Kegyelemdöfés újraértelmezve: Diósgyőr – Debrecen értékelő

45984820_203781080521990_5678400283793686528_n

A mai időjárás egészen angolosra sikeredett, az elmúlt idők napsütését felváltotta a ködös, hideg nappal. Kissé talán párhuzam is vonható a csapattal, egy fényesebb időszakot váltott fel a mostani bizonytalan szereplés, nem látszik a kiút. A stadion előtt sétálva a szurkolókon sem a bizakodás jelei látszanak, inkább a tanácstalan és bosszankodó arckifejezések voltak többségben. Azoknál persze, akik egyáltalán kilátogattak. A Szervezett Szurkolói Csoportok ugyan csak a mérkőzés első 10 percére hirdették meg a bojkottot, amit egész szép számmal tiszteletben tartottak a meccsre kilátogatók. Ennek ellenére a 10. percben felvonuló nézőkkel együtt is látszott, hogy itt bizony negatív nézőcsúcs lesz, mi több, a hazai oldalról semmilyen szurkolás nem várható.

Az értékelő címadása sem véletlen, ugyanis a debreceni “barátaink” Kegyelemdöfés címmel jelentették meg honlapjukon a hétvégi mérkőzés beharangozóját. Hát tessék, magasról lehet nagyot esni, a számunkra negatív kicsengésű cikk nyomán akkor hagy jegyezzem meg kissé rosszmájúan, hogy a legszebb öröm a káröröm, ebben most nekünk lehet részünk, nektek, kedves debreceniek, hasonló sikereket kívánunk a folytatásban is!

Névtelen

Na de térjünk a lényegre, hogy mit is láthatott ma a megcsappant létszámú közönség. Mi kezdtük a mérkőzést, az első percekben nem volt túl nagy iramú a találkozó, inkább csak méregették egymást a csapatok, hogy hol találhatnak gyenge pontot az ellenfél védelmén, ahol érdemes lehet a későbbiekben is támadásokat vezetni. Az 5. percben aztán előttünk adódott az első lehetőség, Shestakov nyargalt el a szélen, és úgy tűnik, hogy egyre jobban kezd ráérezni erre a posztra az ukrán, vagy talán csak elkezdte gyakorolni a beadásokat, a középre kanyarítása veszélyesen tartott a kapu felé, ki is tudtunk harcolni egy szögletet, aminél ugyan többször irányt változtatott a labda egy-egy játékoson, végül nem lett belőle gól. Fernando a hétvégét megelőzően arról beszélt, hogy bátrabb támadójátékot vár a csapattól, pontosabb befejezések kellenek. Ezt szem előtt tartva Hasani és Shestakov szemet gyönyörködtetően passzolták ki a fél debreceni védelmet, mondhatni szokatlan jeleneteknek lehettünk tanúi itt Diósgyőrben, mert a kombinatív játék eddig nem tartozott az erősségeink közé, sőt már az is csoda volt, ha háromnál több passz jó helyre ment. Az első tíz minuta így telt el, volt elképzelés a játékban, mintha felszívta volna magát a csapat. Nem tartott sokáig ez az enyhe mezőnyfölény, a Debrecen is kijött lassan az öltözőből és néhány percre át is vette a kezdeményezést. Ennek szerencsére gólt hozó eredménye nem lett, viszont az látszott, hogy okos keresztlabdákkal megzavarható a nem túl stabil lábakon álló védelmünk. Annak ellenére, hogy a mezőnyjátékosok nagy része mélyen védekezett, mondhatni leparkoltuk a buszt a kapu elé. Az egyik ilyen debreceni támadásépítés után nyílt is volna lehetőségünk egy gyors kontrát vezetni, azonban a passzolás helyetti túlzott ragaszkodás a labdához megölte a lehetőséget, könnyen szerzett újra labdát a Loki. A következő percek vendég támadásainál ijesztő volt látni, hogy hagyjuk az ellenfél csatárát, hogy átvegye a labdát a büntetőterületen belül, sőt még lövésre is le tudta készíteni érkező társának, akivel nem jött senki védekezni. Vannak azért itt még gyerekbetegségek. Pár perc elteltével alábbhagyott a debreceni támadáshullám, a félidő közepén újra beállt a mezőnyjáték, nem forogtak veszélyben a kapuk, mi is visszatértünk ahhoz a rossz szokásunkhoz, hogy gyakran passzoltunk hátra. Ezzel a megoldással majdnem pórul jártunk, kevés hiányzott egy debreceni labdaszerzéshez, de szerencsére nem lett gond belőle. Ha pedig kontratámadásra is lett volna lehetőség, főként a pontatlan passzok miatt életképtelenek maradtak az elképzelések. A félidő derekán a mezőnyből Juhar kezdett kiemelkedni, harcossága, küzdeni akarása nyomán szereztünk néhány labdát, amivel meg lehetett indulni. Ezeknél az akcióknál Tajti esetenként mutatott be szép cseleket, egyre jobban kezd összhangba kerülni a csapattal, kevesebbet hibázik. A másik kiemelhető egyén Shestakov volt ebben az időszakban, fáradhatatlanul robotolt a vonal mellett, jó elfutásai és szép cselei voltak, csak kissé sokáig cipelte a labdákat, így el tudták tőle venni az ellenfél védői. Fél óra elteltével újra jött a hátrapasszos játék, amit már a szurkolók sem kedveltek túlzottan, jött is a fütty a lelátóról. Beláthatták a fiúk is, hogy ez nem fog eredményre vezetni, ismét Shestakov futott el a szélen, Márkvárthoz passzolt, beadását Nagy Sándor elnézte, azonban egy vendég játékos jó helyezkedése miatt nem született gól, de ismét élénkült egy kicsit a játék. Egy újabb hasonló megindulásnál Tajtit felrúgták a középpálya közepén, még a labda alig áll meg, máris elvégeztük a szabadrúgást, Márkvárthoz került a játékszer, aki Hasanihoz továbbított. A koszovói légiós vezette kicsit a labdát, majd 20-25 méterről óriási gólt akasztott a debreceni kapuba! Régen látott történés: Vezet a csapat! A megszerzett találat egy kis önbizalommal tölthette el a fiúkat, vagy csak a Loki zavarodhatott meg kissé, de továbbra is mi tudtunk támadásban maradni a félidő végéig, ami még akkor is pozitív előrelépés az elmúlt fordulókhoz képest, hogy nem növeltük az előnyünket.

A fordulást követően jó volt látni, hogy nem maradtunk bent az öltözőben, mint az az elmúlt időkben szokásunkká vált, hanem egy harcos csapat jött ki az öltözőből. Mondom ezt úgy, hogy ismét hagytunk a kapuval szemben álló játékost lövéshez engedni, a védelem meglehet, hogy csak azért volt a pályán, mert onnan jobb nézni a meccset. Nem kellett azonban sokat várni arra sem, hogy mi is lehetőséghez jussunk. Tajti vállalkozott messziről lövésre, elsőre nem is tűnt veszélyesnek a próbálkozás, azonban megpattant egy debreceni lábon, így viszont pont az ellentétes irányba indult a labda, mint amerre a kapus vetődött. Nagy az utolsó pillanatban ért vissza a lövésre, maradt tehát az egy gólos hazai vezetés. Ekkor úgy tűnt, hogy le akarjuk zárni a mérkőzést. Aztán egy óra elteltével ismét változott a játék képe. Újra a jól megszokott mezőnyjátékot nézhettük, mi nem akartunk előre menni, nem is értem, hogy miért álltunk rá az egy gól őrzésére, amikor tudjuk magunkról, hogy a védelmünk ingatag, csapatjátékban is van hová fejlődni. Szerencsénkre nem bosszulta meg magát ez az elképzelés, mert a Loki nem tudott igazán veszélyesen játszani, annyira kedvetlenül passzolgattak a labdával, hogy a szurkolóiknak rossz lehetett nézni. Mintha korábban letettek volna a győzelemről, mint kellett volna. Vagy csak mezt cserélt a két csapat? Ugyanazt az elképzelés nélküli játékot vélhettük felfedezni, mint amit a saját csapatunktól láttunk hetek óta. Adtunk azonban így is ajándékot a Debrecennek, Karan rémisztően gyenge felszabadítási kísérlete beillett egy jó passznak, amit a vendégek támadója egy igazítás után a kapu felé is lőtt. Ettől fogva próbáltunk még jobban a biztonságos megoldásokra törekedni, a Debrecen pedig továbbra sem találta önmagát. Mitöbb, kis rés is keletkezett a pajzson, egy kombinatív passzjáték után Márkvárt adott ismét remek labdát, ezúttal Tajtinak, ő viszont a kapu mellé lőtt szinte tiszta helyzetből. Ekkor már kezdett fogyni a vendégek türelme is, ugyan nem volt sok szabálytalanság a mérkőzésen, amikor azonban elvesztették a fejüket a játékosok, előkerültek a sárga lapok is szép számmal, főként debreceni oldalon. Az utolsó 5 percre elkezdett magára találni a Loki, kissé beszorultunk a saját kapunk elé. Azon ritka pillanatok egyikében, amikor pedig mi értünk fel az ellenfél kapujához, akkor 12 játékossal kellett megküzdeni, ugyanis Iványi a meccs túlnyomó részében fújkált össze-vissza, amikor pedig Juhar lábát elhúzták, néma maradt a sípja. Erre a mozdulatra a kispad is egy emberként ugrott fel, kifejezve nemtetszését. Kettő perccel a lefújás előtt még Mihajlovic zárhatta volna le a mérkőzést, azonban ismét bizonyította “tehetségét”, 10 méterre, szemben a kapuval sikerült mellétekernie a labdát, pedig ekkora ziccert nem is emlékszem mikor láthattunk utoljára. A folytatásban maradt a mezőnyjáték, megszakadt végre a vereségi sorozat.

Újra Diósgyőrben a 3 pont!

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK