Egy félidőnyi jó játék még kevés: Diósgyőr – Honvéd értékelő

29883869_2480043818687982_1609059339_o

A borzalmasra sikeredett válogatott meccsek után ismét a honi bajnokságban folytatódik a pontokért zajló “színvonalas” küzdelem. A kimaradást viszont úgy tűnik, hogy a stadiont építő munkások nem tudták elég jól kihasználni, hiszen még továbbra sem sikerült befejezni az épületet, így esély sem mutatkozott arra, hogy hosszú-hosszú idő után végre birtokba vehessük az új arénát. A szurkolóknak tehát ismét útra kellett kelni a debreceni Nagyerdőbe, hogy megszemlélhessék, mennyire is sikerült rendezni a sorokat az elmúlt hétben, mennyire sikerült stabilizálni a védelmet, hogy Eppel és Lanzafame, a Honvéd két leggólerősebb játékosa ne gyalogoljon át rajta kényelmesen, illetve a válogatott meghívó adott-e olyan löketet Ugrainak, ami akár még Nikoszra és Bacsára is átragad.

A mérkőzés elején a középkezdés figurája Bódog Tamás érkezése óta talán először nem a megszokott előreívelés volt, kicsit meg is zavarta a begyakorolt mozdulatsorra készülő Honvéd játékosokat. Az első percek lendületesen kezdődtek, az iram szokatlanul jó volt. Ennek eredménye a diósgyőri mezőnyfölény, a kispestiek nyomozták csak a labdát. Ennek elég gyorsan eredménye is lett, Lovric borította fel a büntetőterületen belül Nikoszt, 3 perc telt el és máris büntetőhöz jutottunk. A labda mögé Ugrai állt, viszont kritikán aluli lövését Gróf könnyedén védte, maradt a gól nélküli döntetlen. Néhány percig még kitartott a lendület, a vendégek jobbára Ioannidist faragták a pályán, nem tudtak mit kezdeni a lendületes játékával. A büntető kihagyása mintha fáziskéséssel jutott volna el a játékosok tudatáig, kicsit összezuhant a játékunk, a Honvéd ki tudott jönni a szorításból és támadásba lendült. Szerencsére sikerült túllendülni ezen a borzalmas próbálkozáson, 2-3 perc elteltével kiegyenlítődtek az erőviszonyok, komolyabb lehetőség egyik csapat előtt sem adódott. Még nem telt el negyed óra, a pályán komikus jeleneteknek lehettünk tanúi, a vendég védőknek nem sikerült felszabadítani, többen is mellérúgtak a labdának, egy szöglettől viszont nem sikerült többet kiharcolni az események után. A sarokrúgást követően is fejetlenség uralkodott a vendégeknél, addig ügyetlenkedtek, míg Bacsa kaphatott tisztán egy labdát 5 méterre a kaputól, viszont háttal állt és mire megfordult, lendületét vesztette, a lövését Gróf óriási bravúrral védte. Talán a szezon védését láthattuk. Ezt követően pedig a mi védőinknek kellett odafigyelni, hiszen a Honvéd is kiharcolt egy szögletet a támadásuk végén. Az nem kifejezés, hogy gyenge megoldás volt, amiből Vela máris kontrázhatott, az egyik csele után Nagy Gergő azonban felöklelte, így nem lett komolyabb lehetőség belőle, de ami furcsább, hogy nem villant a sárga lap sem. a 20. percben Nikosz kapott újra remek labdát Eperjesitől, viszont túl közel került Grófhoz, aki mellett már nem tudta elpöckölni a labdát, a kispestiek kapusa úgy látszik, hogy élete formájában játszik a mai meccsen. Az első játékrész derekán az látszik, hogy a csapat küzd, hajt és jobban játszik ellenfelénél, a gól viszont még hiányzik. Végre pedig a játékvezető a mi javunkra is tévedett a szezonban, a letámadó taktikát kihasználva Eppel ugrott volna ki, de annak ellenére, hogy nem volt les, a partjelző mégis behúzta, így nem lett nagyobb baj. Mielőtt a csapatok elérték volna a félórás játékidőt, Bacsa kapott egy jó indítást, amit lendületből vitt a vendég védőkre, Lovric pedig úgy néz ki, hogy nem ma játssza élete meccsét, ismét lökött a tizenhatoson belül, Bacsának köszönhetően megkaptuk a második büntetőnket is, Ezúttal nem Ugrai állt a labda mögé, hanem Nikosz, aki már sokkal jobban lőtt, a régóta várt vezetés végre meglett. A Honvéd ezek után rákapcsolt, támadásba lendült, aminek következménye egy remek pozícióból járó szabadrúgás lett. Természetesen Lanzafame áll a labda mögé, lövését viszont Antalnak sikerült kiütnie, maradt tehát az egy gólos előny. Ahogy ráfordultak a csapatok a játékrész hajrájára, a kedélyek nem nyugodtak le, egyre feszültebbé vált a mérkőzés, sok apró szabálytalanság tördelte a mérkőzés folyamatosságát. Ebben a hektikus időszakban Ugrai hibázott egy hatalmasat, Lanzafame fülelte le a labdáját, amivel rögtön kiugratta Eppelt, aki tisztán tört kapura, ellenben Lipták emberfeletti tempóval sprintelve utolérte, és gyönyörű becsúszással óriásit mentett. A következő megmozdulás Tamás részéről már kevésbé volt jó, Ikenne-Kinget vágta fel kíméletlenül, jutalma a meccs első sárga lapja lett. A félidő végére teljesen átvették az irányítást a vendégek, Banó-Szabó remekül gurított vissza középre, Gazdag pedig teljesen üresen érkezett, életerős lövésénél Antalnak kellett nagyot tornáznia, de nem hibázott, nagyot védve mentett. A Honvéd támadásai pedig jöttek továbbra is, Lipták csak szabálytalanul tudott szerelni, sárga lap gyanúsan, de szerencsére nem kapott lapot. A véghajrában már nagyon jól látszik, hogy a szünet jót fog tenni mind a két csapatnak, kicsit le is nyugszanak a felek, illetve Bódog Tamásnak lesz lehetősége fejben helyrerakni az egyre bizonytalanabbul teljesítő védelmet, bár nem biztos, hogy csak velük van a gond, hanem a Honvéd átállása a 3 védős rendszerre jelentős javulást hozott a vendégek játékában.

