Instat – A számok bűvöletében II. rész

instat

Az előző cikkben az összes passzról ejtettünk szót, melyben a védő és a középpályás sor volt a porondon. A meccseken viszont fontosabb szerepet töltenek be azok a passzok, amik az előrejátékot segítik. Az Instat mutatók pedig nem hazudnak. Így már egy kicsit másabb kép mutatkozik, a hátul passzolgató védők kiesnek a sorból, helyüket pedig átveszik a támadó szellemű labdarúgók. Vagy Mégsem?

Sikeres támadó passzok:

Ami az előző cikkhez hasonlón feltűnő, hogy ugyan a Vasas ellen mind a 2 meccsen győzelmet arattunk, ez a két mérkőzés az, ahol egyáltalán nincs diósgyőri játékos a legjobbak között. A támadó passzoknál viszont már rosszabb az arány annak tekintetében, hogy amikor csak 1 csapat játékosai férnek a toplistára, abban az esetben hogyan szereplünk. Az előző mutatóban 3-3 volt az arány, itt viszont csak egyetlen olyan meccs volt, amikor a miskolci kontingens töltötte fel mind az 5 helyet. Ha lazábbra vesszük a gyeplőt, akkor az állapítható meg, hogy 8 alkalommal a mieink voltak többségben a listán, de sajnos 9 esetben az ellenfél játékosai voltak sikeresebbek a támadó passzokban. Ez az adat megegyezik az összes passznál található aránnyal. Itt is több olyan ember volt, aki meg tudta nyerni a versenyt 1-1- meccsen, viszont Nono az, aki a legtöbb alkalommal az első helyen végzett. Ebből is látszik, hogy amikor pályára léphetett, akkor ő volt a legaktívabb a pályán. Egy érdekes tény, az ember azt várná, hogy a középpálya, illetve néhány támadó legyen a legaktívabb az előrejátékban, az előző összeállításhoz képest mindössze 1 névvel bővült a toplistások névsora, ez pedig nem más, mint Ugrai. Itt sem maradhat el a dobogósaink összeállítása, sorrendben az alábbi emberek fértek fel legtöbbször a legjobbak rangsorába: A szezon elején Tamás Márk tett nagy előnyre szert, majd a szezon végén kapott kevesebb lehetőség miatt a többiek elkezdték beérni, de még így sem sikerül  überelniük a 8 alkalmat a ranglistán. A dobogó második fokán ismét holtverseny alakult ki, ugyanis Nono és Nagy Tibor is 7-7 alkalommal vett rész aktívan a támadásépítésben. A 3. helyen ezúttal nincs pontazonosság, Eperjesi Gábor a 4 elért toplistájával kapja a “bronzérmet”.  A dobogósokat többen is követik 3 kiemelkedő teljesítménnyel, ők Karan, Kocsis és Busai. A támadó szellemű játékosok is tudtak 2 alkalommal villogni az előrejátékban, Vela és Ugrai fértek be. Rajtuk kívül Lipták és Forgács volt még 1-1 alkalommal a toplista szereplője.

Sajnos, vagy nem sajnos, ennél az adatnál is az tapasztalható, hogy a védők voltak a legjobbjaink, a középpályások közül talán jobban el lehetett volna várni, hogy többen, vagy akik szerepelnek, több alkalommal próbálkozzanak támadó passzokkal. A támadóktól most sem lehetett csodát várni, hiszen előttük már csak a kapu van, számukra nehéz még előbbre passzolni a labdát, ennek ellenére Ugrai odafért a listára 2 alkalommal is, ez a csapatmunkában való résztvállalását dicséri, hogy nem csak elől várja az ölébe hulló lehetőséget, hanem saját maga is próbálja kiharcolni azt. Az adatokból kiolvasható, hogy a meccsek többségén nem mi passzoltunk többet előre, ez talán betudható a kevés húzásból gyors támadásépítés elnevezésű stratégiánknak is.

Az előző listához képest, itt is megjegyezhető, hogy Nagy Tibor milyen aktívan vett részt az előrepasszokban. A játéka nem túl látványos, de úgy látszik, hogy hasznos. Illetve figyelemre méltó, hogy a szélső védők a legjobbak ebben a mutatóban, ebből is látszik, hogy ezen posztok mennyire felértékelődtek az elmúlt években.

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK