Aludtam rá egyet: DVTK – Puskás 2-2

DVTK

0-2-nél azt hittem, hogy összeomlunk és kapunk egy hatost az első hazai meccsünkön. Álmomban sem gondoltam, hogy a füttykoncert közepette van erő a csapatban felállni a padlóról. Örülök, hogy tévedtem, már csak azért is, mert különösen nehéz volt ez a meccs a DVTK számára, ugyanis Benczés Miki, a Puskás edzője mindenkinél jobban ismer minket. Paradox módon az első hazai meccsen úgy kellett pályára lépnie a Diósgyőrnek, hogy az ellenfél edzője lényegesen több információval rendelkezik a gyengeségeinkről, az erősségeinkről, a félelmeinkről, a játékosaink állapotáról – és még folytathatnám a sort – mint a hazai stáb.

Barátkozás a padon?

Lehet, hogy a Puskás edzője nem lepődött meg, mi szurkolók viszont annál inkább, amikor láttuk, hogy Fernando Fernandez merészet húzott: két nagyágyút, Liptákot és Ugrait nem jelölte a kezdőbe. Ilyen duplacsavarral magyar edző ritkán élne, de úgy tűnik, hogy aki öt évig a Real Madridban rúgta a bőrt, annak az agya is másként jár, mint a miénk. A spanyol és a magyar futball eredményességét tekintve illik ezt a gondolkodást tiszteletben tartani. Fernando döntésében lehetett csöppnyi pedagógia is, hiszen úgy tudjuk, hogy Ugrai és Lipták nem szívbéli jóbarátok, talán azt remélte a mester, hogy a padon lesz idejük összemelegedni.

A meccs 18. percében optimizmusom elpárologni látszott, a Puskás vezetett két góllal, mi pedig felváltva meredtünk egymásra és az eredményjelzőre. Mi lesz itt? A védelmünk ingatag lábakon állt, Bárdos  a bal oldalon több hibát is vétett. Fernando azonban gyorsan korrigált, a húszéves védő helyére behozta Fradi ellen kezdő Forgácsot, a Diósgyőr pedig szép lassan újra magára talált. A meccsről az 1910.hu-n is megjelent tudósítás, így nem szándékom percről-percre elemezni a mérkőzést, de néhány gondolat felvetődött bennem, ami nemcsak minket, szurkolókat érint.

Borsodi legyen? Tessék!

Mindig az volt az álmunk, hogy a Diósgyőr olyan csapattá váljék, ahol rendszeresen lehetőséghez jutnak a borsodi kötődésű játékosok. Mintha Fernando „meghallotta” volna vágyainkat: a diósgyőri Bacsa Patrikot csapatkapitánynak tette meg a Puskás ellen. A 26 éves támadó, aki a Fradinak gólt lőtt az Üllőin, az Akadémia ellen is rengeteget futott, szívét-lelkét a pályára tette, hajtott, jól játszott és méltó módon képviselte csapatkapitányként a Diósgyőrt. Szintén kezdő volt a diósgyőri nevelésű Eperjesi Gabi, aki egész életében piros-fehérben játszott és egyre meghatározóbb szerepet tölt be a klubnál. Ott volt a kezdő sípszónál a borsodi nevelésű Makrai Gábor, akinek mindig hálás leszünk, hiszen az elmúlt szezon utolsó fordulójában a Vidi ellen Maki szerezte a bennmaradást jelentő gólunkat. A kezdőben kapott helyet a 20 éves diósgyőri tehetség Bárdos Bence, akinek nem sikerült túl jól a hazai bemutatkozás, de kár lenne őt leírni egy csonka félidőnyi játék után. Summa summárum,11 játékosból 4 borsodi volt a kezdőben, aminek nagyon örültem. Tetszik az irány.

Motiváló-e a kurvaanyázás?

Nem hagyhatom szó nélkül szívfájdalmamat: többen ordenáré módon szidták a saját nevelésű fiatal játékosunkat. Nem ismerek olyan embert a világon, aki jobban teljesítene attól, hogy “kurvaanyázzák”. A szidalmazástól, a gyűlölettel teli fröcsögéstől csak lebénulni lehet, és senki ne hozakodjon elő azzal, hogy ezek profik, mindent tűrniük kell! Nem! A csapatunk érző emberekből áll, vagyis elsősorban mindenki ember, aztán sportoló és csak ezután profi. Megilleti őket az emberhez való bánásmód, akkor is, ha hibáznak. Nekünk, szurkolóknak jogunk van kritikát megfogalmazni, a nemtetszésünket kifejezni, de érdemes embernek maradni. Az önbizalom alapja az a siker, amiért a játékos megdolgozott. A stáb az edzéseken mutatott teljesítmény alapján határoz a kezdő tizenegyről, tehát nem lehet véletlenszerű egyetlen játékos csapatba kerülése sem.

A csere ne rúgjon tizenegyest?

Itt érdemes kitérni Ugrai Roland játékára. Ugi vitathatatlanul kiváló labdarúgó. Hamar megszerettük és sokat is vártunk tőle. Egy parádés ősz után, amikor a válogatottban is számítottak rá, tavasszal valamiért megtorpant. A tudás, a tehetség azonban nem veszett ki belőle, ha valaki megfejti az elakadásának okát, és segíti őt magára találni, rögtön beljebb leszünk egy jó Ugival. Tegnap a kapufán csattant tizenegyesét követően az egész stadion lefagyott, de a hiba benne van a játékban, még akkor is, ha pontokba kerül. Ne felejtsük, hogy a világbajnokságon többek között olyan világsztárok hibáztak tizit, mint Messi, az atléticós Koke, a celtás Iago Aspas, a dánok sztárja Ericksen, az ezüstérmes horvát csapat játékosai, Mateo Kovacsics és Badelj. Ha már a büntetőknél tartunk, érdekességként megemlítem, hogy a vébé nyolcaddöntőjében a Kolumbia – Angila meccsen Uribe és Bacca, a két csereként beálló játékos hibázott a tizenegyes párbajban. Lehet megfontolandó, hogy a csere ne rúgjon tizit? Nem tudom. A tegnapi DVTK-ban talán bölcsebb lett volna egy olyan játékosra bízni a büntető rúgását, aki hosszabb ideje játékban volt, mint Ugrai. Tetszett Hasani, Bacsa és Brkovics játéka is, de lehet, hogy egy eredményes tizi éppenhogy lendületbe hozta volna Ugrait. Utólag a fotelből könnyű okoskodni. Mindenesetre Ugrainak meg kell bocsátani, és biztatni őt, mert szükségünk van a tudására, senkinek nem lenne jó egy II. Rudolf eljövetele.
Szót érdemel a 20 éves Tajti Mátyás bemutatkozása is. Tajti érdekes módon akkor került itthon reflektorfénybe, amikor elment Magyarországról: két évet húzott le a Barcelona akadémiáján 2014 és ’16 között. Reméljük, hogy játéka spanyolos lüktetést hoz majd Diósgyőrbe. Nagyon örültem Vernes Richárd szép góljának és Brkovic kérlelhetetlen fejesének. A tavalyi kínlódás után azonban a legüdítőbb a csapat tartása volt, valamint a látványosan kidolgozott támadások. Több helyzetünk volt, harcoltunk, nem adtuk fel. Sajnos nem éltünk a tizenegyesből és az emberelőnyből adódó lehetőségeinkkel, tehát bőven van még hová fejlődni, de úgy érzem, hogy ebben a csapatban van erő és potenciál. Elég, ha szegény Molnár turuljára nézek, amibe Mazalovics szőtt sajátos matyómintát.

Mi jöhet még?

Két forduló telt el, sokan máris temetik a csapatot. A realitás azonban az, hogy még egy hónapig – augusztus 31-ig – tart az átigazolási időszak. Mazalovics, Tajti és Vernes érkezése komoly erősítésnek tűnik, azonban Lipták padoztatása felveti a kérdést: marad vagy megy a rutinos védő? További kérdés, hogy vannak-e még elvágyódók, illetve érkeznek-e még minőségi játékosok?

Ami az eredményeket illeti, a Ferencváros elleni mérkőzésből nem szabad messzemenő következtetést levonni, hiszen a zöldek lehetőségei fényévekre vannak a miénktől, sőt a Puskás is jobb anyagi kondíciókkal is rendelkezik, mint mi. Bízom benne, hogy a Debrecent a jövő héten bedaráljuk, úgy istenesen. Van mit visszafizetnünk a Lokinak! A végére még egy gondolat: a diósgyőriek többségének mindig fontosabb volt a csapat szeretete, mint az eredmény. Ha magunk mögött hagyjuk a tavalyi gyáva, langyos játékot, újra egymásra találhat a csapat és a szurkolótábor és sok örömünk lehet ebben a szezonban. Úgy hírlik, hogy a játékosok újra szeretnek edzésre járni, a számokban mért eredményeik is jobbak, mint az előző szezonban, most már csak pontokra kell váltani a pozitívumokat.

Fekete Zsuzsa

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK