Két mérkőzés után, két győzelemmel és hat ponttal áll csapatunk az NB1 élmezőnyében, ami talán még a legvérmesebb várakozásokat is felülmúlja, és a legoptimistábbakat is még optimistábbá teszi. Ilyenkor tipikus betegség kapja el a lelkes szurkolókat (még az örök károgókat is, sőt, sokszor őket még jobban), melynek tünetei közül a leglátványosabbak: a jövő évi BL selejtezőjének sorsolásán való elmélkedés a Diósgyőr, mint érintett szemszögéből, vagy épp egy egyébként vállalható gyengébb teljesítmény után mindenki takarodásra való felszólítása. Az ilyen betegség ellen kiváló orvosság lehet statisztika, ami egyszerre tarthatja földön az álmodozókat és adhat biztatást a pesszimistáknak.
„ez a csapat még nincs készen arra, hogy domináljon”
Az Újpest elleni meccs előtt természetesen felerősödtek a hangok, melyek szerint a Videotont idegenben megverő Diósgyőrnek dominálnia kell a Honvéd ellen otthon veszítő lilák ellen, s valljuk be, nehéz kikezdeni ezt a hozzáállást. Horváth Ferenc azonban a fenti hidegvérű mondattal hárította el a felvetést – a statisztika bizonyítja, hogy helyesen. Túl azon, hogy a Videoton ellen sem a dominancia és a túlnyomó labdabirtoklás hozta meg csapatunk számára a sikert, a Világ futballelitje sem halad már abba az irányba, hogy a labdabirtoklás a győzelem és a hatékonyság kulcsa.
A kevesebb néha több
Ugyanakkor, míg fehérváriak ellen nem volt nehéz „nem birtokolni” a labdát, hiszen papíron jóval erősebb kerettel kellett felvenni a harcot, addig az Újpesttel szemben sokkal látványosabb volt a tudatosság Horváth szavai és az azt kísérő taktika mögött. A Videoton 59-41 arányban birtokolta többet a játékszert, mint Elekék, az Újpest ellen 55-45 lett a vége. A védelem kritikája az időnként látható bizonytalanság mellett a meglepően sok lövés (Vidi 21; ÚFC 19), dicséret illeti viszont Liptákékat, amiért nem tudták mattolni a védelmet, hiszen egyetlen bekapott gólunkat egy minden szempontból fölösleges tizenegyes előzte meg.
Némileg meglepő lehet, hogy mindkét meccsen kevesebb párharcot nyertünk meg mint ellenfelünk, kevésbé meglepő, hogy passzpontosságban is felülmúlták csapatunkat mindkét eddigi meccsén, hiszen ez a céltudatosabb, ám helyenként kockázatosabb passzok, a minél kevesebb átadásból minél gyorsabb támadásra törekvő játék és egy összeszokásban lévő csapat elegyének magától értetődő hatása. Mind a párharcok, mind a passzpontosság terén ki kell emelnünk azokat a játékosokat, akik rácáfoltak a statisztikákra és a legfontosabb párharcok megnyerésével, valamint a kulcspasszok pontos kézbesítésével cáfoltak rá a statisztikákra.
Mindkét viszonylatban fontos kiemelni Okuka és Daushvili játékát, elsősorban persze a megnyert párharcok terén. Ők kifejezetten a rájuk bízott feladatot teljesítették, amikor mindkét meccsen a legjobbak közt voltak ebben a statisztikában, nem szabad azonban elsiklani afölött sem, hogy az első fordulóban ők voltak a legpontosabban passzoló játékosaink is. Azok (jómagamat is ideértve), akik legyintettek, amikor a grúz játékosról elhangzott, hogy Horváth Ferenc kifejezett kérésére érkezett, most már kezdik elhinni Benczés Miki szavait.
Bogesz játéka kezd olyan lenni mint a pizza, meg a sör – amikor jó, akkor nagyon jó, amikor nem jó…azért akkor is elég jó
Az instat statisztikáinak az esszenciája azonban az instat-index, amiben egy hete Bognár alkotott maradandót, ám a Videoton elleni hihetetlen 400-as számtól most elmaradt – 205 pontja árulkodik róla, hogy bár egy hajszálpontos szöglettel és egy gyönyörű góllal megvillantotta klasszisát (és így egyébként minden dicséretet megérdemel természetesen), ezúttal beleszürkült a mezőnybe, párharcai 13%-át nyerte meg, passzai 58%-ban értek célt. Elek 241 ponttal volt csapatunk legjobbja és bizonyította, hogy az a fajta húzóembere a csapatnak, aki stabilitást tud adni a csapatnak. Előtte bátran alkothat Bognár, mellette nyugodt lehet a rutintalan Oláh, Ternován, vagy éppen Nemes, illetve aki válogatott játékoshoz és csapatkapitányhoz, vezérhez méltóan le tudja vezényelni egy-egy meccs megfordítását.
„A futballnak nagyon fontos része lett most a támadásból védekezésbe és a védekezésből támadásba való átmenet”
Két belső védőnk stabil volt, Lipták rutinja inkább helyezkedésben érződött, Tamás Márkot a számok is igazolják: ő passzolt a legpontosabban a meccsen és a párharcokat is ő nyerte meg a legjobb arányban a csapatból. Nemesnél sokat volt a labda, Okuka pedig kőkeményen ütközött. Horváth mester fenti mondatából a középpálya (élen Elekkel) remekül hajtotta végre a védekezésbe való átmenetet, támadásba viszont már nem ment egyszerűen a váltás, Bognár, Vela, Nikházi és később Bacsa is sokszor körülményesnek, pontatlannak bizonyult, ahogy ebben a tekintetben már a szélső védőink sem tudtak kiemelkedőt nyújtani. A hangsúly ebben az összevetésben is a hatékonyságon van, hiszen a vezetőedző szavainak tökéletes leképeződése volt a második gól, a hosszú íveléssel, az okos lefejeléssel és a tökéletes lövéssel. Három érintésből szeltük át a pálya háromnegyedét egy okos labdaszerzés után, miközben ehhez hasonlót nem engedélyeztünk az egyébként technikás és jól felkészített újpestieknek.
„Ha a srácok a továbbiakban is így fognak futballozni, akkor el lehet kezdeni szeretni őket, mert nem volt ma olyan játékos a pályán, aki ne adta volna ki a maximumot magából”
Az eddig citált statisztikákból az egyik legfőbb tanulság, hogy a koncentráció és a megfelelő hozzáállás minden kimutatható mérőszámot felülírva meg tudták nyerni az első két mérkőzést. Annak ellenére sikerült mindkét találkozón meghazudtolni a statisztikákat, hogy kapusposzton bizony van okunk némi bizonytalanságra. Antal Botond mindkét meccsen góllal ajándékozta meg ellenfelünket, ám igazságtalan lenne elhallgatni, hogy a hajrában, kulcsmomentumoknál javította hibáit.
Az pedig ténykérdés, hogy el lehet kezdeni szeretni a srácokat, motiváltan, lelkesen és a kulcsjátékosok klasszisának köszönhetően hatékonyan futballoztak, két emlékezetes győzelemmel ajándékozták meg a szurkolókat.
„Kell még idő, legfőképpen ahhoz, hogy a magunk által diktált tempót bírjuk”
Nem kérdés, hogy a Ferencváros ellen folytatódni fog az a tendencia, hogy a létező összes statisztikában felülmúlnak minket. Ellenfelünk, helyzetéből adódóan (hasonlóan a Videotonhoz) nyilvánvalóan nyomasztó fölény kialakítására törekszik majd, ami akár a javunkra is válhat. Thomas Doll csapata a Honvéd ellen 61%-os labdabirtoklás mellett egyetlen alkalommal volt képes a kaput eltalálni, három kísérletből (más kérdés, hogy ez is elég volt a győzelemhez), de azt is láthattuk, hogy egy szerényebb képességű albán csapat mennyire megfogta őket. A gyalázatos BL-szereplés hatásai egész biztosan érződni fognak, ugyanígy kell, hogy érződjön nálunk a két megnyert meccs lendülete.
Az elejére visszakanyarodva, az Újpest ellen Horváth lehozta a földre a játékosokat és elhitette velük, hogy nem kötelező tiki-takázni csak az első forduló eredményeiből kiindulva. Ezen felül egészen biztosan elő kellett vennie legjobb motiváló képességét, hogy a szünetben felpörgesse a langyosan játszó srácokat. Mindez azt vetíti elő, hogy most is megoldható a feladat, hogy egy semmitől sem félő, de önmagát a helyén kezelő, nem parádézó, de okos és kellően kemény játékot játszó csapatot küldjön fel a Groupama gyepére. Szurkolóink szinte biztosan hazai környezetet fognak teremteni, nincs más dolguk tehát a fiúknak, mint felszántani a pályát és ismét meggyalázni a statisztikákat.
(Kép: dvtk.eu)
