Bekő vs Egervári

pisont-egervari-vereb

A játékosok egyéni statisztikái után szeretnék egy rövid bejegyzést szentelni a csapat statisztikáinak is az Instat segítségével. Elsősorban azt szeretném kiemelni, hogy milyen különbség volt az őszi, Bekő Balázs által irányított csapat, és a tavaszi, már Egervári Sándor kezei között formálódó társaság között. Sok mutatót lehet vizsgálni, de ezek részben egymástól függő adatok, így csak azokat gyűjtöttem ki, amik szemléletesen, a szurkoló számára is könnyen emészthető formában mutatják a változást.

Az első a labdabirtoklás, a televíziós közvetítések előszeretettel mutatják ezt az adatot, hiszen általában az a csapat játszik fölényben, akinél ez az érték magasabb. Nálunk ebben a szezonban nincs mivel büszkélkedni, ősszel átlagosan 47,5%-ban volt nálunk a labda, tavasszal pedig 47,6%-ban. Kiugró érték a 13. fordulóban a Ferencváros elleni 0-2, amikor csupán 26,9%-ban birtokoltuk a labdát, a másik véglet a 17. és 19. forduló, amikor a Paks és a Békéscsaba elleni hazai meccseken nagyjából 60%-ban volt nálunk a játékszer. Hiányérzetem van ezzel kapcsolatban, hiszen a kiesőjelöltek ellen nem tudtunk eléggé dominálni ebben a mutatóban, bár többségében sikerült behúzni ezeket a meccseket. Jobban meg kell becsülnünk a labdát, ami nem jelenti azt, hogy Liptáknak és Tamásnak kell egymásnak passzolgatnia, hanem azt, hogy megfelelő helyezkedéssel segíteni kell a társakat abban, hogy megjátszható embert találjanak.

Lövésből lesz a gól, tartja a mondás, és valóban lehet ebben valami. Ősszel 182 alkalommal próbálkoztunk (9,6/meccs), ebből 66 ment kapura (3,5/meccs), és lőttünk 20 gólt. Tavasszal 132 lövésünk volt (9,4/meccs), ebből 54 eltalálta a kaput (3,9/meccs), a szerzett gólok száma 17. Lényegében nem változott a helyzet, csak annyiban, hogy kicsit pontosabbak lettünk, és ez az eredményességben is látszik. Ellenfeleink is próbálkoztak természetesen, és most kevésbé örülhetünk az adatsornak: ősszel 317 lövéssel próbálkoztak ellenünk (16,7/meccs), ebből 127 kapura is ment (6,7/meccs). Óriási a különbség a saját számainkhoz képest, nem is csoda, hogy a jó kapusteljesítmények ellenére is kaptunk 30 gólt. Aztán jött Egervári mester és Elek Ákos, és tavasszal már csak 179 lövésre voltak képesek az ellenfelek játékosai (12,8/meccs), ebből 55 a kaput is eltalálta (3,9/meccs) és 17 góllal végződött. Azért írtam oda a meccsenkénti átlagot, mert így látszik az éles különbség, ebben nagyon sokat tudtunk javulni tavasszal, de azért még van hova fejlődni. Bár van “nagy lövőnk” az éppen születésnapos Bognár István személyében (Isten éltessen sokáig!), de nem lehet mindig arra várni, hogy majd ő kapja meg a labdát 20-25 méterre a kaputól. Egerszegi is elmondta pár napja az interjúban, hogy szeret és tud lőni, használjuk ki ezt, vállalkozzunk bátran távolról is, de azért ne felelőtlenül.

Az utolsó mutató következik, mert a számokból is sok lesz egyszer, ezt főleg azok tudják megerősíteni, akik a héten érettségiztek matekból. A megnyert párharcok száma következik. Párharcnak számít minden, amikor egy védő felugrik és elfejeli a labdát, vagy ha szerel egy csatárt, hosszú a sor, de a több megnyert párharc több labdaszerzést jelent, több pontrúgás utáni kapura lövést és így tovább, tehát mindenképpen hasznos a csapat számára. Ősszel gyakorlatilag 50%-os volt a mérlegünk, meccsenként 105 megnyert, illetve elvesztett párharcunk volt, tavasszal ez 96-ra és 88-ra változott, ami 52%-ot jelent. Apró javulásnak tűnik, de sokszor pont az ilyen apróságokon dőlnek el a mérkőzések. Ami látványos, hogy egy találkozón sokkal kevesebb párharc volt átlagosan tavasszal, szerintem ez annak köszönhető, hogy a szezon végén sok olyan meccs volt, amelynek nem volt tétje, és ott már nem igazán törte magát egyik csapat sem, alacsonyabb iram és színvonal jellemezte ezeket az összecsapásokat.

Oldalakon keresztül lehetne még elemezgetni, de ezt majd a szakmai stáb megteszi. Összességében annyit tudok leírni, hogy tavaszra összeállt a védelem, aminek köszönhetően valamennyit javult az eredményességünk, és több mutatóban is fejlődtünk egy kicsit, ami azt jelenti, hogy Egervári mester és stábja jó úton halad. Bízok benne, hogy ez a javulás nem egyszeri alkalom, és ha a csapatot megfelelően megerősítjük nyáron, akkor ősszel sokkal látványosabb lehet a változás. Hajrá Diósgyőr!

A kép forrása a dvtk.eu

Hozzászólások

Written by 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK