Horváth Ferenc távozása után némileg meglepő módon egy “kezdő” vezetőedző kezébe adtuk csapatunk irányítását, nem kisebb feladattal, mint hogy harcolja ki a bennmaradást egy fizikálisan és mentálisan is megzuhant társasággal. A feladat sikerült (még ha kellett is hozzá egy kisebb paksi segítség), Bódog Tamás pedig hétről hétre kezdte elnyerni a sportszerető magyar közösség tiszteletét szókimondó stílusával, németes optimizmusával, és azzal a látványos offenzív játékstílussal, amit megalapozni kívánt Diósgyőrben. Gyakorlatilag az lehet az érzésünk, kaptunk egy “miskolci Dárdai Palit”, ahhoz azonban, hogy a szakács finom ételeket főzzön, nem ártana biztosítani számára a hozzávalókat. A játékoskeretünk talán még ehhez a nem túl acélos NB1-hez képest sem nevezhető erősnek, sokkal inkább átlagosnak, aminek köszönhetően olyan hullámvasút számunkra az idei bajnokság, amire a gyengébb idegzetű szurkolók egy vidámparkban biztosan nem ülnének fel.
A Miskolc Tv a napokban interjút készített a szakmai igazgatóval, az általa elmondottak – illetve annak a módja – pedig aggodalmakra adhat okot. Tamás ugyanis látszólag beletörődve az erősen korlátozott lehetőségekbe, kijelentette, a korábbi ígéretek ellenére nem úgy tűnik, hogy képesek leszünk télen számottevően megerősíteni a keretet (bár most éppen nálunk edz Dusan Brkovic, aki az előző évi teljesítménye alapján bőven csapatunk alapembere lehetne). Bódog hozzátette továbbá, hogy szerinte a jövőben sem számíthatunk többre, mint egy középszerű, kiesés elől menekülő DVTK-ra.
Hogy miért is szomorú ez igazán ? A sok kutyaütő után végre érkezett hozzánk egy Nyugaton szocializálódott, felkészült, győztes mentalitású edző, aki ráadásul hiteles is mind a játékosok, mind a szurkolók szemében. Ha ez nem lenne elég, épül a szép, új stadionunk, az ország egyik legjobb szurkolói hátteréről már nem is beszélve. Ezek mellett mire lenne még szükségünk ahhoz, hogy végre egyszer azt kapjuk, amit érdemlünk ? Pár épkézláb játékosra, a jelenlegi kereten végrehajtott “téli nagytakarítás” után, azonban olybá tűnik, Bódog Tamás nem fogja megkapni azokat a fegyvereket, amivel sikeresen harcba indulhatna tavasszal(Pedig opció bőven lenne, a korábbi közönségkedvenc Drazen Okuka éppenséggel szabadon igazolható !). Ami a leginkább aggasztó, hogy a mindig vidám vezetőedzőn egyre inkább látni a kiégés, a beletörődöttség jeleit. Kérdés, meddig fogja ezt tűrni, tudván, hogy a legtöbb magyar – nálunk lényegesen jobb körülményeket biztosítani tudó illetve akaró – csapat örömmel látna a kispadján a korábbi válogatott hátvédet.
Sok rossz döntést hoztak már a klub háza táján az elmúlt években, de ha Egervári Sándorhoz hasonlóan Bódog Tamást is elüldözik, vagy ha úgy tetszik, elvesztegetik, már mi, szurkolók is kénytelenek leszünk végleg beletörődni, hogy végképp sikertelenségre ítéltettünk…
