“Persze, hogy tudtam…Csak nem sejtettem.” – Videoton-Diósgyőr értékelő

videoton értékelő

Tegyük a szívünkre a kezünket, sejtettük, hogy mi lesz a mai nap vége, de mi, diósgyőriek végig reménykedünk…

A védelem (szinte) teljes hiánya miatt eleve hendikeppel voltunk kénytelenek nekivágni a mai bajnokinak, ráadásul a helyettesek, Tamás Márk és Dejan Karan is csak beinjekciózva tudták vállalni a játékot. Ez sajnos viszonylag hamar egyértelművé tette, hogy itt ma nekünk nem sok keresnivalónk lesz, olyan fejetlenség uralkodott a hátsó csapatrészben, hogy ha lesz még egyszer ennyi hiányzónk, inkább ki se álljunk…
A srácok mindenesetre jól láthatóan megijedtek a nagynevű (felpumpált) ellenféltől, a korábban tapasztalt offenzív, letámadásos játéknak nyomát se láttuk. Talán nem véletlen, hogy az első játékrészt kaput eltaláló lövés nélkül fejeztük be. Pedig nem ártott volna, Lazovic révén ugyanis gyakorlatilag 45 perc után eldőlt a 3 pont sorsa. Először egy jobb oldalon végigvitt támadást fejezett be a középen teljesen egyedül érkező szerb csatár, mikor is Karan felvette a szélsőt, Tamás viszont ember nélkül kóválygott középen. Nem én vagyok a profi, de talán fel kellett volna venni…
A második találat szintén egy védelmi hibának volt “köszönhető”, ahol már a legjobb flipper-gépeket is megszégyenítő módon ötször (!) pattant vissza vendégvédőről a labda Lazovichoz. Hátul tehát nem álltunk a helyzet magaslatán, de cserébe legalább a támadók sem csináltak semmit, az alacsony, technikás embereink úgy pattogtak le a fizikális “hazai” védőkről, mintha betonfalakba ütköztek volna.

A félidőben aztán Bódog Tamás úgy döntött, Karan és Busai helyett támadókat hoz be. Dicséretes a tréner “tökössége”, de sajnos nem vált be a húzása, a félidő elején ugyanis újfent lekontráztak minket, ekkor már gyakorlatilag nem volt potens védőnk a pályán ( és addig se nagyon…). Öröm az ürömben, hogy a második játékrészben már-már kezdtünk úgy támadni, ahogy azt a srácoktól megszokhattuk idén, ám az átütőerő még ekkor is hiányzott. Még a Szarka buktatását követő – könnyű síppal befújt – tizenegyest is sikerült kihagynunk, rá egy percre azonban Óvári harcosságának köszönhetően szépítettünk. Igaz, még ebből is sikerült luftot rúgni, de szerencsénkre becsorgott a labda a már fekvő Kovácsik mellett. Az I-re a pontot Nego tette fel, aki senkitől sem zavartatva fejezett be egy támadást a mérkőzés legvégén. Ekkor még volt védőnk a pályán, ezt csak azért jegyzem meg, mert nagyon úgy látszott, hogy Tamásék már elindultak zuhanyozni.

Ha nincsenek az egészen elképesztően amatőr hibáik a védelemben, talán még itt is lett volna némi keresnivalónk, persze tudjuk, sportban a “ha” nem játszik. Úgy gondolom, a hátsó egységben egyedül Shestakov volt ma dicsérhető, harcossága már-már Daushvili-szintű, ráadásul grúz kollégájával ellentétben a labdával is jó viszonyt ápol. Injekciók a meccs előtt ide vagy oda, a többiek mai teljesítménye említést sem érdemel, nagy nyomás hárult rájuk a középpályás védekezés teljes hiánya miatt, de ez jó eséllyel még a Vidi tartalék ellen is kevés lett volna.  A középső csapatrész tehát nem tudta megszűrni a hazai támadásokat, hovatovább a támadások építésében sem jeleskedtek, ez valószínűleg Hasani feladata lett volna, de neki erről úgy látszik, elfelejtettek szólni.
A támadósorban szerephez jutók nagyjából annyira vették komolyan a mai meccset, mint tették két héttel ezelőtt a paksi bajnokit. Felmerül a kérdés: Ezt érdemelték azok a szurkolók, akik átutazták az országot ? A kérdés természetesen költői, a főszereplők ugyanis szarnak a fejükre, méghozzá jó magasról.

Végül, de nem utolsó sorban külön említést érdemel  Danko Lazovic, aki bár kétségkívül (NB1-es szinten – ami nem valami komoly) kiemelkedő játékos, de embernek nagyjából pont ugyanilyen megvetendő, hosszú hónapok óta mutatott viselkedését látva valószínűleg akkor is rühellném, ha vidista lennék. De ő legalább rúgott két gólt…

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK