Elérkeztünk 2018 utolsó bajnoki mérkőzéséhez, amit a paksi hóesésben játszottak a csapatok. A talaj minősége nyomokban focipályára emlékeztetett, az időjárás kicsit kibabrált a focistákkal. További információ, hogy ez a mérkőzés volt az utolsó esélyünk arra, hogy a 2018-as naptári évben idegenbeli bajnoki mérkőzést nyerjünk, igaz volt 3 olyan kupameccs, ahol vendégként tudtunk győztesen levonulni a pályáról.
Mi kezdtük a mérkőzést, a csapat a körülmények ellenére gyorsan aktivizálta magát, Szabó harcolt ki az első támadásból szögletet. A beívelést pedig Karan teljesen tisztán fejelhette kapura, azonban valamit nagyon elrontott, mert méterekkel fölé ment a próbálkozása. A folytatásban a csapatok leginkább a pályával ismerkedtek, tudatosabb megoldásokban nem bővelkedett a játék, adódóan abból, hogy a hófödte pályán alig tudtak megállni a focisták. Ennek eredménye, hogy mind a két oldalon ritkán látottan alacsony volt a passzpontosság. Negyed óra elteltével egy hasonlóan pontatlan passzt tudott utolérni Shestakov, amit nagy küzdelmek árán, de megszelídített, beívelése pedig megtalálta a teljesen üresen álló Tajtit, aki még a hosszú sarok irányába tudta fejelni a labdát. Rácz pedig kicsit lekésett róla, hiába vetődött, a labda a hálóban kötött ki. Nem lehetett azonban sokáig örülni a vezető találatnak, alig telt el 1 perc, máris a Paks végezhetett el szabadrúgást. A beívelésnél pedig hiába volt ember Papp mellett, a hazai játékos fejese közelebbről jött, mint kollégájáé és sajnos ez a labda is megtalálta az utat a kapuba, Bukrán vetődése nem volt akadály a labdának. Így az eddigi helyzetek nélküli mérkőzésen gyors gólváltásnak lehettek szemtanúi a nézők. Az események sokasága itt nem ért véget, a következő támadásnál Hasani került a földre a büntetőterületen belül. Farkas Ádám pedig a sípjába fújt. A paksi Fejes ugyan a labdát rúgta el, de a játékvezető szeme sem csalhatatlan, így, ha nem is jogosan, de büntetőhöz juttatta a csapatunkat. Csertői Aurél olyan hevesen reklamált, hogy a bíró felküldte a lelátóra, így innentől nem oszthatott további instrukciókat játékosainak. A közjáték után Mihajlovic állt oda a labda mögé. Hogy a sors szolgáltatott-e igazságot, vagy csak a szerb hozta a megszokott siralmasan gyenge tudását, ezt nem fejthettük meg, de a büntetőt Rácz kivédte, így oda a lehetőség, maradt a döntetlen. Az eseménydús időszakot ezután a korábban látott pontatlan mezőnyjáték váltotta fel, enyhe paksi fölény mellett. A játék lassan csordogált tovább, érdemi helyzetek nélkül, így fordultak rá a csapatok a félidő hajrájára. Ugyan ezekben a percekben még sikerült vezetnünk egy kontratámadást, de ez nem ért célt, a paksiak kivédekezték végül. A félidőre így 1-1-es döntetlennel vonultak a csapatok.
A folytatásban a Paks egy Bódog Tamás idejében látható kezdőrúgással próbálkozott, sikere mindössze annyi volt, hogy lényegében nekünk ajándékozták a labdát. Ebből a labdaszerzésből mondanám, hogy tudatosan építettük a támadást, de a félpálya környékére passzolt labdával Mihajlovic indult meg egyedül. Meglepő módon, vagy mondhatni, a szerbtől nem vártan meg tudta tartani a labdát, mi több, a kapuig jutott vele egyedül, lövését azonban Rácz védte, pedig tiszta ziccerig játszotta a helyzetet a támadó. Az ezt követő szögletnél Juhar elé pattant a labda, aki akkora luftot rúgott, hogy a lelátóról kellett visszahozni a lábát, a lehetőség így kihasználatlan maradt. A mérkőzés ezek után eseménytelenül zajlott, komolyabb helyzet nem alakult ki senki előtt sem. Aztán átléptük az első órát. A hazai térfélen igyekeztek passzolgatni a diósgyőri játékosok, a Paks csak nyomozta a labdát. A labdát, ami eljutott Hasanihoz. A koszovói légiós az oldalvonal mellett kapott labdát, nagyjából 30 méterre a kaputól. Elsőre nem lehetett eldönteni, hogy kapura szeretné rúgni, vagy csak lecsúszott a beadása, de lövése a kapu felé tartott. Rácz úgy tűnt, ezt simán ki fogja ütni, de rosszul ért a labdába, így öklözése után a labda saját kapujába hullott. Óriási potyagól, újra vezet a Diósgyőr! 1-2. Ezt követően megélénkült a játék, a jó értelemben, ugyanis továbbra is mi maradtunk támadásban, ezek a próbálkozások azonban eredménytelenek voltak. Így érkeztünk el az utolsó 10 perchez. A hátralevő pár perc választotta el a csapatot attól, hogy az eddigi 12 meccsből megnyert 2 után megszerezzék a következőt Pakson. Ezt az is nagyban segítette, hogy Bukrán kivédje Lenzsér közelről érkező fejesét. Pár perccel a vége előtt még egy kontrát is vezethettünk a kinyíló paksi védelemre, de addig passzolgattunk, hogy visszazárt a Paks, így egy gyenge lövés lett mindössze a vége. Ezt követően a hazaiak még igyekeztek nyomás alá helyezni a kapunkat, a pályaviszonyok miatt azonban nem sikerült igazán veszélyes helyzetet kialakítani. Egészen a hosszabbítás 2. percéig, amikor is Tamás Márk rúgta el Simon lábát alig 20 méterre a kaputól. Bertus szabadrúgása szerencsére a sorfalban elakadt, az ismétlést pedig szögletre mentette Bukrán. Az utolsó lehetőségre való tekintettel még Rácz is előrejött, de ez sem vezetett sikerre, a végeredmény 1-2!
Összességében elmondható, hogy nagyot küzdött a csapat, helyenként jobban játszottak, mint az ellenfél, de a talaj minőségéből adódóan sok volt az egyéni hiba, ami kevés hiányzott hozzá, hogy megbosszulja magát. Mihajlovic ismételten hozta a tőle elvárható formáját, ideje lenne felismerni a vezetőségnek, hogy meg sem közelíti még ennek a gyengécske NB1-nek a színvonalát sem. Emellett nem mehetünk el szó nélkül Hasani mellett sem, aki az elmúlt 5 meccsén 4 góllal segítette a csapatot a pontok gyűjtögetésében. Ezzel a győzelemmel pedig elmondhatjuk, hogy 2018-ban is sikerült idegenbeli bajnokit nyernie a csapatnak.
A bajnokság őszi fele ezzel lezárult, az utolsó értékelő is a végéhez ért 2018-ban.
Boldog karácsonyt és diósgyőri sikerekben gazdag Újévet kíván az 1910.hu szerkesztősége minden Kedves Diósgyőr Szurkolónak!
