November 30-án megyei rangadót rendeznek a Magyar Kupa 8. fordulójában, az NB3-as Putnok együtteséhez látogat Horváth Ferenc csapata.
A közelgő mérkőzés apropóján a putnoki csapat egyik alapemberével, a korábbi diósgyőri nevelésű középpályással, Csirszki Martinnal beszélgettünk.
Szia Martin ! Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állsz ! Az első kérdés, ami talán leginkább érdekelné a szurkolókat: Hogyan alakult a pályafutásod a sérülésed után ?
A sérülésem 2012. december 1-jén történt. Kevesen tudják, de abban a decemberben egyfajta „ismerkedésre” utaztam volna Olaszországba az Inter primavera csapatához, ami egy óriási lehetőség lett volna. Már le volt egyeztetve az akkori klubvezetéssel, az olasz és a magyar menedzserekkel, de sajnos kútba esett, és mondhatni, hogy egy 7 hónapos szenvedés lépett a helyébe, amit nagyon nehezen, de átvészeltem Egri Attila erőnléti edző tevékeny hozzájárulásával, aki napi 5-6 órát töltött velem. A rehab után a 2013-as nyári felkészülést már Szivics vezetésével kezdtem a csapattal együtt. Tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, s vártam, hogy esetleg 2-3 hónap után majd szépen lassan visszaszoktatnak az éles meccsekhez, ehhez képest egyszer kaptam 7 percnyi játéklehetőséget a bajnokságban. Zömmel a Ligakupa-meccseken játszottam, egyszer-kétszer játszottam az utánpótlás csapatokban is, hiszen még mindig csak 18 éves voltam. Aztán már télen felvetődött, hogy kölcsönadjanak valamelyik klubnak, hogy több játéklehetőséghez jussak, hiszen Szivics elképzeléseibe nem fértem bele. Jártam Pápán, Szigetszentmiklóson, Mezőkövesden is a következő egy évben, hiszen újfent felmerült a kölcsönadás, de hol az én személyes oldalamról, hol a klubvezetés oldaláról ez meghiúsult. Mezőkövesdet nagyon jó lehetőségnek tartottam volna, akkoriban még Véber György irányította a csapatot. Három hetet velük is edzettem, Véber mondta, hogy szívesen látna, de azt szerették volna, hogy ne csak kölcsönben kerüljek oda, hiszen abban nincs semmi jó nekik, hogy felépítenek újra, megadják a lehetőséget, és aztán visszakerülök Diósgyőrbe teljesen ingyen. A Diósgyőr által támasztott követeléseket pedig irreálisnak tartották, hogy kivásároljanak a szerződésemből, így maradtam újra egy évig Diósgyőrben az egész 2014-es évben. Továbbra is a Ligakupa-meccseken játszottam, és az egyik ilyenen szúrt ki magának Kis Károly szolnoki vezetőedző. Így kerültem 2015 januárjában kölcsönbe fél évre a Szolnoki MÁV-hoz, akik akkor a másodikok voltak az NBII-ben. Itt 15 mérkőzésből 11-en játszottam, majd 2015 nyarán mind a szolnoki kölcsönszerződésem, mind a diósgyőri szerződésem lejárt. Ekkor leültem Árki Gábor sportigazgatóval beszélni a jövőmről, amelyet végig negatív töltetűnek éreztem, s olyan következtetéseket vontam le ebből, hogy ide én bizony nem kellek, akárhogyan is szeretném, hogy visszatérjek. Így sokáig otthon malmoztam, s vártam valamilyen ajánlatot, majd Sisa Tibor megkeresett, hogy lenne-e kedvem Vácra szerződni. Itt be kell vallanom, hogy nem jöttek be szakmailag a számításaim, nem jól szerepeltünk, és ez sok mindenre kihatással volt. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az ott töltött 1 évem alatt megismerkedhettem azokkal a váci vezetőkkel, akik végtelenül emberséges, tiszteletreméltó és megértő módon kezelték az ottlétemet a klubnál, így nagyon jó kapcsolattal váltunk el egymástól. Ezek után már nem szerettem volna mást, csak hazajönni Borsod megyébe, Miskolcra, ahol újra otthon érezhetem magam és a családommal lehetek, és az sem érdekelt, hogy milyen osztályba. Így fogadtam el a Putnok ajánlatát, ahol azt éreztem, hogy Koszta Péter számít rám.
Mik a rövidebb távú céljaid a sportban?
Jelenleg azért dolgozok minden nap, hogy a Putnokkal a lehető legjobb eredményeket érjük el a bajnokságban és a Kupában is. Már megfogadtam, hogy nem fogok óriási távlatokba előre tekinteni, csak mindig a következő mérkőzésre, mert a fociban nap mint nap változnak a dolgok, így nem érdemes latolgatni semmit. A következő négy bajnoki mérkőzésünkből a legtöbb pontot kell gyűjtenünk, ez a legfontosabb. Természetesen célom, hogy újra magasabb osztályban focizhassak, de ez inkább valahol a rövid- és a hosszútávú célok között helyezkedik el.
November 30-án Putnok – Diósgyőr meccset rendeznek a Magyar Kupában. Bár addig még sok víz lefolyik a Szinván, milyen érzésekkel várod a nevelőegyesületed elleni első mérkőzésedet? Képes lehet a Putnok meglepetést okozni?
Természetesen nagyon örült mindenki a klubnál, hogy NBI-es csapatot kaptunk, s még inkább azért, mert a Diósgyőrt! Ez egy kisebb csapatnak igazi futballünnep. Én is boldog voltam, hiszen azért csak Diósgyőrben töltöttem el 13 évet, és a szurkolókkal is mindig jó kapcsolatot ápoltam. Reménykedünk, hogy minél többen ellátogatnak Putnokra, hiszen csak 45 km, aztán meg bármi megtörténhet a pályán. Közhelyeket durrogtatva, a labda gömbölyű… De nyilvánvalóan nem kergetünk hiú ábrándokat, tudjuk, hogy a Diósgyőr jobb kvalitásokkal rendelkező csapat, akik toronymagas esélyesei a mérkőzésnek.
Szerinted a te posztodon milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie az ideális labdarúgónak? Van esetleg példaképed akár a honi, akár a nemzetközi mezőnyben?
Egy jó belső középpályás – szerintem – labdabiztos, játékintelligens, jól passzol és a csapat alá rendeli saját játékát. Emellett természetesen egy védekező középpályásnak jól kell szerelnie, olvasnia kell a játékot, egy támadóbb szelleműnek pedig a támadásépítésből fokozottan kell kivennie a részét és tudnia kell váratlant húzni egy-egy pengés megoldással. Kimondott példaképem nincs, összességében nagyon sok ilyen jellegű futballista játékát élvezem nézni, mint pl. David Silva, Verratti, Modric, Coutinho.
Mit gondolsz a Putnok eddigi bajnoki szerepléséről, és a csapaton belül betöltött szerepedről? Mi az, amiben szerinted fejlődtél a távozásod óta?
Véleményem szerint, nem szereplünk rosszul idén, bár ennek ellenére is lehetne több pontunk. 3 pontra vagyunk az elsőtől, így nagyon nyíltsisakos még a bajnokság. A mi csapatunkban az tetszik a legjobban, hogy mindenki egyenlő. A csapatot leginkább a jó passzaimmal tudom szolgálni, az eddigi 14 mérkőzésünkből mindegyiken játszottam, 13-szor kezdőként, s bízok benne, hogy ez a tendencia folytatódik, de a legfontosabb, hogy ott maradjunk az élmezőnyben. A távozásom óta a legnagyobb pozitívum, hogy érettebben és nyugodtabban játszok, ami a játék minden aspektusára kihat. Érdekes, hogy amikor Vácra kerültem, Sisa Tibor megjegyezte, hogy sokkal jobb játékos vagyok, mint amikor Diósgyőrben volt a vezetőedzőm. Mondtam is neki, hogy dehát mégsem NBI-es klubnál vagyok, mint akkor…
Annak ellenére, hogy pár éve már nem tartozol a DVTK kötelékébe, figyelemmel kíséred a csapat szereplését?
Igen, természetesen minden héten megnézem, hogy hogyan szerepelt a csapat és mik történtek a csapat háza táján, de ezt ugyanúgy megteszem a Szolnokkal és a Váccal is. Nagyon szorítottam, hogy végre új stadiont kapjon a Diósgyőr, mert megérdemlik a szurkolók, hiszen mégiscsak az egyik, hanem a legjobb tábor tartozik ide, úgyhogy nagyon örültem a pozitív fejleményeknek.
Mit gondolsz, mi lehet a csapat gyengébb szereplésének az oka?
Erre sajnos nem tudok választ adni, hiszen már nem vagyok ott nap mint nap az edzőközpontban, találgatásokba pedig nem akarok bocsátkozni. Mindenesetre, egy klub életében vannak hullámvölgyek, amelyek akár hosszabb ideig is tarthatnak. A Szivics-éra sikerei után, gondolok itt a Ligakupa-győzelemre és a Magyar Kupa-döntőre, ilyen következett Diósgyőrben is. Nagyobb klubokkal is előfordult ez már, elég ha megnézzük a Manchester Unitedet vagy az egykori olasz nagyágyúkat, az Intert és a Milant. Meg kell próbálni pozitívnak maradni, és dolgozni a javításért, hogy a Diósgyőr jövőre is NBI-es csapat maradhasson.
Ha a jövőben adódna rá lehetőség, visszatérnél Diósgyőrbe?
Természetesen, igen. Amikor felkerültem a felnőttcsapathoz, azt mondtam, hogy én Magyarországon máshol el sem tudom képzelni magam, aztán az élet csak rákényszerített, hogy távozzak, ha továbbra is focizni akartam.
Milyen érzés volt miskolciként bemutatkozni a Diósgyőr első csapatában?
Mondhatni felemelő, hiszen ezért edzettem kiskorom óta, ezért vitt apa minden nap edzésre, hogy ezt elérhessem. Reálisan nézve, nem tartott sokáig az álom, hamar kimutatta a foga fehérjét az élet, de abban a félévben, amikor bemutatkoztam, minden percét élveztem a napjaimnak.
Veled egykorú játékosok, mint Oláh Bálint vagy Mahalek Marcell az utóbbi hetekben-hónapokban jutottak el a „nagycsapatig”, te viszont már évekkel ezelőtt. Mit a véleményed róluk?
Igen, ez tűnhet érdekesnek, de igazából teljesen normális, hogy valaki 17 évesen, valaki pedig 21 évesen mutatkozik be. Mondhatom azt is, hogy edzője válogatja, hogy kit, mikor mernek betenni vagy mikor adódik lehetőség. Nyilvánvalóan, Bálint és Marci korosztályukban a legjobbak közé tartoznak Diósgyőrben. Igaz, én Bálinttal még akkor játszottam együtt, amikor bal hátvédet játszott, de azt tudtam róla, hogy például kiemelkedően fejel, amit már bajnokin is bebizonyított. A Videoton elleni hazai meccset pedig pont láttam, amikor Marci kezdett. Azon úgy játszott, mintha több száz NBI-es meccs lenne már a lábában, úgyhogy ez is bizonyítja, hogy attól, hogy valaki sokáig nem kerül tűzközelbe, ennek ellenére is lehet jó játékos.
Ki volt a legjobb edző, akivel az évek során együtt dolgozhattál?
Most ezzel nem sokan fognak egyetérteni, mert nagyon megosztó személyiség volt, de szakmailag Szentes Lázártól nagyon sokat tanultam. Rendkívül felkészült volt pályán és pályán kívül egyaránt. Ugyanakkor azt is le kell szögeznem, hogy Szivics edzéseit is nagyon szerettem, pedig nem játszottam nála. Sisa Tibor pedig az életre tanított, mert pedagógusként pontosan látta, hogy mi kell egy fiatal játékosnak, aki felkerül az első csapathoz.
Mit csinálsz, amikor éppen nem edzésen vagy meccsen vagy?
Jelenleg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanulok osztatlan jogászképzésen. Most vagyok harmadéves, eddig azt mondhatom, hogy minden jól alakul, de az is hozzátartozik, hogy nagyon sokat foglalkozok vele és egyre jobban is szeretem, mert sokoldalú és mindig új dolgokkal találkozik az ember. Emellett a fennmaradó időmet a barátnőmmel és a családdal szoktam tölteni.
A sport mellett mivel foglalkoznál legszívesebben az egyetem után?
Szerencsére jó a nyelvérzékem és így megy az angol és a német is magas szinten. Ezt próbálom összehangolni a joggal, így leginkább az európai és a nemzetközi jog területei érdekelnek. Nem bánnám, ha a későbbiekben esetleg valamilyen uniós intézményben vagy valamelyik nagykövetségen tudnék dolgozni. Úgy gondolom, ebben is mindig a maximumot próbálom nyújtani, csakúgy mint a sportban, aztán csak elérkezik majd az áttörés mindkét területen… 🙂
Martin, köszönjük az interjút, további pályafutásodhoz sok sikert kívánunk !
(Kép: putnokfc.hu)
