Folytassuk a tavalyi vereségsorozatot! : Fradi-Diósgyőr értékelő

37722779_2680470991978596_5210458099336347648_n

A tegnapi napon megkezdődtek az MB1 idei küzdelmei, mi azonban csak a 2. napon indítottuk újra útjára a labdát a Ferencváros ellen. Ellenfelünk ugyanis még hét közben az Európa Ligában volt érdekelt. Ki is estek jó magyar csapathoz híven, a kupaaugusztust így hagyománytisztelően nem érték meg. A diósgyőri keretben viszonylag kicsi volt a játékosmozgás, a tavalyi botrányos teljesítményt nyújtó csapat magja egyben maradt.

A mérkőzést a Ferencváros kezdte kissé élénkebben, de ez várható volt, a zöldek nagyon rég kaptak ki utoljára MB1-es találkozón a saját közönségük előtt, ráadásul minőségi igazolásokkal is igyekeztek a felkészülés során biztosra menni. Ennek ellenére azonban nem tudtak veszélyes helyzeteket kialakítani, a beadásaik csak kósza próbálkozásnak tűntek. Az első 5 perc után pedig régen látott jeleneteknek lehettünk tanúi, támadásba lendültek a fiaink, bár Ugrai jó cselei után addig passzolgattak a többiek, amíg elvesztették a labdát. A következő próbálkozásból viszont már sikerült eljutni a befejezésig, Bacsa azonban a kapu mellé fejelte a labdát, mindenesetre nem feltartott kézzel kezdjük a szezont a bajnokság egyik favoritja ellen, jó ezt látni a tavalyi szenvedés után. Ezt pedig nem hagyta szó nélkül a házigazda sem, 10 perc elteltével Gorriarán sétálhatott be a labdával a tizenhatos előterébe (hogy lehet ilyet megengedni a védelemnek!?), beadását Böde visszafejelte középre, ahol a védők teljesen elfelejtkeztek Lanzafameról, Antal hatalmas bravúrral védte a közeli próbálkozást. Még 2 perc sem telt el, Forgács ragadt be egy ívelésnél, így Böde nem volt lesen az indítás pillanatában, aki Antal mellett be tudta tenni a labdát, Tamás kétségbeesett mentési kísérlete pedig öngóllal végződött, negyed óra elteltével tehát vezetést szereztek a hazaiak. Ha az előző szezont pechesnek nevezzük, akkor az idei sem indul sokkal jobban…
A bekapott gól kissé meg is fogta a csapatot, a Fradi maradt támadásban. Viszont apró pozitívum, hogy a bíró kivételesen nem a hazaiakat támogatta, jól vette észre Gorriarán remekbe szabott műesését, járt is érte egy sárga kártya. A következő percekben sem sikerült felpörögni, továbbra is nyomott a Ferencváros, ami azért is hangzik rosszul, mert a védelem mögé érkező indítások rendre jó helyre mennek, és valamelyik védő be is ragad, így lesről szó sincs. A harmadik ilyen esetben ismét Antal lélekjelenlétére volt szükség, aki jól sodorta el a labdát az érkező Varga elől. A védelem viszont valahol a megyeiben csinálhatta meg a felkészülést, a hazai csapat úgy sétál át rajtuk, mint kés a vajon. Ennek eredménye, hogy a félidő derekán ismét betaláltak, Heister révén. 2-0, teljes fejetlenség a pályán. Ha így folytatódik, csúnya verés lesz a vége.
Összefoglalva tehát az első fél órát, láthattunk egy csapatot, aki teljes fogalmatlansággal játszik, az egyetlen helyzet is talán csak a szerencsének köszönhető, illetve a pályán vannak a hazaiak, akik úgy és akkor mennek át gondok nélkül a védelmünkön, amikor csak akarnak, Antalnak köszönhető, hogy csak 2 gól a különbség és nem 4. Akarom mondani, nem 5, hiszen a következő támadásból is a Fradi veszélyeztetett , szükség volt egy nagy védésre.
Ritkán, nagyon ritkán láthatunk ugyan diósgyőri szereléseket, ezeknek viszont döntő többsége szabálytalan, szerencsére nem alakult még ki komolyabb hazai lehetőség belőlük. 36 perc után aztán történt egy említésre méltó esemény a Fradi térfelén is, ennyi időre volt ugyanis szükség, hogy meglegyen az első kaput eltaláló lövésünk. A válasz sem maradt el, ismét Antal védésére volt szükség. A hátralevő 10 perc különösebb esemény nélkül zajlott le, a Fradi 2 gólos előnyben nem hajtotta ki magát, főleg úgy, hogy csütörtökön még meccset játszott, ennek eredménye, hogy a félidő utolsó percében Bacsa kapott Makraitól egy remek labdát, aki lényegében a semmiből szépített. Az öröm talán kicsit korai is volt, alig telt el egyetlen perc, Eper sikeresen összehozott egy büntetőt (erősen véleményes volt ennek a valódisága), amit Varga jól lőtt el, Antal azonban nagyszerűen védett, a kipattanóra érdekes mód csak a fradisták indultak (ennyire nem bíznak a kapusban??), Varga a hálóba bombázta a labdát, a félidőre 3-1-es hazai vezetéssel vonultak a csapatok.
Az első félidőről tehát annyi mondható el, hogy hiába kezdtük viszonylag jól a mérkőzést, a folytatásban talán 5-6 alkalommal, ha egyáltalán labdával együtt az ellenfél térfelére tudtunk kerülni, mindössze Antal védései miatt 2 gól a különbség, ami gond nélkül lehetne 4-5 is, ha a tavalyi formájában védene a kapusunk.

37606785_2680459851979710_3934429079540858880_n

A folytatásban nem változott a játék képe, egyedül Ioannidis beállítása Ugrai helyére jelentett némi differenciát. 10 perc elteltével megfigyelhető, hogy a Fradi biztosnak érzi a 2 gólos előnyt, már csak alibiznek, így ritkán ugyan, de nyílik lehetőség támadásokat vezetni, ezekben viszont semmilyen elképzelés nem fedezhető fel. Irányító hiányában nincs, aki szervezze a játékot, az 1 évvel ezelőtti kreatív megoldásoknak mára nyoma sincs. 1 óra játék után csak helyzetbe került a Ferencváros, Lanzafame szépségdíjas esést produkált, ami önmagában még nem is lenne érdekes, csak azok után, hogy a kimaradt helyzetből diósgyőri kontra következett, Bacsa pedig szintén elesett a büntetőterületen belül, amit műesésnek nem neveznék, inkább csak kibillent az egyensúlyából. A lényeg pedig a bíráskodás ismételt elfogultsága, ugyanis Lanzafame nem kapott lapot a homorításáért, Bacsa viszont megkapta a kártyát, annak ellenére, hogy ő nem dobta el magát, inkább saját hibájából esett el. A játék újra elkezdődik, játékvezetők – DVTK 1-0.  A második játékrész tehát kissé eseménytelenül zajlik, egy dolog azonban nem változott, a diósgyőri védelem lestaktikája még mindig MB3-as szinten van (és akkor jó indulatú voltam). De legalább a fejjátéka erős ennek a pár embernek, legalábbis volt, aki ezt állította, hát 68 perc elteltével ez sem mondható el, egy beadást követően Varga játszi könnyedséggel vette be újra a diósgyőri kaput a védők gyűrűjéből, úgy, hogy igazából nem is próbálkozott komolyabban a Ferencváros a második félidőben. 4-1.
Ezt a problémát felismerve, Fernando cserélt is egyet, a mai napot a harmatgyengétől is rosszabb teljesítményt felmutató Forgács helyére a fiatal Bárdos érkezett, akit rögtön egy nemes feladat elé állította edzője, hiszen a nála jóval termetesebb Böde került vele szembe. Remek edzői döntés! Ja nem! Jobban megnézve a keretet, sokkal jobb opció nem is nagyon mutatkozott mondjuk. A véghajrába érve, a középpálya magasságában jutottunk szabadrúgáshoz, Hasani célozta meg Tamást, erről a próbálkozásról viszont csak annyit lehet elmondani, hogy Márk amilyen ügyetlen volt a saját kapunk előtt, hasonló színvonalban szerepelt az ellenfél büntetőterületén belül is. A mai napon szinte mindenki gyengén játszik, ennek ellenére neki mégis sikerül kissé lefelé kilógni, bár ezzel nincs egyedül. Az utolsó 5 percre fordulva, a már csak edzőmeccset játszó Fradi még elért néhány szögletet, teljesen komolytalanul vették a meccset. Ennek tükrében 2 dolgot tudok elképzelni. Vagy annyira nyomorult ez a csapat, hogy egy félgőzzel se játszó csapat ellen is képtelenek bármilyen támadójátékot felmutatni, vagy annyira tartanak a hazai csapattól, hogy a játszani sem akaró ellenféllel szemben is jobbnak látják tartani a 3 gólos vereséget, nehogy több legyen belőle. Akárhonnan nézem, ez egy elég szomorú szezont vetít előre…
A bíró is érzi ezt a szenvedést, mindössze 2 percet hosszabbít, aminek szerintem ezek a kutyaütők örülnek a legjobban. Biztos, ami biztos a végére még jutott egy hazai helyzet, Antal pedig ismét zseniálisan védett.

A szezonkezdet tehát kritikán alulian kezdődött, szégyenszemre a csapat legjobbja Antal volt, aki a 4 kapott gól mellett hatalmas védésekkel igyekezett elkerülni, hogy a hazai csapat kétjegyű eredményt érjen el. A középpályás védekezés hiánya akkora nyomás alá helyezte ezt a védelmet, amit láthatóan nagyon nem bírnak el. A csapatból ma nagyon nehéz lenne kiemelni bárkit is, annyira gyengén, fogalmatlanul játszottak a mezőnyjátékosok, hogy egyszerűen rossz volt nézni. Nagyon remélem, hogy Fernando rendet tesz a fejekben, mert ha ez nem történik meg, akkor már ősszel olyan lemaradásunk lesz a bennmaradó helyekhez képest, hogy a tavaszi idényben egy csodaszámba tartozó meneteléssel ( hagyományosan az évad második fele gyengébben sikerül minden évben) sem lesz esélyünk meghosszabbítani a tagságunkat a legmagasabb osztályban.

Ferencváros – Diósgyőr: 4-1.

37679791_2680456655313363_8276506501716115456_n

Végül, de nem utolsósorban, a szurkolók érdemelnek nagy-nagy dicséretet, ma sokadjára ők voltak a legjobbak a mérkőzésen!

Fotók: Somló Ádám – 1910.hu

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK