Újra magunkat vertük meg? – DVTK – Újpest értékelő

DVTK_Újpest

Az elmúlt időszakban mindenki a Ferencváros elleni mérkőzésre hangolt, annak ellenére, hogy még hátra van egy egész hét az összecsapásig. Ennek a csörtének az árnyékában érkeztünk el az Újpest elleni találkozóhoz. A mérkőzést megelőzően meglepő volt látni, hogy hosszú sorok kígyóznak a jegypénztáraknál, várva, hogy drága pénzért megnézzék a hosszú hetek óta tartó szenvedést. Ennek ellenére a hivatalos nézőszám továbbra sem érte el a 4000 szurkolót úgy, hogy régen nem látott vendég szimpatizáns kísérte el a csapatát.

A mérkőzést mind a két fél kissé álmoskásan kezdte, jellemzően hibákkal játszottak a felek. Az első félidőről nehéz is sok mozzanatot kiemelni, javarészt a mezőnyben gyürkőztek a csapatok. A forduló előtt kissé tartottam az ellenfél képességeitől, mondván, hogy ők kapták holtversenyben a legkevesebb gólt, hú de milyen stabil lehet a védekezésük, mi meg már meccsek óta képtelenek vagyunk egy nyomorult gólt begyötörni. Megint nem rúgunk gólt, szinte már el is könyveltem. Aztán teltek a percek és bárki, aki nem idióta rájöhetett, hogy ez az Újpest egy ugyanolyan gyenge csapat, mint a mienk. Ha rövidlátó fiainkban egy cseppnyi tökösség, vagy csak némi elszántság mutatkozott volna, akkor nekirontanak az ellenfélnek. A Vidi elleni utolsó 10 percben megmutatták, hogy nem teljesen fogalmatlanok, képesek arra, hogy beszorítsák az ellenfelet és KÜZDJENEK! Na ebből nem láthattunk sajnos semmit a fővárosiak ellen. Itt tegyük hozzá, hogy Bognár játékvezető meg nem adott büntetője is eléggé demotiváló lehetett a csapatnak. A szomorú viszont az, hogy nem dolgozott egy olyan dac a fiúkban, hogy a bírói hibák ellenére megmutatjuk ki a jobb csapat és csakazértis megszerezzük a vezetést. A dekoncentráltság meg is látszott, amikor a félidő derekán hagytuk 5! méterről tisztán fejelni az újpesti középpályást. Kérdem én: Mit sikerült gyakorolni a héten, amit Fernando szerint megvalósítottak a játékosok? Mert a rögzített szituációk levédekezése biztosan nem volt benne. Az egyetlen értékelhető diósgyőri momentum az első félidőben egy kontra utáni távoli Juhar lövés volt, amely a kapufán csattant. Szegény embert az ág is húzza?

A fordulást követően nem látszott, hogy bármelyik edző is érdemi utasításokat tudott volna adni fiainak, minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Unalmas mezőnyjáték. Mintha mindenkinek jó lenne a döntetlen, benne a posvány kellős közepén. Mihajlovic az első félidőben képtelen volt maradandót alkotni, meccsek óta szenved, ennek ellenére folyamatosan kezdő. Nála beköszöntött a Szarka effektus, korábban lőtte a gólokat, most meg olyan, mint aki elfelejtett focizni. A labdákat csak úgy vette le, hogy az méterekre elpattant tőle, megtartani is csak nagyon kevés alkalommal sikerült neki a védőkkel szemben. Fernandonak mégis 1 órába telt felismerni, hogy teljesen haszontalan a játéka. Aztán jött a pillanatnyi csoda. Bacsa Patrik fénykorát idézve 4-5 védőt kicselezve jutott le az alapvonalig, passzát Tóth Barnabás vette át kissé nehézkesen, akinek az egész mérkőzésen az egyetlen hasznos és értelmes megmozdulását láthattuk: Márkvártnak készítette le a labdát, aki a jobb alsó sarokba tekert. Vezetünk, ki tudja mióta, először! Az öröm nagy volt, viszont a csapat valószínűleg képtelen volt feldolgozni ezt a meglepő tényt, mert az Újpestnek mindössze negyed óra kellett az egyenlítéshez. Jött a már menetrendszerűnek mondható egyéni hiba. Most viszont egy olyan játékostól, akitől eddig ezt nem szokhattuk meg. Karan térdmagasságban akart fejjel menteni (De miééééért?), azonban elvétette a labdát, ami így tisztán a bosnyák gólszerző elé hullott. Itt tenném fel a következő költői kérdést: Ugyan árulja már el valaki, hogy a védő, akinek jönni kellett volna a támadóval, melyik benzinkúton itta épp a kávéját??? Nem volt tehát hosszú életű a vezetés, a csapaton pedig egyre jobban érződött, hogy a fizikai fáradtság mellett már fejben sincsenek ott. Fernando további érthetetlen döntése volt az is, hogy Tajti több, mint 70 percet a pályán tölthetett. Ez a nap, már korábban is jól látszott, nem az ő napja volt. Hibát hibára halmozott, nem találta a helyét a csapatban, voltak eladott labdái. Talán apuka pozíciója miatt kellett ennyit a pályán lennie, de ezt a kérdéskört nem firtatom, mindenki döntse el magában, hogy mit gondol erről. A helyére Mazalovic érkezett, akivel, mint utóbb kiderült, nem jártunk jobban. A mérkőzés negatív hőse lett a horvát. Annak ellenére, hogy későn szállt be a meccsbe, tehát fáradt nem lehetett (nem volt akkora irama a mérkőzésnek, hogy ilyen lehetetlenség következzen be), az utolsó előtti percben mégis végzetes hibát vétett. Újabb kérdés: Adott egy döntetlen állás. Láthatóan a csapat összeomló félben van. Miért nem lehet a büntetőterületen belülről olyan messze rúgni a labdát, amennyire csak bírja? Miért kell gólpasszt adni az Újpest csatárának? Én nem mondom, hogy értek a focihoz, ezt hazugság lenne állítani. De ekkora a hibát a megyeiben nem látni! Ott  úgy seggbe rúgták volna, hogy az Adriáig repül. Mi volt az elképzelés???

Ismét eljutottunk odáig, hogy megvertük magunkat. Végre lett volna egy nyerhető összecsapás, de ezt is sikerült elbukni. Erre már lassan nincsenek is szavak. Most kicsit rendhagyó módon kitérek személyekre is. Kezdve Antal Botonddal. A két kapott gólról nem tehet, ennek ellenére ajándékozott két érthetetlen szögletet az ellenfélnek, a labdakezelés úgy tűnik, hogy nem az erőssége. A belső védőinkre túl nagy nyomás nem nehezedett, de Karan így is fatális hibát vétett. Mivel ezért a posztért nincs túl nagy konkurencia, a szerbek kezdenek belekényelmesedni a pozíciójukba. Tamás Márknak jót tehetett a kényszerpihenő, nem vétett nagyokat, néha még mondhatni hasznosan is játszott. A védelem egyetlen értékelhető tagja talán Shestakov volt, akinek voltak szép megindulásai, azonban ezekben a csapattársak nem segítették, egyedül meg nem sokra ment.  A középpálya különösen rossz napot fogott ki. Juhar ugyan rúgott egy kapufát, de játéka teljesen beleszürkült a mezőnybe. Tóth Barnabás adott ugyan egy gólpasszt, de szinte láthatatlan volt a meccsen, a középpályás védekezés egy nagy nulla volt, pedig ez lett volna a fő feladata. Tajtiról egy jó szót nem tudok elmondani, úgy adta (el) a labdákat, mint pókerben az osztó a lapokat. Az egész csapat egyetlen, üde színfoltja a gólszerző Márkvárt Dávid volt. Ő még nem értette meg a többiek mentalitását, a tunyaságot, szegény jóformán egyedül küzdött a meccsen. A támadósorban Mihajlovic teljesen haszontalan volt, a párharcokat képtelen volt megnyerni. Bacsa még talán próbálkozott is, a gól nagyrészt az ő érdeme, de szintén nagyon egyedül volt, így el tudták nyomni. Egyedüli sansza a kontráknál volt, kihasználva sebességét. A cserékről szintén nem mondható el sok jó. Vernes szinte észrevehetetlen volt, Mazalovic meg inkább be se jött volna.

Az utolsó ember, akiről még érdemes beszélni, Fernando személye. Értem én, hogy nem akarunk állandóan edzőt váltogatni, mert az a csapatot sem viszi előre. De könyörgöm! Lássuk már be, hogy nem a megfelelő ember kezében van az irányítás (már ha az ő kezében van)! Hasani beküldése 2 percre például teljesen értelmetlen volt. Már 10-15 perccel korábban tisztán látszott, hogy elindult a csapat a lejtőn, fel kellene őket rázni egy cserével, de neeem ki kellett várni az ajándék gólt… A mérkőzések végén megszokhattuk a hangzatos nyilatkozatokat, Fernando egy gentleman színében tetszelegve nagyon kulturált nyilatkozatokat tud elpuffogtatni. Viszont azért amit most mondott, az már túl ment néhány határon. Ezt a rém gyenge Újpestet minőségi csapatnak nevezni, elég erős kijelentés volt. Illetve úgy vélem, hogy nem vagyok egyedül azzal a nézőponttal, hogy minden egyes mérkőzés után egyéni hibákról esik szó. Nem hiszem el, hogy azért veszítünk folyamatosan, mert minden egyes mérkőzésen olyan egyéni hibákat vétünk, amik rögtön megpecsételik a sorsunkat! Túl sokáig nem lehet már ezzel takarózni, be kell látni, hogy itt valami hiányzik az edzői kvalitások közül. Korábban ezek a játékosok képesek voltak küzdeni. Most mit látunk? egy olyan csapatot, akit az edző képtelen motiválni. Már az előző válogatott szünetben is arról volt szó, hogy csak egy kis idő kell és minden rendben lesz. Még egy utolsó kérdést felteszek: Mit keres a csapat élén, mit tud az az edző, aki egy teljes felkészülés, egy harmad szezon és válogatott szünet után is arra hivatkozik, hogy nem volt elég ideje mindent begyakoroltatni a játékosaival? Be kell látni, hogy a keret sem alkalmas arra, hogy a dobogóért küzdjön, de biztos vagyok benne, hogy ettől többre képesek!

Ezen kellene elgondolkodni a vezetésnek és addig megtenni a megfelelő lépéseket, ameddig nem lesz túl késő! Ki lehet esni úgy is, hogy a csapat meghal a pályán és a szurkolók megtapsolják a csapatot, vagy maradhatunk a jelenlegi helyzetnél, aminek rövidesen az lesz az eredménye, hogy a szurkolók újra le fogják vetetni a mezt ezzel a motiválatlan, közönyös bandával. A csapat szót szándékosan nem használom, mert jelen helyzetben nincs csapatunk.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK