Új seprű jól seper, tartja a mondás, ezt pedig most már mi, diósgyőriek is alátámaszthatjuk, látva Bódog Tamás eddigi munkáját. A korábbi hátvéd keze nyoma egyre inkább látszik a gárdán, szerdán még “csak” a játékban mutatkozott meg az előrelépés, mára azonban az eredmény is ideálisan alakult.
A kezdőcsapatot látva két, elsőre érdekesnek tűnő változást is láthattunk: Jagodinskis helyét a kezdőben újra Dejan Karan vette át (nagy örömömre), Novothny eltiltása pedig megnyitotta az utat Makrai számára. A fiatal támadó kezdőbe jelölése végül nagy húzásnak bizonyult.
Az első félidő hasonló játékot hozott, mint a szerdai Kupa-találkozó, tartottuk a labdát az ellenfél térfelén, talán csak a letámadások hiányoztak. Ha a vendégek meg is kísérelték átvenni a kezdeményezést, rendre falba ütköztek, méghozzá egy mozgó falba: bár még csak két tétmérkőzésen láthattuk Patrick Mevoungou-t piros-fehérben, talán már most kijelenthetjük, Dausvili leigazolásához hasonló zseniális döntés volt az afrikai szűrő szerződtetése. Mi lesz még itt, ha a grúz társa is szerepet kap majd mellette…
A védelem szokatlanul stabil volt, mind Lipták, mind Karan rendre kisegített a széleken is, utóbbi ráadásul gólt szerzett, apró szépséghiba esetükben, hogy mindketten besárgultak (igaz, talán túl könnyű síppal fújta be mindkét fault-ot Farkas Ádám). Ez a két könnyelmű ítélet a későbbiekben megnehezítheti, hogy meghosszabbítsuk elsőosztályú tagságunkat. A fiatal szélsővédők a Kupa találkozóhoz hasonlóan jól teljesítettek, ráadásul Tamás Márk – rá nem jellemző módon – a támadóharmadban is csinált szép dolgokat. Lehet, hogy megtaláltuk az igazi posztját ?
A pozitívumok mellett meg kell említenünk azonban, hogy az újpestiek szépítő góljánál Rados, Tamás és Karan is menthetett volna, de magához képest így is jól teljesített az egység, 4 bajnoki után most először úsztunk meg tétmérkőzést “csak” 1 kapott góllal.
A támadó trióban kapott szerepet az a Makrai Gábor, akit talán túlzás nélkül nevezhetünk a mérkőzés emberének: tarthatatlan volt az újpesti védők számára, ha mégis sikerült megállítaniuk, az is csak szabálytalanul jött össze, és tizenegyest eredményezett. Ki tudja, hol állnánk, ha Horváth Feri nem mellőzi – érdemtelenül – a szezon eddigi részében ?
A második félidőben aztán jött egy szintén szerdaihoz hasonló enyhe leolvadás, az impotens újpesti támadójátékon azonban a házi gólkirály, Bardhi csatasorba küldése sem segített. Továbbra is jól tartottuk a labdát, levegőt sem hagyva Lázokéknak, a gólt eredményező beadáson kívül Radosnak nem volt különösebben nehéz dolga a mai napon. Örülhetünk tehát, Bódog hozta azt, amiben reménykedtünk: korábbi védő lévén megszervezte a védekezésünket, ezzel pedig újra felvillant egy halvány reménysugár, talán mégis van/lesz keresnivalónk az elsőosztályban. A Gyirmót tett nekünk egy szívességet az MTK legyőzésével, a Debrecen viszont idegenben 3-2-re verte a kipukkadni látszó Vasast, a fővárosi kék-fehérek (és velük együtt a bennmaradás) csak 2 pontnyira van. Apró szépséghiba, hogy jövőhéten a Ferencváros otthonában kellene tovább tapadnunk a riválisokra, de három napja láthattuk, a jelenlegi gárda a IX. kerületben sem esélytelenül fut majd ki a gyepre, főleg nem egy maihoz hasonló, önbizalom-növelő győzelem után.
