Az előző két cikkben a passzok kerültek terítékre. Most sem lesz másképp, de ígérem, hogy ez az utolsó, nem untatom tovább a szurkolókat azzal, ki miként és mennyit passzol. De még egyszer, utoljára górcső alá kell venni, hogy kik voltak a legjobbak. Talán ez a mutató lesz a legtöbbet mondó az eddigiek közül, most ugyanis a kulcspasszok kerülnek előtérbe, itt már megmutatkozik, hogy ki az aki nem csak hátul passzolgat, hanem jelentős szerepet vállalt a veszélyes helyzetek kialakításában.
Sikeres kulcspasszok:
Az értékelési szempontokhoz hozzátartozik, hogy nem minden meccsen volt a 2 csapatot tekintve 5 olyan játékos, aki egyáltalán kulcspasszal próbálkozott, így azt sem nézzük, hogy volt-e olyan mérkőzés, amikor csak a mieink kerültek a legjobbak közé. Mivel ezeknél a passzoknál már jóval nehezebb megtalálni a címzettet, így az is látható, hogy jóval kevesebb a sikeres kísérlet, mint az összes. A kulcspasszoknál azonban végre egy kis előrelépés tapasztalható, a védőkön és néhány középpályáson kívül itt már jóval többször jelennek meg támadóink is a feljegyzésekben.
Az ősz folyamán 8 olyan játékos is volt, aki 1-1 mérkőzésen az élre tudott állni, vannak köztük olyanok is, akik kevesebb lehetőséghez jutottak a szezon folyamán. A legtöbb megkísérelt kulcspassz címén 3 játékos is osztozik, mindahányan egyszeri alkalommal próbálkoztak 4 átadást továbbítani. Közülük Ugrai és Bacsa volt, aki 2 alkalommal megtalálta a címzettet, előbbi az Újpest ellen itthon elveszített találkozón, utóbbi a 19. fordulóban a Debrecen ellen volt pontos. A harmadik ilyen név, aki 4 alkalommal próbálkozott Nono volt, ő viszont csak 1 átadást juttatott célba. Mögöttük már szorosabb a sorrend, többen is voltak, akik meccsenként 3 alkalommal próbálkoztak, többségében 2 átadás sikeres is volt ebből, itt érdemes megjegyezni, hogy Makrai, Nikosz és Vela mellett Eperjesi is védő létére fontos passzokkal segítette társait. A következőkben felvázolom, sikeresség szerint, hogy ki hány alkalommal adott kulcspasszt. Ez a lista azért nem lesz teljes, mert volt amikor olyan ember is odafért, aki csak egyszer passzolt, de az is sikertelen volt. A listát, kiemelkedve a többiek közül, Ugari Roland vezeti, aki amellett, hogy a csapat legeredményesebbje, az előkészítésben is jeleskedett, 9 alkalommal adott jó passzt. Őt ketten követik, a két spanyol Diego Vela és Nono Villar 6-6 sikeres passzal. A dobogó 3. fokára pedig Makrai Gábor fért fel, aki 5 kulcsfontosságú átadást jegyzett, főként a szezon elején (lehet, hogy érdemes lenne nagyobb alázattal dolgozni, és Ugrai mellé nőhetne). Eperjesi, Bacsa és Nikosz 3-3 átadással követik a dobogósokat, majd Kocsis és Tamás 2 sikeres kulcspassza következik. Szintén fontos pillanatban döntöttek jól, bár csak 1 alkalommal többen is, ők Óvári, Busai és Karan. Tőlük talán kicsit többet várhattunk volna ezen a téren.
A dobogósokról érdemes megjegyezni, hogy Ugrai és Vela elég jó százalékban talált célt, míg Nono sokkal pontatlanabb volt, neki kevesebb, mint a fele passza ért el a címzetthez. Makrai viszont amikor a listára került, akkor 100%-ban jó helyre adta tovább a labdát. A többieknél már vegyes a kép, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy jó látni, hányan próbálkoztak ilyen passzokkal. Itt látszik meg, hogy 1-2 kiemelkedő egyéni teljesítmény kivételével CSAPATKÉNT működtek együtt a labdarúgók és sokan hozzátettek a sikerekhez, amit elértek együtt.
