyhe mezőnyfölényben játszottunk.

A második játékrészben már nem láthattunk kiemelkedő teljesítményt, bár mindkét edző próbált frissíteni csapatán, az áttörés végül a hazaiknak sikerült: Perosevic révén elfutottak a balszélen, a kontrával viszonylag kevesen jöttünk vissza, ám mikor a támadó megállt, három emberünk is ráment a labdás emberre, aki visszapasszolt a második hullámban érkező Knezevicnek, a házi gólkirály pedig kilőtte a balfelsőt. Felmerül a kérdés, ha az ellenfél legeredményesebb játékosa idén már 9 gólt jegyez, miért is nem tud senki érkezni vele egy támadásnál…
Ekkor már Nono is a pályán volt, kár, hogy az egyetlen irányítani képes játékosunk csak 25 percet tölthetett a a gyepen. Honfitársa, Vela sajnos magához képest hetek óta formán-kívül játszik, a teljes balszélről (Forgács, Óvári) nem is beszélve, ennyi gyenge teljesítményt pedig még az NB1-ben sem tud hosszú távon elviselni egy csapat.
A kapott gólt követően bár próbálkoztunk még, a rövid kispad miatt sem sikerült növelnünk a fordulatszámon, így meddő fölényünk nem vezetett eredményre. Sorozatban második vereségünket is elszenvedtük, holott jó esélyünk lett volna zárkózni a dobogó legalsó fokán tanyázókra, ám ameddig nem vagyunk képesek konstans jó játékra, és teljesítményünk továbbra is egy hullámvasútra hasonlít, ne is számítsunk jobb eredményekre. Folytatás a Honvéd-verő Újpest ellen jövőhéten, Debrecenben.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK