Mozgalmas szezonon vagyunk túl, a középmezőny – alsóház közötti, évről évre bemutatott ingázásunknak azonban talán annyi előnyét kiemelhetjük, hogy ha nem is nyerünk meccseket, tapasztalatot annál inkább. A következőkben szeretnék – szigorúan szubjektív alapon – kiemelni néhány tanulságot a szezon végeztével.
1, Ha el akarsz érni valamit, külföldi edzőt hozz (vagy olyat, aki külföldön tanulta a szakma fortélyait – köszönjük Tamás ! )
A tabella első négy csapatánál olasz, norvég és két német edző dolgozik/dolgozott, az utolsó négynél magyar (minket a gödör aljára még nem a Dániából hazatérő Bódog Tamás vezetett). Persze a sikerek – sikertelenségek több összetevőn múlnak, talán jelzésértékű a dolog.
2, Egy csapat többet ér, mint 11 klasszis, illetve 3, Ha egy jó edzőt hagysz dolgozni, meg lesz az eredménye.
Mint azt bizonyára mindenki tudja, a Budapest Honvéd nyerte a bajnokságot a Videoton előtt. A fővárosiak keretében is voltak kiemelkedő egyéniségek, de talán közel sem annyi, mint a fehérváriaknál. Szintén az ő példájuk alapján mondhatjuk, ha egy Marco Rossi kaliberű edző nyugodtan építheti fel a csapatát a saját elképzelései szerint, még a bajnoki cím is elérhető akár fiatal, máshonnan elküldött játékosokkal is.
4, Csak attól, hogy összevásárolsz “nagy neveket”, még nem biztos, hogy jó csapat lesz belőlük.
A Fradinál sikerült “belenyúlni a tutiba”, legalábbis gondolhatták ők, amikor összeállt náluk a Lovrencsics – Kleinheisler – Bognár – Gera – Böde – Radó – Varga támadósor. Tagadhatatlanul jó nevek, hazai szinten minőségi játékosok, sokszor mégis akadozott náluk a gépezet, és még a dobogóra se értek fel.
5, Ha nem erősítünk, jövőre nem ússzuk meg.
Az idei bennmaradásunk is csak egy hajszálon múlott, ráadásul az egyik feljutó csapat az a Puskás Akadémia lesz, amelynek már most minőségi kerete van, afelől pedig kétségünk se legyen, ez nyáron még tovább fog erősödni. A szünetben legalább 4-5 kulcsjátékos igazolására lesz szükség, hogy jövőre ne kelljen átélnünk ilyen szezonzárót…
6, Egy jó kapus a szezon végére akár 10 pontot is hozzá tud tenni a csapat teljesítményéhez, ráadásul a védők felé is magabiztosságot sugároz. Nekünk ilyen nincs.
Bármennyire is szeretjük Ivant vagy Botondot, sajnos az idei szezon megmutatta, ha a képességekkel nincs is feltétlenül nagy gond, fejben talán gyengék ahhoz, hogy – akár csak NB1-es szinten is – komolyabb célokért küzdhessünk velük. Nem lepődnék meg, ha nyáron érkezne új ember a posztra.
7, Vannak szélsővédőink.
A szezon első felében mind Eper, mint Tamás számolatlanul kapták a szurkolói kritikákat, már-már az volt az általános vélemény róluk, hogy nem NB1-es szintű játékosok. Aztán jött az “őrségváltás”, Bódog Tamás kezei alatt pedig bebizonyították, hogy – bár néha egy-egy hiba becsúszik – igenis képesek ezen a szinten megbízható teljesítményt nyújtani. Talán a legtöbbet ők fejlődtek a szezon végére.
8, Ha egy átigazolási időszakon belül eladod mindkét irányítódat, ne csodálkozz, ha nem fogsz tudni támadásokat építeni.
Télen Nikházi és Bognár szinte egyszerre távoztak, nem érkezett senki a helyükre (legalábbis irányítani tudó játékos nem), ami a szezon második felében mutatott előrejátékunkban – 15 meccsen 16 gól – meg is mutatkozott. Ha nincs kormány, nem tudod irányítani az autót.
9, Továbbra sincs csatárunk.
Egy 33 fordulós bajnokságban talán joggal várhatnánk el egy csatártól, hogy legalább 10 gólt termeljen – ami még mindig csak azt jelentené, hogy minden 3. meccsén rúg egyet. Az utolsó, akinek sikerült 10 felett termelnie, Simon Attila volt 2007-ben… Idén a legeredményesebb játékosunk Ugrai Roland, igaz, ő is csak 5 gólt jegyzett, kizárólag a Gyirmótnál lehetett ennél kevesebbel elhódítani a házi gólkirályi címet. Ha hozzátesszük, hogy Novothny ráadásul távozik, és Makrai maradásában sem lehetünk teljesen biztosak, egyértelművé válik, hogy ide sürgősen keresnünk kell majd minőségi embert. Ha Szarka jövőre is stabil kezdő, egyenes utunk lesz az NB2-be, egyelőre komoly csalódás a játéka.
10, Egy olyan csapatnak, amely szinte kizárólag hazai pályán tud értékelhető teljesítményt nyújtani, ne abban a félszezonban bontsák le a stadionját, amikor az életéért, a bennmaradásért küzd.
Nagyon örülök, hogy lesz egy szép, új stadionunk, de erre a döntésre majdnem ráfáztunk. Más kérdés, hogy a Diósgyőr szurkolók talán akkor is képesek lennének teltházat varázsolni, ha az ideiglenes hazai pályánk Zalaegerszegen lenne.
(Kép: dvtk.eu)
