Elérhetővé váltak a gyirmóti vereség InStat adatai, ebből szemezgetek röviden, bár azt mindenki látta, hogy ezen a mérkőzésen nem mi domináltunk.
A labdabirtoklási arány 55-45 volt a hazai csapat javára, ebből következik, hogy ők többet is passzoltak, egészen pontosan 442-őt, mi pedig csak 320-at. Nemcsak kevesebbet volt nálunk a labda, hanem a passzok is pontatlanabbak voltak a mi részünkről. A gyirmóti csapat 22-szer próbálkozott lövéssel, ebből 8 ment kapura, nálunk ezek a számok 10 és 2. Elkeserítő, hogy csupán ennyire voltunk képesek, ebből az egyik lövés Daushvili távoli bombája volt, a másik pedig Makrai lövése, amikor bal oldalon elfutott, visszahúzta a védő mellett, és a rövid alsót vette célba. Egyik sem volt óriási ziccer, mégis ezek voltak a legkomolyabb lehetőségeink. Szomorú, hogy Bacsa, Novothny és Griffiths összesen 1 lövési kísérletet tudtak felmutatni, bár ez nem feltétlenül az ő hibájuk, ha nem jutott el a labda hozzájuk.
A másik oldalon nem meglepő a sok lövés, sokszor volt olyan érzése az embernek, hogy itt a Gyirmót akár 2-3 góllal is vezethetne. Ivan Radosnak köszönhetően azonban csak egy gólt kaptunk, ő kapta a diósgyőri csapatból a legjobb értékelést, 230-as pontszámmal, több nagy védésére is emlékezhetünk. Az NB1-es újonc Mahalek és Lázár neve is említést érdemel, akik még 220-as érték felett teljesítettek, ők elsősorban a labdaszerzéssel, a megnyert párharcok arányával tűntek ki. Érdekes, hogy az egész mérkőzésen nem futottunk lesre, a támadóink alig harcoltak ki szabadrúgást, illetve többnyire a párharcokat is elveszítették. A védelem ilyen tekintetben valamivel jobban állt, Németh 16 párharcot nyert meg, ez az egész mezőnyben a legtöbb volt, de a korábban említett Mahalek, Lázár páros is jó mutatókkal rendelkezik ilyen téren.
Összefoglalva: kevés, pontatlan passz, kevés és veszélytelen lövés, a támadó harmadban rengeteg elvesztett párharc és labda. Önbizalomhiány vagy dekoncentráltság? Mondjuk a sok előrerúgott labdával nehéz mit kezdeni, ha nincs tudatos, földön vezetett támadásépítés, akkor borzalmas mutatókkal fognak rendelkezni a támadók, mert eleve hátrányból indulnak minden labdáért. Érdemes visszagondolni, hogy a gyirmóti csapat mennyire erőltette a földön való, gyors és rövid passzokat, lendületből vezették több alkalommal is a védőinkre a labdát, amivel rendre zavart is okoztak. Nálunk ilyen tudatosságot nem igazán lehetett észrevenni, ez pedig két okra vezethető vissza: a hazaiak megölték a játékunkat a fegyelmezett védekezésükkel, illetve nem tudták a játékosaink, hogy mit is kellene csinálni pontosan ebben a felállásban, hova kellene mozogni, helyezkedni, hogy segítsük a társakat. Egyik sem vetít előre fényes sikereket, nem látni azt, amit Horváth Ferenc 2,5 hónappal ezelőtt megálmodott, idézem:
Azt szeretném, hogy akik kijárnak ebbe a stadionba és életük a labdarúgás, úgy menjenek haza a mérkőzés eredményétől függetlenül, hogy azt gondolják, a játékosok mindent megtettek a győzelemért. Ha kell, forradalmat csinálok az öltözőben.
Azt hiszem, eljött az ideje a forradalomnak.
A kép forrása: dvtk.eu
