Az az elátkozott kapufa: Haladás – Diósgyőr értékelő

47165628_2209983782656290_8847979031757324288_n

Szombathely, idegenben. Az elmúlt években, kevés kivételtől eltekintve ez a párosítás nem hozott sok eredményt számunkra. Viszont idén a Haladás csak küszködve veszi az akadályokat, a tabella utolsó helyén áll, így a meccs előtt talán joggal támaszthattuk azt az elvárást, hogy innen is elhozzuk a 3 pontot, ha már ilyen szépen elkezdtük gyűjtögetni az egységeket az elmúlt fordulókban, tőlük jobban álló csapatoktól. Ráadásul a Haladás otthonában vendégeként nyertünk utoljára idegenbeli mérkőzést, igaz ott Sopron volt a helyszín.

A Hali kezdte a meccset, bár sokra nem mentek vele, a hazaiak már az elején pontatlanul játszottak, az első labdaszerzésünkből támadást tudtunk építeni, kipasszolgatva az ellenfelet lehetett középre adni a labdát. A következő percekben sem tudott építkezni a Haladás, egy labdavesztés után a korábbi közönségkedvencünk, Daushvili meg is szerezte a maga sárga lapját, 2 perc sem kellett hozzá. A megítélt szabadrúgásból adogatva küzdöttük magunkat előre, Szabó egy tanári passzt varázsolt Mihajlovic elé, aki azonban rosszul vette át a labdát, így nem alakult ki helyzet. A kezdeti lendület aztán gyorsan alábbhagyott, enyhe mezőnyfölényünk mellett helyzetek nélküli játék volt kibontakozóban. Amit jó látni, hogy az elmúlt hetekhez hasonlóan a játékosok akartak, látszott némi elképzelés a játékban, még akkor is, ha az eltervezett megoldásokat nem is mindig sikerült megoldani. Ami külön pozitívum, hogy nem állunk be a saját kapunk elé várni az ellenfelet, mint korábban volt is rá példa, hanem végre az ellenfél térfelén elkezdjük a letámadást. Ez jó megoldásnak is tűnt, a Hali gondban volt már a labdakihozatalokkal is, túl sok tudatosság nem látszott részükről. A következő említésre méltó esemény a félidő derekán következett, Juhar futhatott el a szélen, beadását Mihajlovic szerette volna a kapu felé navigálni, azonban a tőle megszokott ügyetlen mozdulattal ért bele, (nem hogy a kapu felé tudta irányítani lövését, de még talán a védőnek segített) de még így is szerencséje volt, mert a lecsorgó labda Szabó elé került, aki nem ésszel, hanem erővel szerette volna megoldani a kínálkozó lehetőséget, 15 méterről eleresztett lövése a keresztlécen csattant, az onnan lepattanó labda viszont sajnos a gólvonal előtt csapódott pár centivel. Az ellentámadásból pedig igyekezett lendületet nyerni a Hali, ki is harcoltak egy szabadrúgást, azonban komoly veszélyt nem tudtak kialakítani Bukrán kapujára. De legalább kicsit megélénkült a játék. Fél óra elteltével a Szombathely jöhetett szabadrúgással, amit könnyedén hatástalanítottak a védők, mi több egy oktatni való kontrát indított Márkvárt Tajti segítségével, a befejezés viszont már nem volt tökéletes, Rózsa belevetődve a labdába mentette meg csapatát a kapott góltól.
Kijelenthető, hogy a szombathelyi játék teljesen veszélytelen a kapunkra, ellenben mi már két góllal vezethetnénk, ha pontosabbak vagyunk. Eközben a szurkolóink kissé megtréfálták a hazai tábort, akik egy felelgetős játékkal próbálkoztak, de a HAJRÁ kiáltásra a DIÓSGYŐR válasz érkezett, a HALI helyett, nem kis ellenérzéseket kiváltva a lelátón. Közben ismét támadásba lendültünk,  Márkvártot nem vették kellően komolyan, 25-30 méterről így kapura tűzte a labdát, csak sajnos a kapufa ismét ellenünk volt, kifelé pattant onnan is a labda. Lassan azt kezdhetjük érezni, hogy elátkoztak minket a szombathelyi panelszurkolók, mert a több gólos vezetés helyett valami miatt mindig kimaradtak a helyzeteink, főként a kapufáról rossz irányba pattanó lövések miatt. A félidő hátralevő részében a Hali továbbra sem tudott mit kezdeni a játékunkkal, a kapu közelébe sem fértek, a gond már csak annyi, hogy mi sem tudtunk támadásba lendülni, így a félidőre a helyzeteink ellenére maradt a 0-0.

