Valljuk be, hogy a mögöttünk hagyott szezont nagyon szívesen elfelejtenénk, ha lehetne. A csapat csak vergődött tavasszal, sorra jöttek a vereségek, néha egészen érthetetlen módon. A kiesés elkerülése összejött, de most arra fektessük a hangsúlyt, hogy mit is érhetett volna el ez a csapat, ha mérkőzéseket befolyásoló bírói hibák nem sújtják ennyire a csapatot.
Az első fordulóban nem volt kérdés a Vasas együttesének a legyőzése, ott nem lehet panasz a 3 pont megszerzésére.
A második fordulóban a Honvéd elleni 2-2 esetében inkább mentális problémákról beszélhetünk, a kapott emberelőny ellenére örülhettünk a pontszerzésnek, az 1 pont elfogadható.
A harmadik körben a gyengécske Haladás ellen sikerült magabiztos győzelmet aratni, ezzel kijavítani az előző heti botlást. 3 pont megérdemelten.
A negyedik kör volt az egyik legnagyobb pofon. A Balmazújváros lelkesedése, mintha csak a diósgyőri játékosokból táplálkozna, teljesen elsöpörte az akaratgyenge csapatot, ezért 0 pontot osztanak mindenhol.
Az ötödik forduló az “ifjú akadémisták” ellen nem hozott ugyan győzelmet, de nem is lett volna megérdemelt. 1 pont a jutalom.
A hatodik fordulóban a feltörekvő Újpest ellen sikerült nyert helyzetből elveszteni kettő pontot, Szarka kiállítása már csak a hab volt a tortán, itt is csak 1 pontot kaptunk.
A hetedik körben újra eljött a győzelem ideje, a kisebbik borsodi csapat hódolt be, 3 pont a nyeremény.
A nyolcadik forduló a mumusnak számító Debrecen ellen következett, ahol sokáig döntetlenre állt a mérkőzés, majd egy Varga Kevin által elkövetett szabálytalanságot nem fújt be a bíró, továbbengedte a támadást, amiből gólt is szerzett a Loki. A végén Tabakovic még kilőtte a felső sarkot, ekkor viszont a hátrány miatt kitámadt a csapat, mert ugye a vereséget minek védeni. Itt akár összejöhetett volna legalább 1 pontocska, ha marad az 1-1 az ominózus fault után…
Ezt követte a kilencedik körben a Paks elleni “blama”. Ugyan vezetést szereztünk, de alig telt el pár perc, a Paks máris egyenlített. A gól körülményei már érdekesebbek, egy gyors bedobással értek fel a kapu elé, majd a beadást Bartha továbbította a kapuba. Igen ám, de el sem lehetett volna végezni a bedobást ilyen gyorsan, ugyanis menet közben még egy labda bekerült a pályára, így már kettő volt egyszerre a játéktéren. A szabályok szerint a bedobást meg kellett volna ismételni… Ha már így alakult, hogy döntetlennel fordultak a felek, akkor a második félidőben is sikerült a partjelzőnek hibáznia, Makrai érvényes gólját semmisítette meg lesre hivatkozva, pedig az egyik védő csúnyán beragadt, lesről szó sem lehetett volna. Tehát -1 gól itt, +1 gól ott. Akárhogy is számolom, egy döntetlen járt volna a csapatnak. Újabb 1 pont veszett el.
A tizedik fordulóban a Fradi elleni meccs következett. A mérkőzés túlnyomó részében a Diósgyőr irányított, sorra dolgozta ki, majd hagyta is ki a helyzeteket, ami megbosszulta magát. Varga lehetetlen szögből szerzett vezetést, amit egy védelmi hibát követően két gólos előnyre növelt a házigazda. A szerencse nem mellénk áll ezen a meccsen, így 0 ponttal távozott a csapat Budapestről.
A tizenegyedik körben a Videoton látogatott ideiglenes otthonunkba, ahol egy fordulatos mérkőzésen gyűjtötték be a megszerezhető egységeket. Ha egy csapat nincs 90 percig megfelelő erőnlétben, az kerek 0 pontot ér.
A tizenkettedik forduló elhozta a várva várt fellendülést. A Vasas kiütése újra önbizalmat adott a csapatnak. A 3 pont megszerzése nem is lehetett volna simább.
A tizenharmadik körhöz érve még tartott a lendület, a Honvéd ellen emberelőnyben már sikerült megtartani a vezetést. Jár a 3 pont.
A tizennegyedik fordulóban ismét jöhetett a Haladás elleni diadalmenet, a 3 rúgott gól mellé 3 pontot kaptunk.
A tizenötödik rund ismét egy töréspont volt a csapat életében. A Balmazújváros keserítette a fiúk életét, immár második alkalommal. Ugyan nem volt annyira enervált a csapat, mint az első találkozón, viszont amennyi helyzet kimaradt, nem is csoda, hogy ez lett a vége. Antal és Lipták összehozták a Balmaz góljait, erre nem lehet mást mondani, csak annyit, hogy 0 pont.
A tizenhatodik körben azt szavakkal nem lehet leírni, hogy hogyan lehet egy csapat ennyire peches. Legalább 5 olyan szituáció adódott, ami tiszta ziccer volt, mégsem lett egyikből sem gól. Ellenben a Puskás Akadémia ifjú tehetsége, a 29 éves Knezevic betalált. A hajrában volt még egy büntetőgyanús eset, amikor a hazai büntetőterületen belül gólba tartó labdát akadályozott meg a védő, igen véleményes, hogy a válla, vagy a keze volt-e segítségére ebben, de ez befújható 11-es letehetett volna. Pontot érdemeltünk ezen a meccsen, mégsem jött össze, köszönhetően a sasszemű sporttársnak. Az 1 pont nem jött haza a csapattal.
A tizenhetedik runddal átléptünk a bajnokság második felébe, ahol az Újpest vitte el a pontokat a Nagyerdei Stadionból. Itt amellett, hogy az ingatag védelmünk és a támadóink pontatlansága állt a középpontban, azért a játékvezető sem próbált háttérbe húzódni. A győzelmet jelentő gólt egy saját térfélről indított szabadrúgás előzte meg, amit kezezésért fújtak be, pedig Nikosz mellel vette le a labdát. Itt is elúszott 1 pont.
A tizennyolcadik forduló egy megyei rangadó volt, ahol csak és kizárólag magunknak köszönhetjük, hogy csak 1 pontot sikerült gyűjteni. Ugrai ziccere volt az első, amit még a megyeiben is berúgnak, ha meg mégsem, akkor agyonverik a csatárt. A kapus mellett elvitte a labdát, majd ahelyett, hogy a hálóba gurított volna, még vezetgette, “lövését” pedig a gólvonalról tisztázta egy védő. Tamás Márk sem volt sokkal pontosabb, 3 méterről pont a kapusba tudta fejelni a labdát, ezen a meccsen elúszott a 3 pont önhibánkból.
Az utolsó őszi körben (19. forduló) megtört a Loki elleni átok, egy küzdős meccsen sikerült legyűrni őket, 3 pont lett a jutalom.
A huszadik kör, a tavaszi nyitány borzasztóan sikerült, a lélektelen játékunk meg is hozta a várva várt 0 egységet.
A huszonegyedik fordulóban aztán teljesen más mentalitású csapat futott ki a gyepre, a listavezetőt sikerült 2-1 arányban felülmúlni, 3 pont az elismerés.
Ezt követően a huszonkettedik fordulóban eltört valami, a Vidi elleni 4-1 után elkezdődött a mélyrepülés. 0 pontos teljesítményt láthattak a nézők.
A huszonharmadik és huszonnegyedik kör egyaránt döntetlennel zárult, a kétarcú csapat csak 1-1 pontot tudott hazahozni.
A huszonötödik forduló biztosan csak valami edzőellenes tiltakozás lehetett, ugyanis a rém gyenge Haladás úgy gázolta le a csapatot, hogy a 0 pont is egy jó eredmény, mert ilyen csapnivaló “teljesítmény” után én már pontot vonnék le.
A huszonhatodik fordulóban lehetett volna esély a feltámadásra, de 1-0-ás vezetésnél a Balmaz két olyan büntetőt is kapott, ami nem kis mértékben vitatható, a bíró így az utolsó öt percben húzott ki 3 pontot a zsebünkből.
A huszonhetedik körben a Puskás vitte el tőlünk a három pontot, pedig 0-1-es állásnál Nikoszt a büntetőterületen belül felrúgták, a síp mégis néma maradt. Nem játszottunk jól, de úgy gondolom, hogy az 1 pont járt volna.
A huszonnyolcadik rund az Újpest otthonában elszenvedett vereséget hozta, a lilák jobban játszottak, egyértelmű 0 pont, annak ellenére is, hogy voltak nagy lehetőségeink.
A huszonkilencedik fordulóban jött a stadionavató, a pontok viszont mentek. A gyengécske Mezőkövesd még így is felülmúlta a még rosszabb hazai csapatot, járt a 0 pont. (Annak a több, mint 10.000 embernek ez felért egy kínzással.)
A harmincadik körben Debrecenbe látogattunk, ahol már a játékunk jó lehetett volna, de Tamás piros lapja elvette a sanszot is, hogy pontot hozzunk a Nagyerdőből. Ismét 0 ponttal zárt a csapat, amihez ekkorra már lassan hozzászoktak a szurkolók.
A harmincegyedik fordulóban – szerintem mi magunk sem értjük, hogy hogyan – sikerült legyűrni a Paksot, ráadásul úgy, hogy nem is lőttünk kapura, egy szerencsés öngól mentett meg minket. De ezért is 3 pontot osztanak, köszönjük hát meg nekik.
A harminckettedik fordulóban borítékolható volt a vereség, csak azzal nem számolt senki, hogy ilyen csúnya vég lesz, egyértelmű 0 pont.
A záró körben, egy jó hangulatú mérkőzésen, időnként felderítő üzenetek kíséretében sikerült legyűrni a Vidi-ifit, ami a többi eredmény kedvező alakulása miatt újabb 1 évet ért a legjobbak között, 3 pont a vége.
Így érdemes megnézni egy összevetést. A valóságban 36 pontot szereztünk, ehhez nagyban hozzájárultak a bírók hibái, illetve a sok szerencsétlenkedés, elpuskázott helyzet az ellenfelek kapui előtt.
Bírók vs DVTK 2-1. Összességében elmondható, hogy saját hibánkból is buktunk el komoly pontokat, viszont a bírók többször voltak ellenünk, mint velünk.
Az előző fejtegetésből érdemes összeszámolni, 43 pontot legalább illett volna megszerezni a szezon folyamán, amivel ugyan csak a 6. helyre érkezne a csapat, viszont további lehetőségeket kínált volna. Többek között a játékosok, ha látják a munka eredményét, akkor a tavaszi idényben harapósan mehettek volna a több pontért, ami már az EL selejtezőjét sem zárná ki. A középmezőnyben végzés akár Bódog Tamás marasztalását is jogosan érhette volna, ebben az esetben egy olyan trénerrel futhattuk volna ezt az idényt, aki mellett a tabella felső harmadát is illene megcélozni.
Nem azt mondom, hogyha mindenki hiba nélkül végzi a dolgát, akkor nem kell aggódni a bajnokság végéig, hogy hol is fogja folytatni a csapat, de a szurkolókat meg lehetett volna kímélni néhány szívinfarktustól.
Mit vártok idén, bajban leszünk a bírók látványos tévedései miatt, vagy végre nekünk is kedvezni fog a szerencse?
