Ha 4 héttel ezelőtt játszottuk volna ezt az összecsapást, akkor azt mondtam volna, hogy felesleges kiállni is, minek fárasztjuk magunkat teljesen feleslegesen, inkább csak a bennmaradásra kellene koncentrálni. Jelen helyzetben viszont az odavágón is mindössze 2-1re győzött a házigazda, nagy keservesen. A hétvégi meccs megmutatta, hogy ebben a csapatban tényleg ott van a jó eredmény lehetősége, a megfelelő mentalitással és motivációval sokkal előrébb tarthatnánk.
Rátérve a mai meccsre, Bódog Tamás ismét egy remek stratégiát talált ki a mai meccsre, az első félidőben alig-alig volt esélye a vendégeknek bármilyen támadást is vezetni, ha nem tudnám, hogy ők a címvédők, azt hinném, hogy valami gyenge középcsapatról beszélünk. A folyamatos letámadásainknak köszönhetően a labdát képtelenek voltak kihozni a Fradi játékosai, mi viszont a vizes füvön többször is megszereztük tőlük a játékszert. Beszédes adat, hogy az első félidő után 8-3 volt a szögletarány a javunkra és érdekes, hogy 3szor annyi lövéssel próbálkoztunk, mint a fővárosiak. Ezt a mezőnyfölényt viszont nem sikerült gólra váltani a meccs első felében.
A második játékrész elején érdekes cseréknek lehettünk tanúi, Lipták kicsit Elek szerepébe bújt erre a félidőre, belső védő létére elég jól is oldotta meg a feladatát. A félidő első fele inkább a Ferencvárosé volt kisebb diósgyőri lehetőségekkel, de lehetett látni a fiúkon, hogy küzdenek, ahogy tőlük telik, nézve őket nehéz is elhinni, hogy ugyan azok az emberek vannak a pályán, mint korábban a szezon folyamán. Az akaratgyenge egyhangú játékot sikerült felpörgetni, több a kreativitás. A játékrész közepén Tamás egy fejessel jelezte, hogy nem fáradunk el olyan hamar, mint az odavágón. De most is csak 15-20 perccel bírtuk tovább erőnlétileg. Sokkal jobbak vagyunk már, mint a bajnoki szünet előtt, de a fizikum még nincs meg a játékosokban ehhez a stílushoz. Mindenesetre jó látni, hogy Bódog Tamás keze alatt felfedezhető volt a tudatos játék, amit korábban nyomokban sem láthattunk. A védelem szervezettsége szinte már olyan jó az előző állapothoz képest, mintha legalább 2 osztály különbség lenne a 2 arculat között. A kupából való kiesés sosem jó, főleg akkor, amikor ilyen kevés csapat van talpon és elnézve a többi párost, komoly sansz lenne a döntőig is eljutni akár, de jelen helyzetben talán még jól is fog kijönni, hogy nem lesz kettős terhelés a játékosokon, koncentrálhatnak teljes mértékben azon, hogy a vonal fölött végezzünk a szezon végén.
Összességében nagy dicséret illeti a társaságot, hogy egy dobogó esélyes csapatot ennyire megizzasztott, a nagyságrendekkel nagyobb költségvetésű “állam csapata” mindössze a fáradtságnak köszönhető szerencsésnek mondható hosszabbításban esett góllal vergődik tovább ellenünk. Reméljük, hogy a játékosok motiváltsága tovább tart és innentől csak felfelé mozdulunk el a tabellán.
