Hivatalossá volt, hogy korábbi csapatkapitányunk, a 47-szeres válogatott középpályás, Elek Ákos hazatér Kazahsztánból, ám nem Diósgyőrbe, hanem Székesfehérvárra igazol, a bajnoki címvédő MOL Vidi Fc csapatához. A miskolci szurkolók felemás érzésekkel fogadták a döntést annak ellenére is, hogy Elek korábban a Nemzeti Sport újságírójának kérdésére elmondta, a klub jelenlegi helyzetében kizárt, hogy magára öltse a piros-fehér mezt.
“Úgy érzem, a szurkolók többségénél hiteles vagyok, épp ezért nem szeretném – sokakhoz hasonlóan – bolondnak nézni őket. Ha azt látnám, hogy Miskolcon rendezett viszonyok mellett ütőképes csapatot akarnak kialakítani, szívesen visszatérnék. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője történik. Az együttes évről évre gyengül, és úgy érzem, hogy ebbe a szurkolók is egyre inkább beletörődnek. Egyszer már átéltem, milyen érzés heteken keresztül kapucnis pulcsiban, szégyenkezve, szemlesütve sétálni a városban. Annyira stresszes voltam, hogy a családom heteken keresztül nem szólhatott hozzám. Ebből többet nem kérek. Nagyon sajnálom, hogy évek óta ez a helyzet, mert volt szerencsém átélni, mennyire jó DVTK-játékosnak lenni, amikor fut a szekér.“
Ne feledjük, máig sem lehetünk biztosak abban, hogy a DVTK megkereste e egyáltalán Ákost, vagy az ügynökét. Elképzelhető, hogy fel sem merült a szerződtetése, elvégre a stáb által újonann bevezetett taktika sokkal inkább a technikára és gyorsaságra, mintsem az ütközésekre és fizikumra épül. A középpályás borsodi kötődése ellenére a Videoton játékosaként lett NB1-es labdarúgó, sőt, tagja volt az első fehérvári bajnokcsapatnak, ráadásul a klub első Bajnokok Ligája találatát is ő jegyezte. Diósgyőrben már-már hagyománnyá vált, hogy szinte minden átigazolási időszakban várunk valakit, akiről azt reméljük, egymaga képes lesz kihúzni a klubot a gödörből. Nem volt ez másként Elek esetében sem, megfeledkezve arról, hogyan is szerepelt utolsó, Miskolcon töltött félszezonjában. Az a játékos közel sem teljesített válogatott-szinten, vezéregyéniség lévén többet profitálhattunk volna Ákos emberi kvalitásaiból, mint a pályán mutatott teljesítményéből.
Ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy helye lett volna Fernando kezdő tizenegyében, hovatovább, valószínűleg a csapatkapitányi karszalagot is megkapta volna. Ennek ellenére ő máshogy döntött, bizonyára mérlegelve a Fejér-megyébe való költözés előnyeit és hátrányait is. Előbbi kategóriába sorolható, hogy a Vidi játékosaként a bajnoki címért küzdhet, szinte biztosan készülhet majd nemzetközi mérkőzésekre nyáron, illetve valószínűleg anyagilag sem jár rosszul. Az igazolás árnyoldalaként azonban meg kell említenünk, hogy egy olyan bajnokcsapatba érkezik szezon közben, ahol már kialakult az edző által preferált kezdőcsapat. Nem kevesebb, mint hat (Anel Hadzic, Nikolov, Pátkai, Milanov, Berecz, Kovács) középső középpályással kell majd megküzdenie a helyéért úgy, hogy az Európa Ligában több bravúr meccset is játszó labdarúgók kimondva-kimondatlanul előnnyel indulnak majd a házon belüli versenyfutásban. Sőt, újonnan Huszti Szabolcs és Loic Nego is sűrűn jut szóhoz a pálya középső harmadában. A kispadról pedig viszonylag nehéz visszakerülni a válogatott keretbe, nem ígérkezik tehát egyszerűnek Ákos következő félszezonja.
A Diósgyőr szurkolók jelentős része érzi úgy, hogy elárulta őket korábbi csapatkapitányuk, ám ne felejtsük el, Elek valószínűleg éppen ugyanúgy kötődik a Vidihez, mint a Diósgyőrhöz. A döntés érzelmi oldalát tekintve tehát döntetlenre állt, a szakmai-anyagi szempontok azonban nem nehezítenek meg egy ilyen választást. Feltéve, ha a játékpercek nem számítanak egy profi sportolónak…
