A 2019-es All-Star gálán próbálták ki először azt a rendszert a KHL-ben, amely valós időben képes rögzíteni a játék megannyi elemét. Az NHL-ben már hagyományos All-Star rendezvénysorozat (All-Star Week) egyre jobban meghonosodik az óceán másik oldalán is, mely kiváló lehetőségnek kínálkozott a technika kipróbálására.
Az adatgyűjtő hálózat fő elemei a korongba és a mezekbe épített chipek, valamint a palánkban található érzékelők, melyek összegyűjtik és továbbítják az adatokat. A keletkező adatfolyam feldolgozása teljesen automatikusan, egy fejlett algoritmus segítségével történik, ami lehetővé teszi egy mérkőzés alatt beérkező nagyjából 5 millió (!) paraméter kiértékelését. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy a mért eredményekből nagyon rövid időn belül használható információ áll rendelkezésre – emberi közreműködéssel ekkora adattömeg kezelése nem lenne lehetséges. A Kazanyban rendezett mérkőzéseken azért próbálták ki a rendszert, mert a liga vezetése szeretné elérni, hogy pár éven belül minden csarnokban megvalósuljon egy ilyen rendszer.
Felmerülhet a kérdés: mégis milyen adatokat szolgáltatnak ezek az “okos eszközök”? Mi olyat tudnak, amit a jelenlegi módszerekkel nem képesek regisztrálni?
A legfontosabb különbség az eddig alkalmazott megoldásokhoz képest, hogy az adatokat nemcsak gyűjtik a szenzorok, hanem fel is dolgozzák, így a hatalmas számtengerből szinte azonnal elemzésre kész információ áll rendelkezésre.
A következőkben néhány konkrét példán keresztül mutatom be, hogy mi mindent képesek rögzíteni a chipek és mindez hogyan segítheti például a szakmai stáb munkáját.
Az első kép az All-Star gála döntőjén a Csernyisev Divízó játékosairól készült. Mikor a csapat valamely tagja megszerezte a korongot, rögzítették a pakk útját egészen addig, míg a másik gárda vissza nem szerezte azt. Ezt a mérkőzés teljes ideje alatt figyelemmel kísérték és az adatokat összegezve a fenti hőtérképet készítették el: erősebb színnel jelölve azokat a régiókat, ahol többet birtokolták a játékszert, és világosabbal ott, ahol kevesebb ideig tették ezt. Egy ilyen “térkép” megmutatja, mely területeken tartózkodnak sokat a koronggal és összevethetik a megbeszélt taktikával. Itt szemléletesen látszódnak a hibák, vagyis mely zónákban kell intenzívebben dolgozni.
A második kép a döntőn szereplő Darren Dietz egy-egy cserében töltött idejét, illetve pihenő periódusait ábrázolja az első játékrészben. Ezen felül leolvashatjuk a védő által egy cserében megtett távolságot, az átlag- és a csúcssebességét. Ezek az adatok például akkor lehetnek fontosak, ha mérkőzés közben gyors változtatás kell eszközölni a felállásban, hiszen ezek tudatában jobban tervezhető az egyes sorok vagy éppen a speciális egységek terhelése (emberelőnyben vagy – hátrányban).
Az információ gyűjtése kiterjed a legfontosabb történésekre, melyek különböző infografikákon kerülhetnek megjelenítésre, ahogy a következő képen is látható: a játékosok és a korong mozgása (Team travel és Puck travel oszlopok), a bulik elhozatala ( Faceoff wins mezők – a pályát öt zónára osztották, így a buli helye is feljegyzésre kerül).
Összességében elmondható, hogy egy nagyon innovatív és érdekes technológia szárnypróbálgatásait figyelhetjük meg, azonban még sok munka vár a fejlesztőkre. Az elérhető információk alapján úgy néz ki, hogy megbirkóznak a feladattal és hamarosan tényleg szolgálatba állhatnak az első ilyen eszközök. Ha beválnak, komoly segítséget nyújthatnak nem csak az edzői stáboknak, hanem a játékvezetőknek is: például ha a korong a kapus alatt áthaladt a gólvonalon, akkor már nem lesz szükség a felvételeket visszanézni, hiszen a pakk pozíciója folyamatosan ismert lesz, így könnyen eldönthetővé válik a helyzet. Ezen felül a szurkolók számára is hozhat új elemeket a sportélményben, elég csak a sportfogadásban rejlő lehetőségekre gondolni. A tervek, majd a prototípusok is elkészültek – érdekes lesz visszatekinteni évek múltával mi és hogyan valósult meg a jégcsarnokokban.
A cikk alapjául szolgált:
- https://en.khl.ru/news/
