Azt szokták mondani, hogy hirtelen felindulásból nem szabad semmit értékelni, hiszen nehéz higgadtan megfogalmazni a kritikát. Most mégis kivételt teszek, ennek oka pedig a mai szégyenteljes vereségünk az eddig nyeretlen gyirmóti csapat otthonában.
Már az előjelek sem voltak a legjobbak, Elek, Tamás, Oláh, Nikházi, Ugrai, Karan és Nemes sem állt Horváth Ferenc rendelkezésére, de ez nem magyarázat arra a lélektelen, gyenge játékra, amit ma a csapattól láthattunk. Annak kell küzdenie, annak kell mindent megtennie a győzelemért, aki lehetőséget kap, aki a DVTK mezét viselve futhat ki a pályára. Ha ezt valaki nem érzi át, hogy ez mekkora felelősség, az menjen Isten hírével.
Nehéz feldolgozni ezt a kudarcot, hiszen láthattuk, hogy pár napja a Balmazújváros is könnyedén átgázolt rajtunk, és lehetett a sok munkára hivatkozni, vagy arra, hogy az csak egy edzőmeccs volt, de hát azért volt az a találkozó, hogy erre a bajnokira felkészüljünk, hogy begyakoroljuk a játékelemeket, javuljon az összhang a csapaton belül. Ehhez képest ma talán 2 értelmes kontrát tudtunk vezetni, illetve volt 1 jó távoli lövésünk és ennyi. Ezt tudja felmutatni a Diósgyőr? Erre képesek a milliós fizetéseket kapó játékosok? Nem szeretnék neveket mondani, nem szeretnék egyes játékosokat kipécézni, de mindenki gondolkozzon el, hogy mi is az ő szintje, és mire elég a tudása, a hozzáállása. Pedig nem egy Real Madrid volt az ellenfél, hanem a győri külváros, vagyis inkább külfalu csapata, akik idén még nem nyertek bajnoki mérkőzést. Eddig.
Horváth Ferit lehet sajnálni talán a legjobban, ő nem tudta, hogy mibe fog itt belecsöppenni. Itt már nem elég az, hogy ő fegyelmez, pénzbüntetést szab ki, itt az sem elég, ha Benczés Miklós vagy Szabó Tamás elbeszélget a játékosokkal. Komoly, drasztikus lépésekre van szükség, mert nagyon könnyen eljöhet az a pillanat, hogy a kiesés szélére sodródunk. Vállaljanak felelősséget azok, akik ebbe a helyzetbe hozták a csapatot. Legyen az játékos, a szakmai stáb tagja, vagy klubvezető. Tessék felállni és kimondani: alkalmatlan vagyok erre a pozícióra, ezért felállok önként, és átadom a lehetőséget olyan valakinek, aki teljes odaadással tud a diósgyőri fociért tenni. Nem múlhat el ez a gyalázatos vereség komoly következmények nélkül!
Szégyellem magam a pályára lépett játékosok helyében is, sajnálom azokat a kitartó, és a csapatot végig buzdító szurkolókat, akik pénzt és időt nem sajnálva 400 km-t utaztak, hogy láthassák ezt a találkozót. A DVTK szurkolói ennél többet érdemelnek. Sokkal többet.
