A téli átigazolási időszak legkedveltebb beszédtémáját az esetleges érkezők (és távozók) adják. Látni kell, hogy az év ezen szakaszában lényegesen nehezebb igazolni, a játékosok jelentős részének nyárig van élő szerződése, labdarúgók kivásárlása a kontraktusukból pedig nem a mi műfajunk. Ennek ellenére néhány új arccal minden bizonnyal találkozhatunk majd februárban, a következőkben pedig megkíséreljük felvázolni, mely csapatrészek megerősítésén dolgozhat a klub ezekben a napokban.
A diósgyőri hálóőrökkel hosszú hónapokon keresztül – joggal – elégedetlenek voltak a szurkolók. Ivan Rados képességeivel régóta tisztában vagyunk, Antal Botond viszont jó darabig nem hozta a tőle elvárt szintet. Andrusch József, korábban a válogatott stábjában is megfordult kapusedző érkezésével azonban lassan, de biztosan fejlődés állt be, ráadásul az őszi szezon végén Bukrán Erik is bizonyította, hogy a tartalék szerepére megfelelő megoldás lehet. Új kapus érkezése tehát nem valószínű.
Nem úgy védőké, ebben a csapatrészben ugyanis könnyen bajba kerülhetünk, új, bevethető játékos hiányában akár már a tavasz első fordulóiban. Fernando és stábja nem is oly’ rég bevezette a háromvédős rendszert, ezzel párhuzamosan pedig a pontokat is elkezdtük gyűjteni. A három centerhalf szinte valamennyi bajnokin a Brkovic – Karan – Tamás trió volt, a korábban sokak által megtalált Márk is látványosan magabiztosabb ebben a felállásban. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy eredetileg két belsővédős formációhoz szerződtettük (eddig) a játékosokat, így az említett három labdarúgón kívül kizárólag a közelmúltban megsérült Ivánka Patrik áll a csapat rendelkezésére. Ha hozzá tesszük még, hogy Nagy Tibor (aki játszott itt Kupa és edzőmeccset) távozott Diósgyőrből, az egyébként tehetséges Polgár Kristóf pedig idegenül mozog a védelem közepén, ráadásul Brkovic és Karan is 4 – 4 sárga lappal rendelkezik, szinte biztosak lehetünk benne, hogy erre a posztra érkezni fog új játékos. Nem egyszerű Tajti Józsefék dolga, nehéz olyan (lehetőleg Tamás Márkhoz hasonlóan ballábas) belső védőt találni, aki képes háromvédős rendszerben játszani, tekintve, hogy a közelmúltig kevés magyar csapat alkalmazta ezt a felállást (feltéve, hogy elsősorban országhatáron belül keresgélünk).
A középpálya összeállni látszik, Márkvárt Dávid és Tajti Mátyás is rendkívül sokat – és jól – passzolnak, mozgatják a csapatot, ráadásul utóbbi a párharcokat is kifejezetten nagy százalékban nyeri. “Box to box” középpályásként Szabó Bence is kezd egyre magabiztosabban mozogni a pályán, jól láthatóan mindhármuknak fekszik a Fernando-féle taktika. Ennek a triónak az átlagéletkora egyébként 21.3 év, nem lepődnék meg, ha ez a legfiatalabb középpálya lenne az NB1-ben. Talán éppen ez az oka, hogy néha úgy érezhetjük, ez a csapatrész elbírna egy tapasztalt, sokat látott vezéregyéniséget, aki képes a hátára venni a gárdát. Főleg annak tudatában lenne fontos legalább egy új játékos szerződtetése, hogy az már-már nyílt titok, Tóth Barna csak elvétve képes hozzá tenni a csapat játékához, Tomislav Mazalovic pedig sérülései miatt majd’ minden meccset a lelátóról figyel.
A gól a foci sava-borsa, így nem is meglepő, hogy új csatár szerződtetése napi szinten téma a szurkolók körében. Ha a házi góllövőlistát vezető Florent Hasanit végre saját posztján, csatárként (esetleg jobbszélsőként vagy visszavont ékként) vesszük számításba és figyelembe vesszük Makrai Gábor sérülését, négy támadónk marad a keretben. Talán nem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, Bacsa Patrik és Vernes Richárd a jelenlegi szerepüknél többre már nem alkalmasak, a kispadról beállva néha-néha betalálhatnak a fáradó ellenfelek kapujába, de a kezdőcsapatba még a mi szintünkön sem fogják tudni beverekedni magukat. Gyors, technikás játékosokkal “tele a padlás”, a fizikumát kihasználni képes erőcsatár viszont csak egy van a keretben, szerencsétlenségünkre ez éppen a futball majd’ valamennyi eleme ellen beoltott Branko Mihajlovic. Ironikus, hogy éppen az ő mezőnymunkája szükséges ahhoz, hogy az aktuális gólfelelős, Hasani a leghatékonyabban tudja támadni az ellenfelek kapuját, így a tar szerbnek szinte bérelt helye van a kezdőben. Mivel összejátékban gyakorlatilag használhatatan, a helyzeteit pedig szinte felesleges kidolgozni, talán érdemes lenne megkísérelni egy olyan erőcsatár leigazolását, aki legalább minden tizedik helyzetéből képes a kapuba találni, és aki emellett szintén képes lenne mezőnymunkájával segíteni a mellette éppen lehetőséghez jutó csatár-társát. Legjobb tudomásunk szerint egyébként kapcsolatban álltunk egy korábbi, diósgyőri közönségkedvenc támadóval (aki megfelelt volna az előző kritériumoknak), ám egészségi állapota miatt nem kínáltunk neki szerződést. Számos korábbi esetből okulva azt kell, hogy mondjuk, nagyon helyesen.
Bár a játékunk javuló tendenciát mutat, reménykedjünk benne, hogy januárban befut néhány megkésett karácsonyi ajándék Diósgyőrbe, akikkel tovább nyújtjuk majd veretlen bajnoki szériánkat.
