29133966_2450081825017515_8190207547743928320_o

A hétvégi csúnyácska vereség után ismét a Pancho Arénában volt fellépése az együttesnek. Az ellenfél a nemzetközi verseny nyertese,a Puskás Akadémia. A kezdőben ezúttal egész sok magyar játékos szerepelhetett, a hétvégi 2 fő egészen meglepő 8 játékosra bővült, sőt a kezdőcsapatban több labdarúgó is 25 éves kor alatt volt, ez szinte csoda az Akadémiánál, nem nagyon láthattunk példát erre, holott ez volt a kitűzött cél pár évvel ezelőtt, hogy lehetőséget kaphassanak a fiatalok is.

A mérkőzés elejére talán a hétvégi forduló nyomhatta rá a bélyegét, ugyanis elég álmoskásan kezdtek a csapatok, említésre méltó esemény nem is nagyon történt. Ahogy átléptük ezt az első pár percet, a mérkőzés legfontosabb eseménye az volt, amikor Molnár és Kocsis összefejeltek. Mind a kettő játékost ápolni kellett, de tudták folytatni. Ezek után következtek a diósgyőri percek. Előbb Szarka fejelt remekül, Hegedűsnek nagy védésre volt szüksége, hogy ne kerüljön hátrányba a csapata, majd egy kitűnő Kocsis indítást követően sikerült Nikosznak elpuskázni egy ordító helyzetet, maradt a 0-0.  A rohamaink után újra lenyugodott egy kicsit a játék, újra  mezőnyben gyűrték egymást a felek. Az óra még pont nem érte el a 20. percet, amikor a védelemben beragadt egy ember, Henty kilépett és egy az egy ellen vihette kapura a labdát, de Antal Botond zseniálisan védett, így az egyetlen Puskás lehetőségből nem lett gól. A folytatásban sajnos Kocsis 10 perc játék után, egy játékmegszakításnál már csak segítséggel tudott lejönni a pályáról, helyét Hasani foglalta el. Kocsisnak innen is kívánunk mielőbbi gyógyulást és felépülést! Az első fél órában tehát volt lehetősége mind a két félnek a gólszerzésre, mégis gól nélkül maradtunk, és ezen Molnár életerős lövése sem tudott változtatni, Antal ismét szépen védett. Ami feltűnő az első félidőben, hogy a társak keresik Ugrait labdákkal, Roli viszont inkább elszórta a labdákat, nincs igazi veszély a játékában, a szabadrúgásai és szögletei sem jelentettek komoly lehetőséget a csapatnak. a 34. percben a félpályánál kaptunk szabadrúgást, melyet a kapu előterébe juttatva, a Puskás védők szerencsétlenkedésének is köszönhetően Shestakov juttatott Ioannidis elé, aki most már nem hibázott, begyalogolt a kapuig, és Hegedűs mellett a hálóba helyezett! 0-1. A játékrész utolsó 10 percében már jóval visszább állt a csapat, a szünetre úgy néz ki, hogy elég az 1 gólos előny, ennek ellenére a 40. percben Spandler gyalázatosan gyenge hazaadási kísérletére csapott le kis híján Szarka, de a labdaszerzés után komolyabb lehetőség sajnos nem adódott. Az utolsó perc izgalmait a Brkovic által elkövetett szabálytalanság után elvesztegetett felcsúti lehetőség, majd az azt követő diósgyőri kontra zárta, de Shestakov hosszan vette át a labdát, így Hegedűs meg tudta szerezni előle.

A fordulást követően egy kissé élénkült a játék, ugyan a mezőnyben küzdöttek a felek, de sokkalta agilisebben, nagyobb iramban. A játékrész kezdetén a Puskásnak volt több helyzete, viszont egyik sem volt veszélyes Antal kapujára. Az első óra elteltével már jól látszik, hogy a második félidőre úgy jöttünk ki, hogy stabilan védekezve megtartsuk az eredményt. A kontratámadások építése egyértelműen a két erőcsatárra maradt, a labda megtartása után sikerült is két-három alkalommal az ellenfél térfelén építkezni. A Felcsút pedig meddő mezőnyfölényt kezdett kialakítani, az egyetlen említésre méltó momentum Márkvárt lövése volt. Ezt követte Spandler belépője Ioannidis ellen, hátulról térdelte combon a görögöt, aki ápolást is kért, a mérkőzést kommentáló “szakember” viszont rendkívül undorító módon gúnyolódott Nikoszon, arra apellálva, hogy a vezetés tudatában szimulál (talán fájt neki, hogy hátrányban van a világválogatottja). A mérkőzésből 20 perc volt hátra, komolyabb gólhelyzetet egyik csapat sem tudott kialakítani, a védőink okosan tördelték a játékot, a Puskás céltalan felíveléseit pedig könnyedén kifejelték Liptákék. A véghajrá egy szabadrúgással kezdődött, Perosevicről megfeledkeztek a védőink, de szerencsére a lövés pillanatában még a labda útját tudták állni a fiúk. A szöglet után pedig Antalt kellett ápolni egy kicsit, a vállát fájlalta. Miután a labda átkerült a másik térfélre és újabb Puskás támadás indult, Henty vágta szájba Hasanit, a síp néma maradt viszont. De úgy tűnik, hogy ma a bíró támogatása sem elég a hazai csapatnak. Bár a szabadrúgásaik egyre közelebb kerülnek a kapuhoz, az egyiket követően Radó szerzett is egy lesgólt, amit szerencsére észre is vett a spori, ennek ellenére nem tudnak igazán veszélyesen focizni. Az utolsó 10 perchez közeledve egyre jobban átengedjük a területet az Akadémiának, ami azért veszélyes játék lehet…  Radó ennek megfelelően ismét helyzetbe került, bár újra lesre futott, de kétségtelen, hogy felrázta a hazai csapatot az érkezése. A véghajrára Bódog Tamás nem a védelmet frissítette, hanem Bacsa Patrik személyében friss támadó érkezett a csapatba, a kontratámadások lehetőségét szem előtt tartva. Bacsa meg is indult volna, de Zsidai sárga lapot érően lerántotta. Az ezt követő szabadrúgás Forgácshoz érkezett, akit alig, hogy átvette a labdát, Knezevic ledarált. A Puskás játékosai úgy tűnik, hogy nem bírják cérnával a végét, a szabálytalanságok már mind a két oldalt jellemzik. Az utolsó percekben már a félpályán sem nagyon akarunk átmenni, a hazaiak támadásai pedig nem rendelkeznek a kellő átütő erővel, így a kényelmes 1-0 arányú győzelemmel újabb lépést tettünk a legjobb 4 közé jutásért. A mérkőzés végi 4 perces hosszabbítás pedig enyhén szólva is indokolatlan volt.

A mérkőzés második felében talán túlzottan magunkra engedtük a Puskás Akadémiát, ez még másik mérkőzésen meg is bosszulhatja magát, de a mai napon egy ilyen impotens csapat, mint a Felcsút képtelen volt kihasználni a kezükbe adott lehetőségeket. Az idegenbeli győzelem után pedig már kötelező a továbbjutás. A mai mérkőzés legjobbjai ismételten a diósgyőri szurkolók, akik  a hétköznap ellenére is elkísérték a csapatot és megteremtették a hazai pálya hangulatát a fiúknak

#előreakupáért

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK