Bármikor visszatérnék Diósgyőrbe – José Luque interjú

luque interjú

2011 telén egy 33 éves, spanyol játékos érkezett próbajátékra. Hiába volt gólkirály a hispán másodosztályban, vagy vette be Iker Casillas kapuját a Santiago Bernabéu Stadionban, sokan mégis úgy gondolták, ennyi idősen már nem lesz hasznunkra. José Luque ennek ellenére jött, látott, és örökre beírta magát a DVTK történelmébe. Nem csak játékosként, emberileg is megtestesítette mindazt, amit egy szurkoló elvárhat csapata kapitányától. Vele beszélgettünk.

Hat éve már, hogy szögre akasztottad a cipőket és elbúcsúztál tőlünk. Azóta eltelt jó néhány szezon, a mi emlékeink viszont nem halványulnak. Sokszor eszünkbe jutnak a szabadrúgásaid és a labdarúgáshoz való hozzáállásod. Neked mi jut eszedbe a legtöbbször a nálunk eltöltött időszakból?

Így igaz, jó pár éve búcsút intettem már a focinak. Két és fél évet töltöttem Miskolcon, és azt hiszem, minden pillanatára emlékszek, soha nem fogom elfelejteni. Kijelenthetem, hogy a második otthonommá vált, örökre a szívembe zártam a várost és az embereket.

Hogyan alakult az életed, mióta hazaköltöztél Spanyolországba? Mivel telnek a napjaid?

Természetesen Spanyolországban sem szakadtam el a futballtól, jelenleg a Real Betis Balompié női csapatának a vezetőedzője vagyok. Idén a másodosztályban szereplünk, és azt mondhatom, versenyképesek vagyunk, hat pontos előnnyel vezetjük a bajnokságot a Sevilla csapata előtt. Persze, még sok mérkőzésünk van hátra, de bizakodó vagyok.

Egykori csapattársad, Fernando Fernandez jelenleg is a Diósgyőr vezetőedzője, hogyan élted meg a kinevezését? Tartjátok egymással a kapcsolatot? Beszélt veled, mielőtt elfogadta volna az ajánlatot?

Úgy gondolom, jól dolgozik, annak ellenére is, hogy az eredmények egyelőre nem a legjobbak. Fontos, hogy a fejlődéshez mindig szükség van türelemre. Az utóbbi időben nem nagyon tartottuk  a kapcsolatot. Ellentétben Paco Gallardoval, akivel viszont minden nap beszélünk. Visszatérve Fernandora, nem beszéltünk a kinevezése előtt, Pacoval mi is csak akkor tudtuk meg, hogy ő lesz az új diósgyőri vezetőedző, mikor visszajöttünk Magyarországra, a stadionnyitó előtti gálamérkőzésre.

Van lehetőséged megnézni a mérkőzéseinket? Mi a véleményed a Fernando által bevezetett játékstílusról?

Mostanában sajnos nem sok lehetőségem adódik rá, még egy félprofi ligában is annyi feladatom van edzőként, hogy nem marad túl sok időm meccseket nézni. Ha mégis, akkor mindenképpen megnézem a DVTK mérkőzéseit. Nem igazán tudom véleményezni a Fernando által alkalmazott játékot, minden edzőnek más jár a fejében, eltérő elképzelései vannak a fociról.

Mikor legutóbb hallottunk felőled, még a Pro Licenc megszerzésén dolgoztál. Milyen stílusú vezetőedző lett José Luque?

Igen, ez már négy évvel ezelőtt volt, azóta ugye edzőként dolgozom. A filozófiám lényege, hogy lehetőleg mindig legyen nálunk a labda, szeretem, ha a csapatom szó szerint játssza a futballt. Szerintem mindig az a csapat van előnyben, amelyik többet birtokolja a labdát, mi is erre törekszünk.

Két évet töltöttél Magyarországon, előtte viszont számos spanyol csapatnál megfordultál. Mit gondolsz, mik a magyar foci legnagyobb hiányosságai Nyugat Európához képest?

Azt hiszem, a magyar foci az utóbbi években sokat fejlődött, nekem viszont úgy tűnik, mintha hiányozna az önbizalom ahhoz, hogy fel tudjanak lépni a következő szintre. Úgy gondolom, járható út lenne más, fejlettebb futball kultúrával bíró országokból hozni felkészült szakembereket, és velük létrehozni egy akadémiát, ami a magyar foci jövőjének fontos eleme lehetne. Ezek a szakemberek készíthetnék fel az akadémián később dolgozó edzőket is.

Elképzelhetőnek tartod-e, hogy valaha még valamilyen szerepkörben újra láthassunk Diósgyőrben?

Bármikor visszatérnék Diósgyőrbe, mindig is szerettem volna. Ami engem illet, nyitott lennék bármire, csak mondják meg, miben tudok segíteni, elvégre nem csak edző, de a Spanyol Labdarúgó Szövetség akadémiai vezetője is vagyok. Többször beszélgettünk a kollégákkal a motivációról, de ahhoz is volt szerencsém, hogy egyetemen beszéljek embereknek a labdarúgók életéről. Milyen is az, amikor a csúcson vagy, illetve, hogy hogyan tűnnek el a barátaid, miután szögre akasztod a cipőt. Sokan ilyenkor fordulnak az alkoholhoz vagy drogokhoz, de olyan is akad, aki újra stoplist húz, és visszatér a pályára.

Tartod a kapcsolatot a diósgyőri társaiddal?

Sajnos nem nagyon, néha a Facebook segítségével, viszont rendszeresen követem a DVTK híreit, a ti oldalatokat is.

Szerencsére nem így történt, de tegyük fel, hogy ha nem labdarúgónak állsz, mivel foglalkoztál volna szívesen?

A futball olyan nekem, mint a kábítószer, ez az én legnagyobb szenvedélyem. Azt hiszem, ha Isten előre látta volna, hogy nem labdarúgó leszek, azt sem hagyta volna, hogy megszülessek.

Neked nem kell bemutatni a Diósgyőr szurkolók habitusát, szenvedélyét a klub és a csapat iránt. Mindig is érdekelt, hogy a La Ligában vajon melyik csapat szurkolói stílusára hasonlít a diósgyőri? Melyik spanyol csapattal vonnál párhuzamot?

Számomra az egyetlen szurkolótábor, amit ilyen téren egy lapon lehet említeni a diósgyőrivel, az az Atlético Madridé.

Ha már a szenvedélynél tartunk, fel lehet arra készülni mentálisan, amikor egy egész stadion fütyül elégedetlenségében? Mi jár ilyenkor egy labdarúgó fejében? Mennyire tartod fontosnak a mentális felkészítést?

Szerencsés vagyok, mert az évek során megtanultam, hogyan tudok még a tömött stadionokban is odafigyelni a csendre, és tökéletesen a játékra koncentrálni. Egy sportolónak ez különösen hasznos tud lenni. Természetesen nagyon fontos, hogy tudj bánni a labdával, de szinte ugyanennyire lényeges, hogy mentálisan erős, felkészült legyél. Nem csak a pályán, a civil életben is előfordulnak akadályok, amiket csak így lehet leküzdeni.

Beszélgetésünk zárásaként üzennél valamit a szurkolóknak?

Az üzenetem, talán a legfontosabb dolog, amit mondani tudok, a mai napig nem változott. Szeresd a csapatodat, mint a fiadat, tiszteld, mint az édesapádat, és soha ne felejtsd el, mint a nagymamádat!

Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál, őszintén reméljük, hogy találkozunk még Diósgyőrben !

Fordította: Osgyáni Angéla

 

 

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK