Fejlődtünk, vagy sem? Játékosértékelő- III. rész: A csatárok és a kapusok

50673272_310884866226989_6762800348311584768_n

A jelenlegi idényben a csapat összességében idáig nem szerepelt túl fényesen. Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy elégedetlen vagyok azzal, amit láttam. Ennek ellenére a realitás talaján kell maradni, ez a keret még most kezd csak formálódni. Több helyen elhangzott, hogy Bódog Tamás túlhajszolta a játékosokat, elfáradt a keret a tavasz végére. Ezek után Fernando átvette a csapatot, majd egy szerencsés bennmaradást követően el is mondta: ez a keret nagyjából novemberre állhat össze, addig szépen kéri, hogy legyünk türelmesek, az eredmények jönni fognak. Tulajdonképpen igaza is lett. A szezon első fele a szurkolók szempontjából kritikán aluli volt. Ezt követte egy taktikai változtatás, innentől kezdve pedig egy darabig csak a statisztikák javultak, az eredmények nem. De elérkezett a november és igazolódott Fernando állítása, jöttek az eredmények is.

A következő összeállításban arról lesz szó, hogy az összességében gyenge szereplés ellenére az egyes játékosok honnan hova jutottak el. Ebben a részben a csatársor kerül górcső alá, de nem feledkezhetünk el a kapusokról sem.

Makrai Gábor: Talán az ő személyében még lehetne is egy valamire való csatár a csapatban. Az ősz elején megvolt a maga önbizalma, nem mondom, hogy a csapat vezéregyénisége volt, de tulajdonképpen nem lehetett panaszunk a játékára. Ezt követte a súlyos sérülése, így az első néhány forduló után kénytelenek voltunk nélkülözni, remélhetőleg tavasszal képes lesz újra játékba lendülni és vele is nőhetnek majd a variációs lehetőségek.

Bacsa Patrik: Az örök ígéret. A szurkolók minden évben várják, hogy Patrik nyújt valami felejthetetlent. Eddig ez nem történt meg, de azt látni kell, hogy a pályán végre nagy kedvvel és egyre magabiztosabban játszik. Pozitív dolog, hogy hitt magában és volt számára visszaút a csapathoz azután, hogy Bódog Tamás “száműzte”. Mindezek ellenére továbbra sem látom benne azt a potenciált, hogy igazi húzóerő lenne a csapatban. Nem egy olyan típusú játékos, aki képes 90 percet a tőle látott gyorsasággal végigjátszani. Így kiegészítő embernek megfelelő, huzamosabb ideig kezdőként alkalmazni viszont már nem biztos, hogy megéri.

Vernes Richárd: Az NB2-ből érkező játékos nagy reményekkel vágott neki a szezonnak. Azonban az is kiderült, hogy ő sem egy világklasszis, aki itt fogja megváltani a világot. A rúgótechnikájával nincs gond, jól helyez, viszont ebben a gyengécske első vonalban úgy tűnik, hogy ez sem mindig elég. Szerzett fontos gólokat, de kicsit többet vártam tőle. Abban a tekintetben kicsit hasonlít Bacsához, hogy ő sem az a tipikus kezdőjátékos figura, sokkal inkább csereként lehet hasznos, kiegészítő játékosnak megfelel egy középcsapat számára.

Branko Mihajlovic: A teljes katasztrófa mintapéldánya. Kicsit Szarka Ákoshoz tudnám hasonlítani, nagyjából annyit is ér az ittléte. Viszont Szarka legalább fejelni tudott, Mihajlovicnál erről pedig szó sincs. A párharcokat nagyon kevés alkalommal nyeri meg, de cserébe a labdát sem mindig tudja lekezelni. Van, de minek? A gördülékeny, kontrákra épülő támadójátékot inkább csak lassítja, bőven volna hova fejlődnie. Fernando is inkább csak reménykedik benne valószínűleg, hogy megtalálja a góllövő cipőjét a szerb, különben még nagy bajban lehetünk, főleg, ha szinte 1 emberrel kevesebben vagyunk a pályán.

Összességében tehát belátható, hogy a csatársor sokkalta inkább csak létszámban van meg, minőségben még nem. A helyzetet egyedül Hasani javítja, aki a középpályáról lett feltolva az első frontvonalba, így benne lehet némi reményünk. Egy gólerős támadó leigazolása sokat lendíthetne a csapaton.

Az összeállítás pedig itt nem ér véget, hiszen a kapusokról még nem esett szó.

Antal Botond: Tavaly nem volt a megbízható, jól teljesítő hálóőrök mintaképe. Sokat bakizott, volt is belőle problémánk több alkalommal. Idénre Andrusch munkája úgy tűnik, hogy eredményes, Botond klasszisokkal jobb formát mutatott fel. Nem lehet kijelenteni, hogy a bizonytalan megmozdulásai teljesen eltűntek, de több góltól is megmentette a csapatot, ami valószínűleg más kapusok esetében nem így lett volna. Amikor pedig már mindenki kezdett megbékülni a teljesítményével, akkor kiderült, hogy műtétre van szükség ahhoz, hogy folytatni tudja a megkezdett munkát, így kikerült a kezdőből.

Ivan Rados: karrierje végéhez közeledve talán már csak megszokásból van itt. A szezonban nem jutott szóhoz sok alkalommal, lehet, hogy nem véletlen Bukrán Erik szerepe, ha viszont már a fiatal hálóőr is megelőzi a rangsorban, akkor ideje lenne elgondolkodni azon, hogy szükség van-e még rá. Voltak az itteni pályafutásának jó szakaszai, amikor a szurkolók megkedvelték, azonban mostani tudása már megkérdőjelezhető. A szezonban fele annyi meccset játszott, mint Bukrán, mégis ugyanannyi gólt kaptak mindketten.

Bukrán Erik: A fiatal kapus a szezon második felében rendre ott állhatott a gólvonalon. Teljesítménye kissé ingadozó volt. Láthattunk tőle nagyon szép védéseket is, viszont beszedett pár elkerülhető gólt is, így kissé felemás a szereplése. Ami nem biztos, hogy bizakodásra adhat okot vele szemben, hogy folyton kiüti a felé érkező labdákat, nagyon kevés olyan eset van, amikor magához tudja ölelni a játékszert. Van tehát bőven hová fejlődnie, ha ez sikerül neki, akkor egy tartalékkapusnak jó megoldás lehet.

Végiggondolva a helyzetet tehát nem állunk rosszul kapusposzton, azonban Antal sérülése esetén még adódhatnak problémáink. Illetve csak bízhatunk abban, hogy Botond ott fogja folytatni, ahol a sérülése előtt abbahagyta.

Hozzászólások

Written írta: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK