Augusztus 31-én éjfélkor lezárult a nyári átigazolási időszak, a keretben pedig a szokásokhoz híven nagy volt a jövés-menés. Következő cikkünkben összegezzük, kik azok, akik elköltöztek Miskolcról, illetve kik érkeztek, és ez hosszabb-rövidebb távon milyen változásokat hozhat ideális esetben.
A kapusok közül távozott a felnőtt csapatnál számottevő lehetőséghez nem jutó Zöldesi Illés, helyét a próbajátékon lévő utánpótlás-válogatott hálóőr, Bukrán Erik veheti át.
A védelem tengelyében és a szélén is volt változás: az MTK-hoz igazoló Drazen Okukát, akit talán joggal nevezhettünk közönségkedvencnek, a korábbi válogatott Lázár Pál váltotta. A magyar bekk nem csak abban hasonlít szerb poszt-társára, hogy hasonló hatékonysággal képes támogatni a támadásokat, hanem abban is, hogy “gyorsan elszakad nála a cérna”. Ezt rögtön az első tétmérkőzésén, Felcsúton tapasztalhattuk. Amennyiben képes lesz azon a szinten játszani, mint tette az székesfehérvári időszakában, akár a válogatott-béli kerettagság is elérhető a számára, kimondhatjuk, személyében jól sikerült pótolni Okukát.
A védelem közepéről kivált a nem sok vizet zavaró Kovács Gábor (mentségére szóljon, nehezen találták meg hosszú sérülésének okát), helyére pedig a jó felépítésű szerb középhátvéd, Dejan Karan érkezett. Bár az újvidéki játékosnak van még némi fizikai lemaradása a keret többi tagjához képest, az új angol erőnléti edzőnk talán tehet azért, hogy a válogatott szünet után Gyirmóton már a kezdőcsapatban számoljon vele Horváth Ferenc vezetőedző. Kecskeméti korszakára emlékezve elmondhatjuk, megvan benne a potenciál ahhoz, hogy megbízhatóan teljesítsen, a légiós-kvóta azonban az ő helyzetét sem könnyíti meg.
Szintén erről a posztról távozott a fiatal Csicsvári Milán, a több játéklehetőség reményében az NB2-es Cigánd együtteséhez került kölcsönben.
A középpályáról három játékos távozott: Egerszegi Tamás Mezőkövesdre, a kanadai James Manjrekar a Vasashoz, Koman Vladimir pedig Törökországba igazolt. Róluk igyekszem annyit írni, mint amennyit letettek az asztalra Diósgyőrben, ezért azt hiszem, ennyi elég is lesz.
A helyükre a légiós szabályozás ellenére két külföldi labdarúgó érkezett, a grúz válogatott Murtaz Daushvili, illetve a spanyol Nono személyében. Előbbiről túlzás nélkül kijelenthetjük, úgy küzd a csapatért, ahogyan azt egy játékostól Diósgyőr-mezben elvárják a szurkolók, leigazolásáért dicséret illeti a klubvezetést, Nono képességeiről azonban egyelőre nem kaphattunk átfogó képet. Korábbi spanyoljaink példáján felbuzdulva bízhatunk benne, hogy idővel ő is képes lesz hátára venni a csapatot, és vezérkényt irányítani a középpályán.
A Miskolcot elhagyó támadókról hasonló mondható el, mint a középpályásokról: bár Miroslav Grumic hozzáállása sokszor példaértékű volt, talán sem az ő, sem Barczi Dávid távozása nem jelent majd nagy érvágást a csapatnak. A szerb-magyar csatár a másodosztályú Kisvárdához, Barczi Dávid pedig Székesfehérvárra igazolt. Eleinte élvezte Henning Berg vezetőedző bizalmát, az eredmények azonban elmaradtak, mióta cserepadra szorult, a Videoton 4 mérkőzésből 3-at megnyert…
Helyükre három játékos is érkezett. A centerként és balszélsőként is bevethető Ugrai Roland a Haladás egyik legnagyobb értéke volt, időről időre kiújuló sérülése miatt azonban lemondott róla a Vas megyei klubvezetés. Miután Miskolcra érkezett, a változatosság kedvéért újra megsérült, az orvosok azonban megtalálták a szervezetében azt a gyulladást, amely miatt visszatérő medence-táji fájdalmai voltak. Jelenleg kezelés alatt áll, azonban ha egészséges lesz elmondhatjuk, személyében jobb játékossal erősödtünk, mint amilyenek a távozók voltak. A másik szélre is érkezett erősítés, a spanyol Diego Vela személyében, akit cselezőkészsége alapján Paco Gallardohoz, a cipőjébe rejtett lézerpuska alapján pedig José Luquéhoz is hasonlíthatnánk (utóbbival talán kicsit túloztam..). Középcsatár poszton két fiatal magyar játékossal erősítettünk. Az előző szezonban Csákváron 24 mérkőzésen 15 gólt jegyző Makrai Gábor, valamint régi-új csatárunk, Novothny Soma érkezett. Leigazolásuknak igen, annak azonban kevésbé örülhetünk, hogy mivel kölcsönbe érkeztek, valószínűleg csak egy szezon erejéig élvezhetjük majd játékukat.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlítenünk, hogy az Európa-bajnoki szereplés ellenére sikerült megtartanunk csapatunk legnagyobb értékét, Elek Ákost, akit a hírek szerint izraeli klubok, többek között az Európa Liga csoportkörébe jutó Hapoel Beer Sheva is szerződtetett volna. Csapatkapitányunk Bognár Istvánnal együtt ott van a válogatott világbajnoki selejtezőkre készülő keretében, jó eséllyel kezdőként jut majd szóhoz a Feröer-szigetek ellen.
