Tudatos győzelem, vagy szerencse? : Zalaegerszeg – DVTK értékelő

20170911magyar-kupa

A hétvégi blama után nem volt túl sok ideje Fernandonak, hogy rendet tegyen a fejekben, hiszen ma máris kupamérkőzésen kellene bizonyítani, hogy a látszat ellenére nem a másodosztályba való a társaság. Az ellenfél a szebb napokat is megélt Zalaegerszeg, akik az idén már jobban teljesítenek a Merkantil Bank Ligában, az eddigiek alapján akár a feljutásra is fájhat a foguk. Egy igazi erőfelmérőre van tehát kilátás.

A Diósgyőr alaposan felforgatott csapata kezdte a mérkőzést, viszont az első percben nem találtak fogást az Egerszegen, pár passz után sikerült is gyorsan eladni a labdát. A hazaiak már igyekeztek jobban megbecsülni a játékszert, viszont a kapu előteréből nem jutottak lövéshez. A meccs kezdeti fázisában a Zalaegerszeg feltolt védekezése már a labdakihozatalban is zavarta a csapatot, akik éppen olyan tanácstalanok voltak, mintha egy bajnoki mérkőzésen lennének, pedig itt még az ellenfél sem túl acélos. Amikor sikerült is kihozni a labdát, a taktikai irányítás teljes hiánya volt felfedezhető, ugyanis arra támaszkodott az építkezés, hogy az oldalvonal mellett lopakodó Juharnak kell felívelni a labdát, hátha megoldja. Ebből 2 beadás jött össze, pontosabban össze sem jött, mert a védőben elhaltak. Az ezekből ítélt szögletek eredménye is csak annyi volt, hogy 10 másodperc alatt újra Radosnál volt a labda. Igazán tudatos megoldás volt mind a két eset. Az első negyed óra a mezőnyben való gyürkőzéssel telt el, az egyetlen kapura lövést Juhar eresztette el. Még azt sem mondanám a mérkőzés képe alapján, hogy jobbak voltunk, a Zalaegerszeg többet járt a térfelünkön. Ismét megcsodálható volt tehát a teljes zavar a fejekben, a játékosoknak ötletük nem volt arra, hogy miként lehetne átjátszani az ellenfél védelmét, de még az is komoly gondot okoz nekik, hogy a labdát néhány másodpercnél tovább tartsák.
A félidő derekához közeledve ismét ott tartunk, hogy ugyan akad 1-2 játékos, aki küzd, a többiek viszont csak asszisztálnak a pályán, hogy a létszám meglegyen, túl sok vizet nem zavarnak. Mindössze annyira jók, hogy bizonytalanul szűrjék a hazai támadásokat és kissé kiegyenlítsék a Zalaegerszeg enyhe mezőnyfölényét. Tudatos támadásépítést azonban továbbra sem láthattunk. Költői kérdés: Miért passzolgat 6 ember a félpályánál várva a csodát? A teljes egerszegi csapat a saját térfelén védekezik, miközben 4 diósgyőri keringőzik közöttük. Mit vártunk? Hogyan jut el a csapat a kapuig? Nincs egy épkézláb, felfedezhető, begyakorolt elem, csak a tanácstalan felívelgetések Juhar felé. Vajon miért nem sikerült ezeket a dolgokat begyakorolni? Fernando több, mint fél évet töltött már el itt, mégsem látható semmi a munkája nyomán, annak ellenére, hogy játékosként vitathatatlan érdemei vannak, viszont mint edző, ezeket már nem sikerül átadnia az utókornak. Az első félidő utolsó harmada ugyanúgy telt, mint a mérkőzés korábbi szakaszai. Helyzet nélkül. Ugyan voltak rövidebb időszakok, amikor sikerült nyomást gyakorolni a hazaiak kapujára, a masszív védekezésnek köszönhetően azonban még csak lövésig sem jutottunk. A csapatjáték 2 emberre szorítkozik, Márkvárt és Juhar egyéni megmozdulásaira alapoz mindenki, ők azonban vajmi keveset tudtak tenni egy felállt védelem ellen. Ekkor jött a váratlan fordulat, 2 perccel a félidő vége előtt Polgár adta középre a labdát, amit a zalaegerszegi védő elnézett és maga mögé fejelt, így Juhar lőhetett éles szögből. Szemerédi még ezt védeni tudta, azonban Nagy Tibor jókor állt jó helyen és a kipattanót a kapuba passzolta a fekve nyújtózkodó hálóőr mellett. Tudatos gólról nem beszélhetünk, azonban a hétvégével ellentétben végre a szerencse a mi oldalunkra állt. Félidő: Zalaegerszeg- DVTK 0-1!

A folytatásban a Zalaegerszeg “jött ki” hamarabb, a támadási kényszerben lévő csapat hajtott, küzdött, jött előre, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy Popin a kapufa rossz oldalára fejelte a beadást a félidő elején.  Ez lendületet adott a hazaiaknak, 5 perc alatt többet lőttek kapura, mint a mérkőzés első felében. A következő percekben fokozódott a hazaiak nyomása, mint akik vért ittak a szünetben, egymás után vezették a támadásokat, szerezték a labdákat a mi térfelünkön. A diósgyőri játékosok pedig nagyrészt csak nyomozták a labdát. Ismerős jelenetek lehettek ezek, lassan már szokásosnak mondható, hogy a szünet után az öltözőben maradtak a játékosok. Ha véletlenül hozzánk is került a labda, azt sikerült olyan pontatlanul megjátszani, hogy esély se legyen hosszabb ideig megtartani. Az idő múlásával a Zalaegerszeg lelkesedése nem hagyott alább, továbbra is ők maradtak támadásban. A diósgyőri társulat pedig hibát hibára halmozva küszködte ki a labdát a kapu előteréből. A Vernes-Bacsa csere pedig arról tanúskodott, hogy nem akarunk mi komolyabban támadni, inkább őrizgetjük azt az egy szerencsés gólt, aztán majd Patrik sebességében bízva vezetjük a kontrákat. Közben a Zalaegerszeg folyamatosan támad, csak a szerencsének köszönhető, hogy eddig még nem egyenlítettek ki, ugyanis a védőknek nem igazán sikerült ellátni feladatukat. Úgy fűzték be és passzolták át őket a hazaiak támadói, ahogy jól esett nekik. A mérkőzés képét jól jellemezte, hogy Rados a kirúgásoknál addig húzta az időt, ameddig csak lehetett, mindezt egy másodosztályú együttes ellen. Igazán biztató kilátások, ha egy alsóbb osztályú csapat ellen is őrizgetjük azt az egy talált gólt, tartva az egyenlítés gondolatától…
A Zalaegerszeg a támadások építgetése közben azonban megfeledkezett arról, hogy Bacsa is a pályán van, és egy indítást követően Patrik az alapvonalig vitte a labdát, onnan még valahogy középre kotorta, majd kezdődött a komédia. Ezt viszont szerencsére nem mi szolgáltattuk, hanem az egerszegi játékosok, ugyanis legalább 4 alkalommal szabadíthattak volna fel a védők, ez nem sikerült azonban nekik, a labda végül Hasani elé pattogott nem kis szerencsével, a fiatal támadó pedig kilőtte az alsó sarkot, 0-2! Ritkán látott mázlista találatokkal jutottunk el oda, hogy egy gyenge színvonalú mérkőzésen, ahol az ellenfél szinte végigtámadott egy félidőt, biztosnak tűnjön a továbbjutás.
A hátralévő időben ugyan még támadásban maradt a Zalaegerszeg, azonban az erejük, vagy talán a tudásuk kevés volt ahhoz, hogy gólt szerezzenek, így maradt a 2 gólos diósgyőri előny, ami továbbjutást ért a Magyar Kupában. Folytatás a legjobb 32 csapat között.

Ezt a meccset viszont nem vagyok biztos benne, hogy a Diósgyőr nyerte meg, sokkal inkább azon a véleményen vagyok, hogy a Zalaegerszeg szerencsétlenkedte el. Furcsa lehet, hogy negatív a kicsengése az értékelőnek még győzelem után is, viszont az ellenfél annyi lehetőséget dolgozott ki, mint mi két meccsen se, mindössze annak köszönhető a győzelem, hogy Fortuna ma mellénk állt, arra pattant a labda, amerre nekünk volt jó, ezzel szemben viszont a Zalaegerszeg kihagyott mindent is.

Ui.: Knézy Jenő riporterként való alkalmazását még a mai napig nem értjük, amellett, hogy jól hallhatóan nem szívleli a Diósgyőrt, ráadásnak még fogalma sincs róla, hogy miről beszél.
A zalaegerszegi szurkolóknak pedig adnánk egy olyan tanácsot, hogy az ország végigszidása helyett talán a saját csapatuk támogatását kellene megtanulni, mert úgy néz ki, hogy szükségük lesz rá!

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK