Hazudnék, ha azt mondanám, nem számítottam rá. Mi, Diósgyőr szurkolók furcsa egy közösség vagyunk, elvégre közel sem jutott nekünk annyi siker az elmúlt 107 év során, mint ami párhuzamba állítható lenne a klubunk iránt érzett rajongásunkkal. Országszerte megbecsülésnek örvendünk a sportszeretők között, és hányszor halljuk: “ha valaki, ők többet érdemelnének”. De a sors gonosz játékot űz velünk, mikor felcsillantja előttünk egy szebb jövő reményét egy-egy “sztárigazolás”, vagy néhány pozitív eredmény képében, hogy aztán kíméletlenül arcon csapjon minket a szomorú valóság. Persze remény újra van, mondhatnánk, az mindig van, de a tegnapi nap után mégis az lehet az érzésünk, Fortuna idén sem gondolja úgy, hogy eleget szenvedtünk már az elmúlt években – évtizedekben…
Az előző fordulóhoz képest Bódog Tamás két változtatást eszközölt a kezdőcsapatban, Tamás Márkot Forgács Dávid, Kocsis Gergőt pedig Nono váltotta. Utóbbi abban a tekintetben érthető döntés volt, hogy a technikás spanyolon kívül jelenleg nincs olyan játékosunk, aki képes lenne a pályán kezébe venni a karmesteri pálcát. A mérkőzés elején bátran nekiugrottunk a Lokinak, fáradozásainkat pedig gyorsan siker is koronázta, Makrai forintos labdáját Óvári pimaszul emelte Nagy felett a hálóba. Ezután még próbáltuk tartani a labdát, és jól láthatóan nem elégedtünk meg az egygólos vezetéssel, az viszont már az első percekben érződött, a fiatal Varga Kevinnel meg fog gyűlni Nagy Tibi baja. A fiatal szőke szélső nem egyszer ültette be a hintába a fél védelmünket, a körülbelül második-harmadik ilyen alkalommal pedig lövésig is eljutott, Antal már tehetetlen volt, 1-1. Ha nem mi lettünk volna a szenvedő fél, még azt is megkockáztatnám, élmény volt nézni Varga játékát…
Az első félidő hátralévő részében láthattunk egy nagy Antal védést, illetve egy szép Ugrai szólót, az eredmény azonban nem változott.
A második játékrész elején a játékvezető egy jól kiérdemelt sárga lappal jutalmazta a debreceni Mengolo alattomos játékát, majd az utolsó tíz percig többnyire mezőnyben birkóztak egymással a csapatok, jól láthatóan egyik vezetőedző sem elégedett meg az egy ponttal (Debrecenben, mikor volt utoljára ilyen szakember a csapatunk élén…?). A 81. percben azonban kezdhettük úgy érezni, meleg lesz a pite, jó néhány (a korábbiaknál is nagyobb) egyéni hiba jelezte, ha fizikálisan nem is, fejben fárad a csapat. Előbb a frissen beállt Tabakovic került ziccerbe, ám Antal nagyot védett, majd a játékvezető hathatós segítségével, az előnyszabály sajátos értelmezésével továbbengedett támadást fejezett be góllal a Loki, korábbi játékosunk, a többnyire csetlő-botló Takács lőtt a hálóba. Ezt követően minden-mindegy alapon kitámadtunk a hajrára, az eltolódó védelem viszont újra hagyta, hogy Tabakovic ziccerbe kerüljön. Először úgy tűnt, a szerb csatár technikai hiányosságai miatt oda a hazaiak helyzete, ám megállította a labdát, majd jobbal kilőtte a balfelsőt, ezzel végleg eldöntve a három pont sorsát.
Antal Botondra a tegnapi napon nem lehetett panaszunk, a gólokról nem tehetett, az előtte játszó védelem viszont sokszor közel sem állt a helyzet magaslatán, ahogy korábban szó volt róla, leginkább Nagynak voltak problémái Vargával. A középpályán Busai megalkuvást nem tűrően robotolt, Nono pedig próbálta forgatni a csapatot, ám kedvenc játszótársához, Velához csak ritkán tudta továbbítani a labdát, holott a fiatal spanyolnak “csak” Ferenczit kellett volna átjátszania. A támadóharmadba felpasszolt labdákat Makrainak kevésszer sikerült megtartani (igaz, az egyik sikeres villanásából gólpasszt adott), Ugrai pedig többször is rátekeredett a labdára, bár zseniálisan egy-egyezik, bele sem merek gondolni, hány góllal állnánk, ha többet passzolna az éppen jobb helyzetben lévő társaknak.
Ahogyan egy szurkolótársunk megfogalmazta, lehet mondani, hogy be kellene lőnünk a helyzeteinket (Na igen, Makrai és Ugrai sokkal jobban néznek ki elöl, mint Ioannidis és Szarka, viszont a befejezéseknél mindketten dekoncentráltnak tűnnek. Más kérdés, hogy ők legalább eljutnak helyzetekig.), de ha a játékvezető a hajrában elenged egy szabálytalanságot, amiből gólt kap egy csapat, az igenis a mérkőzés végkimenetelét jelentősen befolyásoló hibának minősül. Amellett, hogy a csapatnak vállalnia kell a felelősséget a vereségért, ideje lenne végre bevezetni a játékvezetők utólagos felelősségre vonásának lehetőségét. Folytatás jövőhéten, a Paks ellen, újra Debrecenben.