47178365_2095502714094857_500692242097242112_n

A félidőben egyik csapat sem cserélt, ami látva a játék képét számunkra lehetett volna kedvező. Csak sokra nem mentünk vele, mert szokásunkhoz híven az öltözőben maradtunk, ezt pedig nagyon kevés hiányzott, hogy kihasználja a Haladás. A mérkőzés képe erős változáson ment át a negyed órás szünet után, a hazaiak felszívták magukat, erről is tanúskodhat Priskin kirohanása, aki, ha csapattársa nem rángatja el onnan, talán még a bírónak is nekimegy, holott jogos volt a csapata ellen megítélt szabadrúgás. Így a folytatás első perceiben beszorultunk a saját térfelünkre, elkezdett játszani a hazai csapat. A kezdeti, meglepetés erejével ható agresszivitás szerencsére nem tartott túl sokáig, bár ezek után is harcosabb volt a Szombathely, mint a mérkőzés első felében, de legalább elkezdtük felvenni a tempót és kezdett kiegyenlítődni a játék. Ismét a mezőnyben folyt az adok – kapok, csak Mihajlovic lecserélése törte meg ezt a monotonitást, remélhetőleg nélküle labdabiztosabb lesz a csapat, mert Vernes szerencsére nem arról híresült el, hogy eladogatja a játékszert. Egy óra elteltével érdekes jeleneteknek lehettünk tanúi, egy veszélytelennek tűnő támadás során Hasanihoz került a labda, aki szemben a kapuval úgy tűnt, hogy erőből igyekszik megoldani az előtte felsejlő helyzetet, azonban okosan a helyezett lövést választotta, amibe belelépett a hazaiak egyik védője, így Rózsa a rossz irányba indult, a labda pedig szinte lépésben, de a kapu sarkába gurult, 0-1! Az öröm nagy volt, de Bukrán Erik óriási védésére is szükség volt ahhoz, hogy ne 1 percig vezessünk a Hali ellen, ugyanis egy villámgyors akció végén Benes fejelhetett tisztán, nagyot nyújtózott Bukrán, hogy elérje a kapuba tartó próbálkozást. Érdekesség, hogy a Hali nem omlott össze a bekapott góltól, hanem igyekezett kiegyenlíteni a lemaradását. Ez sajnos nem is váratott magára sokáig, Habovdát hagytuk üresen egy szabadrúgás során, a berobbanó játékos 5 méterről a keresztlécre vágta a labdát, de a hazai kapufa, mintha megérezte volna, hogy ez a lövés nem a vendégektől jött, úgy gondolta, hogy befelé pattanjon most már róla a labda, ha már eddig nem volt kegyes a próbálkozókkal. Védhetetlen lövés, 1-1…
Ezek után kissé leült a meccs, majd negyed órával a meccs vége előtt Jagodics biztosított lehetőséget, hogy újra előnybe kerüljünk, a szabálytalansága után megítélt szabadrúgást Vernes a kapu fölé lőtte. Pár perccel később Hasani követte a példáját, szinte lemásolta a mozdulatot. Amit viszont jó látni, hogy a bekapott gól után mi sem estünk össze, hanem igyekszik a csapat tartani magát, mi több, támadásokat építeni és ismét előnybe kerülni. Nem tartott sokáig ez a fellángolás, gyorsan kiegyenlítődött újra a játék. A percek csak teltek, említésre méltó események nélkül, egészen a 86. percig, amikor is Vernes kapott labdát tisztán az ellenfél kapujának előterében, beívelte középre, Bacsa azonban 4 méterről Rózsa kezébe fejelte a labdát. Meccslabda? Ettől kissé ismét megélénkült a játék, a Haladás is veszélyeztetni tudott, gól szerencsére ebből  a támadásból sem lett. A véghajrára, ahogy közhelyesen mondják, szétszakadt a pálya, a középpályások szinte játékba sem kerültek, a csapatok gyorsan eljutottak a másik kapujáig. A hátralévő időben viszont annyira pontatlanul rohantak előre a felek, hogy esély sem mutatkozott gólszerzésekre, így maradt a döntetlen.

Összességében egy hajtós meccsen sikerült megszerezni az egyik pontot a Haladás otthonában, ami alapvetően nem rossz eredmény annak tudatában, hogy általában nem nyerni járunk Szombathelyre. Tekintettel viszont arra, hogy a szombathelyi alakulat jelenleg az utolsó, a meccs első félidejében pedig, ha kicsit pontosabbak vagyunk, el is dönthettük volna a találkozót, már rögtön nem olyan hízelgő a megszerzett 1 pont. Továbbá amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Fernando végre megtalálta Hasani igazi posztját, a bosnyák légiós, amióta csatárt játszik, 3 meccsen már 3 gólt szerzett, ezzel feljött a házi góllövő-lista élére is, ehhez gratulálunk neki!

Folytatás itthon a Kisvárda ellen, aki a Puskás 1 gólos legyőzésével hangolt a hétvégére.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK