Irány a Felvidék!

Galanisz_Irany_a_ felvidek

Június 14-én tartották Pozsonyban azt a sajtótájékoztatót, melyen hivatalosan bejelentették, hogy a DVTK Jegesmedvék és a MAC Budapest csapata a következő idényben az Extraligában szerepelhet. A hetek óta várt nyilatkozattal egy több éve tartó következetes és kitartó szakmai program érett be, mely ennél jobb visszajelzést nehezen kaphatott volna. A felek egyéves megállapodást kötöttek, egyfajta próbaidőként tekintve erre a szezonra, azonban a nyilatkozatokból kitűnik, hogy mindenki hosszabb távon gondolkodik. Egy nívós bajnokság, mely korábban nem fogadott be külföldi klubokat, most megnyílt előttünk és ezernyi lehetőséget kínál. Felszállt a köd, ami a következő idényünket takarta és láthatóvá vált merre vezet az utunk. Ezzel együtt az újdonság varázsa magában hordozza az ismeretlent is, épp ezért érdemes kicsit megismerkedni leendő bajnokságunkkal.

Az Extraliga – hivatalos nevén Tipsport Liga – a szlovák első osztályú bajnokság, mely a térség egyik legerősebb ligája. Csatlakozásunkig 10 csapat küzdött a bajnoki címért, a jégkorongban megszokott szisztéma szerint: egy hosszú (40-50 meccses) alapszakaszt egy egyenes kieséses szakasz (rájátszás vagy másnéven play-off) követ, melynek végén bajnokot avatnak, aki indul a Bajnokok Ligájában (Champions Hockey League, CHL). A másodosztályból (szlovák I. osztály – az elnevezés megtévesztő lehet) való feljutásról, avagy a kiesésről egy a rájátszással párhuzamosan zajló minibajnokság dönt, melyben az utolsó kettő alakulat, illetve a második vonal első két helyezettje vesz részt.

Adódik a kérdés: egy ilyen erős bajnokságban képesek leszünk-e helytállni? Egyáltalán ez volt a megfelelő választás? A második kérdésre a válasz meglátásom szerint egyértelmű igen. Földrajzi közelségünk miatt a már megszokott mennyiségű utazással olyan csapatok ellen szerepelhetünk hétről hétre, akik ellen gyorsabb, pontosabb és fegyelmezettebb játékot kell mutatnunk. Ez jó hatással lehet a játékosok fizikai képességeire, de úgy vélem a mentális fejlődésük sokkal fontosabb tényező lehet. Az eddig tapasztaltnál rövidebb idő alatt kell majd felmérni a helyzetet, dönteni, s végül cselekedni. Ezek nehezen elsajátítható képességek, ehhez tétmeccsek kellenek, méghozzá minél több, annál jobban hozzá lehet a tempóhoz edződni. Az sem elhanyagolható, hogy az új impulzusok általában jót tesznek, főleg egy sikerhez szokott társaság esetében. Újra átélhetik a kemény munkával megszerzett diadalok és a nehezen kivívható tisztelet érzését. Ennek a váltásnak eljött az ideje, többszörös magyar- és ligabajnokként sejtettük, az idei Visegrádi Kupa döntőjében pedig bizonyítottuk, hogy megérettünk a szintlépésre. S mit várhatunk fiainktól? A következő szezon számunkra szeptember 14-én kezdődik Nyitrán. Addigra kell a gépezet minden elemének a helyére kerülni, készen a várható kihívásokra. A kihívásokra, melyeket még nem ismerünk pontosan, hiszen a liga mind a 12 csapata az építkezés különböző fázisainál tart. Amiből kiindulhatunk, azok a saját erősségeink. A csapat magyar “magja” már megvan, közülük többen már régebb óta itt játszanak.

Hazai játékosok: Adorján Attila (k), Láda Balázs (v), Vojtkó Mátyás (v), Ritó László (cs), Miskolczi Márk (cs), Hajós Roland (cs), Vas János (cs), Magosi Bálint (cs), Galanisz Nikandrosz (cs).

Légiósaink: Rasmus Kulmala (cs, FIN).

Érkezett: Duschek Dávid (k), Szirányi Bence (v), Somogyi Balázs (cs), Kiss Dániel (v), Vincze Péter (cs).

Az új edzői stáb: Strenk Hunor (másodedző), Glen Hanlon (vezetőedző, CAN).

Ezek alapján elmondható, hogy biztatóan alakul a keret. A maradók, a visszatérők és az újonnan érkezettek egy jó képességű, összetartó társaság képét vetítik előre. A légiósok kiléte azonban javarészt ismeretlen, az szinte mindig a vezetőedző által elképzelt játékrendszer és kapcsolatainak függvénye, milyen tudású és milyen poszton szereplő játékosokat várhatunk. Eddig a tavalyi évadban legtöbb gólt szerzett finn csatárunk, Rasmus Kulmala hosszabbított. Egy valami azonban biztos: a szakvezetés a szövetséggel egyetértve ún. légiósszabályt alkalmaz, ami a légiósok számának önkéntes korlátozását takarja. Ennek értelmében a csapat háromnegyedének hazainak kell lennie, mivel a korábbi rendelkezés hat nem magyar játékost engedélyezett. Ha figyelembe vesszük, hogy a jégkorongban még a legjobbak is csak a teljes mérkőzés harmadát töltik a jégen, így válik igazán érthetővé a szabály mögött lévő szándék. Mindez remélhetőleg minden sornak fontos szerepet, a játékosoknak egyenlően sok jégidőt biztosít majd.

Mivel nincs üveggömböm és sajnos nem látom a jövőt, ezért nem tudom biztosan, mi vár ránk. Ehelyett a csapatnak és szurkolóknak is csak azt tanácsolhatom: Irány a Felvidék!

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK