Az első győzelem

dvtk_hali_golorom

Örök optimistaként mi mást várhattam volna, mint hogy megszerezzük a szezon első győzelmét! Nem voltam túlzottan csalódott az első négy forduló miatt, hiszen a felpumpolt Fradi ellen szinte mindenkinek csak a tisztes helytállás a cél, Debrecenbe harminc éve zakóért járunk, a Puskás ellen csak megvolt az egy pont, a feljutó MTK-nál pedig olyan magas színvonalú szakmai munka folyik, amit tökéletesen illusztrált a pénteki Loki – MTK. Alig hittem a szememnek, hogy két magyar középcsapat ekkora iramot, és látványos játékot képes produkálni.

A DVTK mestere, Fernando azt nyilatkozta a Haladás elleni találkozónk előtt, hogy mindennél fontosabb a 3 pont megszerzése. A Haladás négy meccsből hármat elveszített, majd a múlt héten megverte a Puskás Akadémiát. Szurkolóként három csatáros, megalkuvás nélküli támadást vizionáltam. Elhívtam Diósgyőrbe egy budapesti barátomat is, aki még sosem járt nálunk, nézze meg, mitől döglik a légy!

Leapadt szurkolótábor
Az első félidőben azonban én éreztem magam úgy, mint a lekemotoxozott házilégy. Először is, elkeserítő volt látni, hogy háromezer főre apadt messze földön híres, lelkes szurkolótáborunk. A fogyatkozás elsődleges és legfőbb oka a csaknem másfél éve tartó vérszegény játék, amire egyre kevesebben vevők. Másodsorban a szektorbezárással sújtott szurkolók nem tudtak olcsón (elővételben 1500 forintos) jegyhez jutni. A diósgyőri közönség nem azért árérzékeny, mert sóher, hanem a borsodi átlagkeresetek mellett sokaknak meg kell gondolni, hová teszik forintjaikat. A nagy cégek – például az IKEA – országonként változtatja az árát ugyanannak a terméknek, igazodva a helyi viszonyokhoz. (Ez néhol áremelkedést, más helyen csökkenést jelent.) A DVTK nem bútorbolt, de érdemes ellesni ezt-azt a nagyoktól.

Kiírták magukat?
Az első játékrész jórésze apatikus csendben telt, miközben csapatunk ötlettelenül tologatta a labdát. Király Gabi valószínűleg jobban megizzadt az ideutazása alatt, mint a kapuban. Az eseménytelenség miatt volt időm elmélkedni a világ dolgain, így feltűnt, hogy Vernes Richárd 10-es számú mezben nyomja az ipart, míg korábban Ugrai Roland birtokolta ugyanezt a mezt. Úgy tudom, hogy állandó mezszámmal játszanak a labdarúgók, ezért felmentem a DVTK honlapjára, ahol meglepetten tapasztalatam, hogy már a kerettagok közt sem említik Ugrait és Busait, holott a legutóbbi híradás csak arról szólt, hogy a második csapatba kerültek. Most viszont úgy tűnik, nyom nélkül kiírták magukat a sorozatból, mint Magdi anyus a Barátok köztből, miután legurult a lépcsőn és „meghótt”. Ezek szerint beigazolódott a félelmem, Ugraiból csináltunk egy II. Rudolfot. A legértékesebb játékosunkat elértéktelenítettük ahelyett, hogy eladtuk volna jó pénzért fénykorában válogatottsága alatt, vagy felépítettük volna mélyrepüléséből, hogy piros-fehérben ontsa a gólokat. Így viszont senki nem jár jól. Kár érte.

Győztes gól, kiváló kapusteljesítmény
A stadionban, vagy a tudósításokban mindenki láthatta-olvashatta, hogyan alakult meccs, ezért ezt nem részletezem. Hatalmas dicséret illeti Antal Botondot, aki fantasztikus fejlődésen ment keresztül, és a Diósgyőr egyik, ha nem a legstabilabb pontja az utóbbi meccseken. Vernes szabadrúgásából Tóth Barnabás gyönyörű gólt szerzett, sőt Grumicsot is róla állították ki, ezért döntő szerepe volt a győzelemben a 24 éves diósgyőri középpályásnak. Tetszett Forgács Dávid lelkes, munkás játéka. Az izraeli másodosztályból érkező szerb Mihajlovics Branko egyből bizalmat kapott, nyilván nem véletlenül, mégis Bacsa Patrik pályára lépése indította be igazán a Diósgyőr vérkeringését a második félidőben. Gyönyörködhettünk Tajti Mátyás néhány megmozdulásában, tényleg hálásak voltunk minden focira utaló mozdulatért.

Tökéletes edzői döntés
Csalódás volt, hogy 1-0-s vezetésünknél, emberelőnyös helyzetben védőt cserélt be Fernando. Az álmunk ugyanis egy bátor csapat élén egy tökös edzővel, aki otthon, emberelőnyben egy gyenge Haladás ellen be meri vállani, hogy csatárt küld a pályára, és leigázza az ellenfelet. Megértem, hogy a 11. helyen szerénykedve a három pont mindennél fontosabb volt, így a biztonsági játék miatt Lipták érkezett. Fernando döntése tökéletes volt, a győzelmet pedig nem kell magyarázni. A Hali edzője, Mihail Hipp szerint nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapat nyert. Másként látom, ugyanis a Hali és a Diósgyőr egyformán gyengécske, nem a szerencse döntött a javunkra.

Nincs néző, nincs foci?
Viszont teljes mértékben egyetértek Somogyi Zsolttal, a Nemzeti Sport újságírójával, aki azt írta tudósításában: „Egy csodaszép stadionban nincsenek nézők – és nincs futball sem.” Bízunk benne, hogy ez változik, és rövidesen megcsillan a spanyol virtus a DVTK játékában. Talán éppen a lelkes újonc Kisvárda ellen, ahol azt remélik, hogy a helyi kötődésű Dajka László edző mielőbb magáévá teszi a klubfilozófiát és sikerre vezeti a csapatot. Bár bele sem merek gondolni, hogy milyen filozófiával bír az a klub, amelyik öt forduló után a harmadik edzőjét fogyasztja.

Most nincs más dolgunk, mint örülni a három pontnak és annak, hogy végre megtapsolhattuk a meccs végén a csapatunkat. Nagyon kell az önbizalom a fiúknak, és az is adhat némi lökést, hogy végre elmozdultunk a kieső zónából a 9. helyre.

Utóirat: A barátom nem jön egy ideig meccsre.

 

Fotó: DVTK – Facebook oldala

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK