Depth Chart – Mennyire mély a keret ?

DVTK Depth Chart

Már-már szokássá vált, hogy az új szezon megkezdése előtt összegezzük, kikért szoríthatunk majd az idei 33 forduló alatt. A következőkben tehát bemutatjuk, mely játékosok alkotják a DVTK keretét a 2018/2019-es bajnoki idény kezdetekor, illetve szubjektív véleményünkkel is kiegészítjük a száraz tényeket, csapatrészekre lebontva.

Kapus poszton – az általános szurkolói akarat ellenére – nem történt számottevő erősítés. Egy héttel a szezonnyitó előtt is ugyanaz a három portás alkotja a hálóőr-triót, mint az előző szezonban: Bukrán Erik, Ivan Rados és Antal Botond. Közülük vélhetően Antal lesz a stáb első számú választása, akivel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi szezonban egyrészt sérülten védett, másrészt a középpályás védekezés teljes hiánya, illetve a védők egyéni hibái miatt talán nagyobb nyomás hárult rá, mint amire számítani lehetett. Az utolsó mérkőzésein már a jobbak közé tartozott, magabiztosabb volt, mint korábban, talán éppen kezdett beérni Andrusch József munkája, mielőtt sérülése az oldalvonalon túlra “szorította”. Nem azt állítjuk, hogy ő a tökéletes választás a posztra, de van más olyan csapatrész, amelynek az erősítése prioritást élvez / kellene, hogy élvezzen.

A szélsővédőké napjaink talán legfontosabb pozíciója a labdarúgásban. Ha sikerül egy (két) sokoldalú szélsőhátvédet igazolnod, aki hasonló hatékonysággal képes támogatni a támadásokat, és ellátni a védekező feladatait, gyakorlatilag emberelőnyt tudsz kialakítani mindkét kapu előtt. Magyarországon erre a legjobb példa Loic Nego, de ilyen volt korábban Miskolcon a közönségkedvenc Drazen Okuka is. Jelenleg a keretünkben talán Eperjesi Gábor játékstílusa az, amely lassan, de biztosan kezd megfelelni ezen kritériumoknak, a másik szélen a szóba jöhető alternatívák közül pedig Forgács Dávid lehet a legideálisabb jelölt. Eper mögött Nagy Tibor, Forgács helyén pedig Tamás Márk vagy Bárdos Bence vethető még be.

Középhátvédek terén talán ideálisabb a helyzet, keretünket erősíti a Dusan Brkovic – Dejan Karan páros, akik korábban egymás mellett szerepelhettek a szerb utánpótlás válogatottakban is. Más kérdés, hogy a közöttük lévő kémiát jó eséllyel nem fogja hagyni a stáb kibontakozni, a csapatkapitány Lipták Zoltánnak ugyanis bérelt helye van a kezdőcsapatban. Bármelyikük sérülése, eltiltása, formahanyatlása esetén Tamás Márk vagy Ivánka Patrik juthat szóhoz. Persze, ez csak szubjektív okoskodás, de talán érdemes lenne háromvédős rendszerrel próbálkozni, főleg, hogy három ilyen centerhalf áll a rendelkezésünkre, arról nem is beszélve, hogy így vélhetően kevésbé lenne káros a középpálya közepének minőség és mennyiségbeli hiánya.

A középpályán ugyanis csehül állunk, holott talán ez az a csapatrész, amelyen a legtöbb áll vagy bukik. Tóth Barnabás, Busai Attila és Tomislav Mazalovic szerepelhet itt. Tóth Barnát számos kritika érte az előző szezonban, a Vácról érkezett szűrő tavaly nem tudta felvenni az NB1 ritmusát, a nyári edzőmeccsek alatt viszont erőszakosságának köszönhetően szerzett egy szép gólt, ez talán jót tesz az önbizalmának, és elindul felfelé. Nagy szükség lesz rá, Kocsis távozásával ugyanis az egyetlen védekező középpályásunk ő (itt talán érdemes lenne kipróbálni Liptákot). Az új szerzemény, Mazalovic ugyanis inkább tűnik amolyan Elek Ákos-féle box to box játékosnak, a Maccabi Netanya elleni edzőmérkőzésen megmutatta, a kapu előtt sincs elveszve, egyetlen gólunkat ő jegyezte. Busai Attila, a trió harmadik tagja papíron támadó középpályás, gyakorlatilag egy igazi polihisztor, középhátvédként, de akár csatárként is bevethető, irányítani azonban ő sem tud, amely hiányosság még a kapus-gondoknál is égetőbb talán. Ezt próbálja a stáb orvosolni Florent Hasani középre mozgatásával, ami jól láthatóan nem fekszik neki. Ha visszakerül az eredeti helyére, a szélre, két meccsen szerez három szépségdíjas gólt (szélsőként lett koszovói gólkirály), de ha nem szerződtetünk irányítót, jó eséllyel idén is elpazaroljuk a tehetségét egy olyan pozícióban, amelyről ordít, hogy nem a sajátja. Ki hitte volna, hogy Nono távozása ekkora űrt hagy majd maga után ?

Már csak azért is komoly gond ez, mert a legtöbb NB1-es csatár nem képes saját magát helyzetbe hozni, ha tehát nincs, aki kiszolgálja őket, teljesen impotenssé válik a támadójáték. Pedig gyorsaságban, technikában, gólerősségben nem lenne hiány, a baloldali támadó helyéről Ugrai Roland, Óvári Zsolt vagy Bacsa Patrik is rohamozhat, jobbról Makrai Gábor, Florent Hasani illetve a fiatal Varga József törhet kapura, középcsatárként pedig Nikolaos Ioannidis szerepelhet, de Bacsa, Ugrai vagy az új érkező, Vernes Richárd is ott lehet a pályán. Sőt, Vernes eredetileg jobboldali támadó, látható tehát, hogy számos lehetőség áll Fernando Fernandez vezetőedző rendelkezésére gyors, technikás játékosokból, akiknek a “spanyolos” sok passzos játék hosszabb távon jobban feküdhet, mint a Bódog által megvalósítani kívánt Gegenpressing (pontosan 48 különböző variációban küldheti pályára a szóba jöhető támadókat a stáb). A Busaihoz hasonlóan több poszton, mindkét szélen bevethető Shestakovról pedig még szó sem esett, elmondható tehát, hogy ha a középpálya képes lesz helyzeteket kialakítani, a támadók – megfelelő hozzáállással – sok szép percet okozhatnak nekünk.

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK