Az első hazai Nemzetek Ligája mérkőzésünk értékelését egy olyan gondolattal szeretném kezdeni, ami jó eséllyel nem hagyta még el Diósgyőr szurkoló száját / tollát / billentyűzetét. Csányi Sándort ugyanis dicséret illeti a találkozó utáni gondolatmenete nyomán:
“Úgy gondolom, jó döntés volt Marco Rossit kinevezni. Hogy túl késői döntés volt ez? Lehet, hogy igen, és ez az én hibám. Engem győztek meg arról, hogy Georges Leekens a megfelelő ember, de úgy gondoltam: inkább később váltsunk, mint hogy ne tegyünk semmit. Nagyobb hiba lett volna a belga kapitánnyal elindulni a Nemzetek Ligájában, mint kapitányt váltani az utolsó pillanatban, ám ez a mérkőzés meggyőzött arról, hogy ha Georges Leekens kinevezése nem volt jó ötlet, jól tettük, hogy váltottunk.”
Beismerte, hogy hibázott, vállalja érte a felelősséget, és próbálja jóvá tenni, valahol itt kezdődik a felelős vezető, remélem, ez a tendencia folytatódik a jövőben is.
Marco Rossi három helyen nyúlt bele a finnek elleni kezdőcsapatba, Pátkai, Lovrencsics és Stieber helyét a kezdőben Nagy Ádám, Bese és Varga vették át. A változtatások létjogosultsága viszonylag hamar beigazolódni látszott, a zártkapus meccsen ugyanis szemmel láthatóan bátrabban, kezdeményezőbben nyitottunk, mint Finnországban. Az offenzívabb stílus már a 15. percben góllá érett, Kovács felívelésébe előbb Varga, majd Szalai, végül Bese fejelt bele, akinek a passzát Sallai nagy erővel lőtte tizenöt méterről a kapu közepébe, 1-0, a Freiburg szélsője első gólját szerezte a válogatottban egy tanári akciót követően. Ezt követően azonban gyorsan jött a hidegzuhany, egy szabadrúgás után az AS Roma védője, Kostas Manolas fejelt a kapunkba – lesről – Lang Ádám szorításában, aki ismét bizonyította, hogy életveszélyes a kapu előtt. Ez egy csatárnak akár dicséret is lehetne, kár, hogy Lang középhátvéd. Az elkövetkező percekben látványosan visszaálltunk, gyakorlatilag a két szélsőnk is védőt játszott, az egyértelműen támadó stílusú Kleinheisler is a védekezéssel volt elfoglalva, egyedül Kovács István lépett fel néha-néha Szalai mellé. Itt említsük meg, hogy az a Fiola Attila játszott balhátvédet, akit többször láthattunk már középen, de egyébként jobblábas, érdemes volt tehát behívni a Vidi tartalék-balbekkjét, Tamás Krisztiánt, aki még az NB1-ben is csak elvétve jut szóhoz. Az első félidő derekán a görög csapat többször próbálkozott távoli lövéssel, kihasználván, hogy a tizenhatos vonalán is 2-3 méterre voltunk a labdás embertől. Ha ez nem lett volna elég, jól fejelő védők hiányában szinte az összes rögzített szituáció vagy beadással végződő akció az ő fejesükkel zárult, hosszabb távon talán jobban illene Kádár mellé Guzmics Richárd vagy Korcsmár Zsolt a védelem tengelyébe.
Éppen felmerült bennem, hogy talán Kovács István lesz az új Kanta Józsi, aki az NB1-ben hétről hétre képes kiemelkedőt nyújtani, de válogatott mezben talán az életében először stoplist húzó gonosz iktertestvére szerepel, amikor is a 41. percben Sallai, Kovács majd Kleinheisler lövését fogja a görög kapus, amely után a labda visszakerült Kovácshoz, aki egy gyönyörű cselt követően tálalt az érkező Kleinheisler elé, ő pedig 20-25-ről kilőtte a balfelsőt, 2-1-es előnyben vonulunk félidőre. Ritkán látni ilyen első játékrészt a válogatottól, kérdés, képesek leszünk e megtartani az előnyt a második negyvenöt percben.
A szünetben aztán érkezett a görögök legnagyobb sztárja, az egyébként sérülésből lábadozó marseille-i csatár, Kostas Mitroglou, de hosszú percekig az ő beállása ellenére sem történt semmi érdemleges. Úgy tűnt, a vendégcsapat rájött, hogy hátrányban vannak, ezért próbáltak dominálni, de fölényük meddőnek bizonyult, sőt, idő közben Manolast sérülés miatt le is kellett cserélni, amiben szerepet játszhatott, hogy Szalai egy percen belül kétszer is felrúgta valamivel korábban. A 72. percig kell várni az első valamirevaló helyzetre, Mitroglou labdájával Pelkas lép ki Kádár mellett, de balfelsőbe tartó lövését bravúrral védi Gulácsi. A Bundesliga hálóőr lelkivilágának kellenek az ehhez hasonló bravúrok, egyre többen “találják meg” azzal, hogy közel sem tud olyan megbízhatóan teljesíteni válogatott mezben, mint Lipcsében. A mérkőzés végére aztán Eppel érkezik a csapatkapitány Szalai helyére, aki teljesen elkészült az erejével, ám ekkor már szinte kizárólag a védekezéssel van elfoglalva a csapat, 4-4-1-1-es formációval álljuk a görög rohamokat, hogy támadásban mit játszanánk, nem tudjuk megállapítani, mert nem támadunk…
Az utolsó percekben aztán kétszer is villan Mitroglou, előbb Gulácsi áll lövése útjába, majd az utolsó percben fejel mellé egy beadást az ötös sarkáról. Több említésre méltó esemény már nem történt, 31 év után újra legyőztük Görögországot tétmérkőzésen, Marco Rossi pedig győzelemmel mutatkozott be hazai pályán az üres Groupama Arénában, életben tartva reményeinket a csoportgyőzelemre. Örömteli volt látni, hogy a szurkolók hiánya ellenére is küzdött a csapat, sőt, bár csak kilenc napot tudtak készülni az új kapitánnyal, már most több tudatosságot sejtető mozgást láthattunk, mint az elmúlt két és fél évben összesen. Folytatás október 12-én újra a görögök ellen, ezúttal már Athénban.
(Kép: mlsz.hu)
