Újabb forduló, újabb vereség, ezúttal legalább reális esélyünk volt a pontszerzésre a meccs végéig, de azt hiszem ez egy DVTK szurkolót sem nyugtat meg. Mitől kerültünk ilyen gödörbe, miért nem tudunk megfelelően koncentrálni? Szokás szerint külön értékelem a játék egyes elemeit:
Összeállítás: érdekes kezdővel próbálkozott Horváth Ferenc, Rados és Griffiths volt számomra kis meglepetés, így pedig a frissen igazolt légiósok többsége a kispadon csücsült, vagy még ott sem. Értem én, hogy légiós ajánlás, meg fiatal játékosok szerepeltetése, de muszáj ehhez ennyire görcsösen ragaszkodnunk? Tényleg azon a 3-4 millió forinton múlik a klub jövője? A velünk hasonló játékerőt képviselő csapatok ellen kötelező lenne a legerősebb összeállításban pályára lépni, hiszen nekünk őket kell legyőznünk ahhoz, hogy ne a kiesés ellen kelljen harcolnunk. Kevés csapat van mögöttünk, most sorban fogunk velük játszani, ne mi hozzuk fel őket!
Taktika: nyomokban sem lehetett felfedezni, hogy mit akarunk csinálni az első félidőben, valószínűleg kontrákat akartunk indítani, de ebből összesen egyet sikerült, az is kimaradt. Ellenben a hazaiak a kapunk előtt passzolgattak állandóan, sok beadással próbálkoztak, helyzeteik is voltak szép számmal. A szünet jókor jött, sikerült kicsit felpörögni, hogy aztán a szép vezető gólunk után újra visszaálljunk védekezni. Nem tudom, hogy ebből mi volt tudatos, és mi származott abból, hogy a játékosok görcsösen ragaszkodtak a megszerzett előnyhöz, de ismét megtapasztalhattuk, hogy nem érdemes ráülni az eredményre. Ettől sokkal több kell, a középpályás védekezésünk túl gyenge volt, keveset ütköztünk, a szélről akkor adták be a labdákat, amikor csak akarták a paksiak. Így nem lehet az NB1-ben mérkőzést nyerni.
Erőnlét: nem volt egy nagy iramú találkozó, de a védekezés eléggé felőrölte a csapat erejét. Amikor pedig nincs elég erő, akkor lassabban gondolkozik a játékos, nem meri, nem tudja bevállalni a cselt, elkésik a szerelési kísérlet, lemarad a lövésről vagy beadásról, amit blokkolnia kellene. Kíváncsi lennék, hogy a mérések szerint milyen erőállapotban van a csapat, sikerült-e fejlődnünk az elmúlt 1 hónapban, vagy csak egy helyben toporgunk?
Horváth Ferenc: A kezdőről már beszéltem, inkább a meccs közben történt döntéseiről mondok véleményt: Bacsa beállítása jó döntés volt a részéről, friss emberként a fáradó paksi védőknek gondot okozott, de a kezdeti lendületét a lőtt gólunk után elvesztette. Az is egyértelmű volt, hogy a középpályás védekezést meg kell erősíteni, nem tudom miért pont Nikházit hozta le, ennyire elfáradt vagy megsérült, de a labda megtartására képes játékos helyett nem hoztam volna be egy rombolót. Lehetett volna Oláh vagy Griffiths helyett esetleg a csere, de valószínűleg nyomós oka volt arra, hogy Nikházit cserélje le. Mindenesetre a paksi cserékre nem tudott reagálni, se átszervezéssel, sem egy gyors cserével, és el is ment ezen a meccs. Milyen jó is lett volna egy Okuka a fáradó Lázár helyett a végére… A labdaelrúgása és kiállítása pedig azt mutatja, hogy nem volt képes kezelni a kialakult helyzetet, valószínűleg ő nem azt kérte a játékosoktól, ami a pályán történt. Most kell keménynek lenni, 2-3 játékost határozatlan időre visszavezényelni az NB3-as csapathoz, nem érdekel engem, ha nem elég bő a keret, vannak az NB3-as csapatban is jó játékosok, fel kell onnan hozni a helyükre valakiket.
Szurkolók: Szót ejtenék a hazai “szurkolókról”, akik a mi játékosainkat szidták óbégatva, Griffiths cseréjénél huhogtak, ha jól tudom ezekért nagyon súlyos büntetés jár, ezért már most érdemes lenne jelezni az MLSZ-nek, hogy mi hallottuk, és várjuk azt, hogy a szigorú Szövetség lecsapjon a megbotránkoztató paksiakra. A mi szurkolóinknak minden dicséret kijár, hétköznap is több tucatnyian buzdították a helyszínen a kedvenceiket, pedig Paks nem a szomszédban van.
Összességében erről a meccsről sem lehet túl sok jót mondani. Nem nagyon lehet belőle építkezni, nem volt olyan játékelem, amire azt mondhatná a diósgyőri szurkoló, hogy igen, ebbe lehet kapaszkodni, erre lehet alapozni. Több kell, sokkal több, a játékosoktól is és Horváth Ferenctől is. A Vasas ellen menni kell, mint a mérgezett egér, a válogatott szünetben pedig felépülhetnek a sérültek, ki lehet alakítani valami olyan taktikát, amivel eredményesen szerepelhetünk azon a 3 nagyon fontos mérkőzésen, amikor a tabellán jelenleg mögöttünk álló csapatok ellen fogunk játszani. Hajrá Diósgyőr!
A kép forrása: dvtk.eu