Érdekes, hogy a folytatásra változtatás nélkül jöttünk ki, így bevállaltuk a középpályán kialakuló emberhátrányt, hiszen a 3 középpályásunkra a felállásokból adódóan 5 vendég játékos jutott az azonos csapatrészben. Alig kezdődött el a félidő, máris egy újabb szabadrúgást harcolt ki Lanzafame, amit ő is végzett el, Eppel belepöckölt a labdába, megtévesztve ezzel Antalt. Így egy perc elteltével kezdődhet ismét a harc, ugyanis újra egálban vannak a felek, legnagyobb sajnálatunkra. Elég volt tehát csak egy picit tovább az öltözőben maradni, máris megbosszulta magát a figyelmetlenség. Továbbmegyek, a következő időszakra teljesen széthullott a csapat játéka, a Honvéd folyamatos nyomás alatt tudta tartani a kapunkat, mi pedig még a félpályát is csak elvétve tudtuk átlépni, a mérkőzés képe teljesen megváltozott. A játékrész első olyan momentumát Bacsa szolgáltatta, amikor támadásba tudtunk átmenni, szép csellel csapta be védőjét, középre gurítását viszont Shestakov elügyetlenkedte. Ennek eredménye pedig egy veszélyes Honvéd kontra lett. Ezek a gyors események meglehet, hogy jót tettek a csapatnak, ugyanis ettől kezdve enyhült a Honvéd mezőnyfölénye, bátrabban footballoztak a fiúk, Ioannidisnak kevés hiányzott az újabb találat megszerzéséhez, de egyensúlyából kibillenve nem talált kaput a lövése. Az első óra elteltével Shestakovot Hasani váltotta, aki szépen bemutatkozott Holender felrúgásával. Ezen az eseményen kívül sok említésre méltó dolog nem történt a mérkőzés ezen szakaszában, kicsit lenyugodtak a felek, a szabálytalanságok száma is alábbhagyott. Ez viszont azt eredményezte, hogy az utolsó 20 percnek úgy indultunk neki, hogy a játék színvonala erősen visszaesett, a csapatok kissé elkezdték félteni azt az egy pontot is, ami a döntetlenért jár. Ennek eredménye lehetett a Bacsa-Szarka csere, hiszen utóbbi felépítéséből adódóan jobban tud érvényesülni a mezőnyben is. A következő érdekességet ismét a játékvezető szolgáltatta, lehet, hogy kompenzálni akart Eppel megállításáért az első félidőben, amikor nem is volt lesen, most az ellenkező oldalon Hasani került hasonló helyzetbe, igenám annyi különbséggel, hogy ő már rögtön a kapura fordulhatott volna a labdával, teljesen tisztán… Ezt követte Karan kissé értelmetlen szabálytalansága, aminek következménye egy szabadrúgás lett, most viszont résen volt a spori és az asszisztens, jól vették észre, hogy Baráth lesről talált a kapuba, így maradt a döntetlen. Mi sem voltunk sokkal sikeresebbek, a Vela fellökéséért megítélt rúgás után Szarka fejelhetett, Gróf azonban ismét remekül védett. Ezek az események kissé felpörgették a csapatokat, újra fontos lett a feleknek a 3 pont megszerzése. Ebben a küzdelemben már jobb volt a helyzetünk, nem csak a vendégek nyomtak, hanem kissé áthelyeződött a játék az ő térfelükre, sajnos komolyabb helyzetek nélkül. Volt azonban még a meccsre egy kis közjáték is, az asszisztens először a Honvéd javára ítélt bedobást, melyet átgondolt egy kicsit, és a Diósgyőr előnyére változtatta meg döntését a vendég szurkolók nemtetszésének kifejezése közben. A folytatásban komolyabb lehetőség nem alakult ki a csapatok előtt, csak a hosszabbításban, amikor is Gróf újabb bravúrral védte Ioannidis lövését, maradt a döntetlen, ami a tekintve a két félidőt, azoknak felemás képét, azt mondhatni, hogy igazságos.

A mai mérkőzésen láthattuk, hogy 1 félidőnyit jól játszani még kevés, ha az ellenfél ritmust vált, és nem reagáljuk le, akkor bizony csúnyán át tudnak még gázolni a védelmen. Illetve döntőnek bizonyult még Ugrai kihagyott büntetője is, egy a válogatottba is meghívott csatár érthetetlen, hogy hogyan tud ilyen gyengén, netalán flegmán elvégezni egy büntetőt, ami mint utólag kiderült, 2 pontjába került a csapatának. Másrészről láthattuk, hogy a Honvéd már rájött arra, hogy a siker titka ott kezdődik: végy egy jó kapust. gróf Dávid ma olyan formában játszott, amilyet talán Köteles óta nem láttunk a Diósgyőr kapujában.

Folytatás jövő héten, a Haladás ellen.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK