Kipukkadt a Bódog-lufi – Diósgyőr-Haladás értékelő

dvtk haladás értékelő

Öröm ilyen napon értékelni, mint a mai. Ellenfelünk, a Haladás idén eddig 11 alkalommal játszott idegenben, ezeken pedig összesen sikerült 4 pontot összekaparniuk…

Bódog Tamás felismerve, hogy legnagyobb jóindulattal is csak egy épkézláb szélsőhátvéd van a keretünkben, három középhátvédet nevezett a kezdőcsapatba. Ez egészen addig nagyon jól is működött, amíg a vendég játékosok úgy nem döntöttek, megpróbálnak gólt szerezni, amely Mészáros révén össze is jött nekik. Csoda lett volna, ha nem sikerül, a három centerhalfunk nagyjából annyi ellenállást váltott ki, mint egy újszülött kiscica. Cserébe legalább a támadásainkban sem volt semmi elképzelés, sokadszorra is bebizonyosodott, hogy bár Nono egy kretén volt, “kormány” nélküli autóval nem lehet versenyt nyerni. Gyakorlatilag helyzet nélkül tudtuk le az első félidőt a magyar mezőny egyik leggyengébb csapata ellen (bár akkor magunkra mit mondjunk…?).

A második félidő elején aztán a változatosság kedvéért újabb gólt kaptunk, a szombathelyiek pedig megérezték a vérszagot, és továbbra is támadásban maradtak. Nagyjából akkora meggyőződéssel, mintha magunkat láttuk volna zöld mezben. A 60. percben aztán végre megtört a jég, Ugrai egy gyatra szabadrúgása után laposan, belsővel lőtte ki Király mellett a bal alsó sarkot. Nem mellékesen ezzel elérte a 10. bajnoki gólját egy szezonon belül, ami 2007 óta Simon Attilán kívül senkinek sem sikerült Diósgyőrben ! A gól után próbáltuk ráerőltetni akaratunkat a vendégekre, ám jól láthatóan továbbra sem volt semmi elképzelés a játékunkban. Bár a játékosaink kb 90 %-nak a “futottak még” – kategória komoly dicséret lenne, ideje szóvá tenni Bódog Tamás felelősségét is. Lassan ugyanis be kell látnunk, hogy pár vicces / ironikus nyilatkozat nem fog minket benn tartani az elsőosztályban, látszólag pedig vezetőedzőnk valami hasonlóban bízik, mert mást nem nagyon csinál. Közel húsz év Nyugat-Európában, többek között Ralf Ragnick és Jürgen Klopp kezei alatt, ennek ellenére egy volt válogatott hátvéd nem tud összerakni egy olyan, viszonylag jó nevekből álló védelmet, amely egy másodosztályú támadósor ellen sem képes lehozni egy meccset kapott gól nélkül. A kapott találattal sem feltétlenül lenne gond, ha cserébe elfogadható támadójátékunk lenne, amely azonban minden elképzelés nélkül, az egyéni villanásokra épül. Vagy talán van taktika, de akkor meg nem tudjuk megvalósítani, hónapok óta… Félreértés ne essék, Bódog Tamás egy kifejezetten szimpatikus edző, de talán ideje lenne bizonyítania, hogy nem csak embernek, de szakembernek is kiemelkedő. E sorok születése alatt keretünk egyik legértékesebb játékosa, Shestakov ajtó-ablak helyzetben, jobbal kivágja a labdát a stadionból, mert nem képes bal lábbal behelyezni a kapuba két méterről… Minőség, na.

Szurkolóink eközben “mocskos csalók” – felkiáltással nyugtázzák, hogy nem kaptunk meg egy büntetőt, amit nyilván a játékvezetőnek címeznek. A gond azonban az, hogy a valódi csalók ma piros mezben vannak, és minket csalnak meg…
Felmerül a kérdés: Vajon mikor jutunk el végre oda, hogy a gyengébb eredményeket követően nem az edzőt zavarjuk el, hanem a játékosok fizetését csökkentjük a minimálbér környékére… ? Akkor végre tényleg meglenne az ár-érték arány.

Kikaptunk. Reméljük, a Paks formában marad az utolsó fordulóig, hátha idén is megmentenek minket a kieséstől.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK