Nehéz mit írni egy ilyen találkozó után. Várható volt, hogy az eddig messze erőn felül teljesítő csapatunk előbb vagy utóbb kifog egy gyengébb mérkőzést, de akkor is csalódott vagyok. Leírom, hogy miért érzem így.
Taktika: már a kezdőcsapatból lehetett látni, hogy 9 emberrel védekezni fogunk, ami logikusnak is tűnhet, hiszen a meccsváróban én is fegyelmezett védekezést vártam a Diósgyőrtől. Azonban kicsit túltoltuk a dolgot, nagyon magunkra húztuk a hazai csapatot, nem voltunk képesek ellentámadásokat vezetni, így ők még bátrabban támadhattak. Csak idő kérdése volt, hogy mikor hibázunk hátul, utána pedig két lehetősége maradt Horváth Ferencnek: továbbra is védekezünk és valahogy egy pontrúgásból megpróbálunk egyenlíteni, vagy nyíltabb játékot vállalunk fel, hátha így sikerül gólt szerezni. Az eredményt mindenki láthatta, kinyíltunk, és a megtáltosodó Ferencváros megszórt minket.
Akarati tényező: Az első két fordulóban kapartunk, mentünk, hajtottunk, ma ennek nem sok látszatja volt. Fejben valahol egészen máshol voltunk, enélkül pedig még az NB1-ben sem lehet mérkőzést nyerni. A második bekapott gólnál éreztem azt, hogy vége, eldőlt, nem volt benne a csapatban az a küzdeni akarás, amivel sikeresen megfordítottunk a Videoton és az Újpest elleni meccseket. Horváth Ferenc számára nehéz hét következik, újra el kell hitetnie a srácokkal, hogy tudnak győzni, csak oda kell tenniük magukat.
Erőnlét: A folyamatos védekezés rendkívül fárasztó, ráadásul az eredmény alakulása miatt nem is frissítettünk hátul. A második félidőben emiatt egyre többet hibáztunk, csak forgolódtunk, kerestük a labdát, nem voltunk képesek megfelelő sebességi fokozatba kapcsolni. Dolgozni kell ezen tovább, mert hosszú még a bajnokság.
A szurkolók: A mai napon ők érdemelnek csak dicséretet, ez az “ordenáré” és “alpári” szurkolótábor, amelyik a vereség után is megtapsolta a csapatot. Ilyen nincs még egy az országban, de lehet az egész világon sincs. Ez Miskolc, ez Diósgyőr.
Horváth Ferenc: nem nagyon tudok rá haragudni, hiszen pontszámban jól állunk, lehet javítani a következő mérkőzésen. Talán jól is jött neki ez a mérkőzés, hiszen így látja, hogy mire képes a csapata, ha nem megfelelő mentalitással lépnek pályára. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja ezt szó nélkül tűrni, és ha valaki nem ad bele 100%-ot, az könnyen a kereten kívül találhatja majd magát. Továbbra is sok munkája van a csapattal, hagyjuk nyugodtan dolgozni. Nem idén kell bajnokságot nyernünk.
Mennünk kell tovább, csinálni kell tovább. Álljunk a csapat mellett továbbra is, szükségük van rá! Hajrá Diósgyőr!
A kép forrása: dvtk.eu
