A tavasz bajnoki nyitányát egy erősen felejthető mérkőzéssel indítottuk a szomszéd vár, Mezőkövesd csapata ellen. Egy nyerhető összecsapáson hagytunk ott fontos pontokat. Nem csak mi indítottunk gyengén, hanem soron következő ellenfelünk, a Vidi is. Otthon sikerült kikapni nekik egy gyengécske Puskástól, minden bizonnyal ma szeretnének javítani ezen a “furcsa” eredményen. Viszont jelenlegi helyzetünkben mi sem engedhetünk el egyetlen lehetőséget sem a pontszerzésre. A motiváció tehát minkét fél részéről adott.
Az első két percben magabiztos passzolgatásba kezdtek fiaink, már a kezdéskor elővettük a sokpasszos játékot, amik szokásunkhoz híven előrepasszok helyett értelmetlen jobbra-balra tologatásban merítettük ki. Nem is kellett sok hozzá, hogy a Vidi játékosai szert tegyenek a labdára, majd a 3. percben az első támadásukat vezethették, amit szépen végigasszisztáltunk. A passzok gördülékenyek voltak, folyamatosan jött előre a hazai csapat, majd Scepovic kapott középen egy passzt, Brkovic pedig szinte kézenfogva vele, nézte, ahogy a támadó ráfordul a kapura, majd a nem túl jól helyezkedő Bukrán mellett a rövid sarokba helyezi a labdát. Gyors pofon a kezdés után, 1-0 oda. A mérkőzés alaphangját meg is adta ez a “remek” kezdés, szükség is volt nagyjából negyed órára, mire a Vidi kapuja elé merészkedtünk. Bár a lövések mindig lepattantak valamelyik védőről, így értékelhető teljesítményt a saját kapunk és az ellenfélénél sem tudtunk nyújtani. Látva ezt a hazaiak, illetve annak tudatában, hogy vezetnek, a folytatásban kissé olyan érzése támadt az embernek, mintha egy edzőmeccsen lenne, ahol nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy a fiúk focizzanak egy jót. Kisvártatva pedig a saját fegyverünkkel nem sok hiányzott hozzá, hogy ismét mattolják a védelmünket, gyors és rövid passzok végén Stopira került teljesen tiszta lövőhelyzetbe, szerencsére arra rúgta a labdát, ahol Bukrán állt, így nem nőtt a Vidi előnye. A következő pár perc érdemi események nélkül zajlott, majd Shestakov gondolt egyet és messze a kaputól beadta a labdát. Pedig már azon kezdetem gondolkozni, hogy Mihajlovic a pályán van-e még egyáltalán, vagy elbújt valamelyik szögletzászló mögé, mert szinte nem is látni, akkor sikerült észrevenni. Az ukrán beadása éppen felé szállt, és talán életében először egy párharc során felugrott a labdáért, mellette Juhász elszámolta magát, elcsúszott, így a szerb elé került a labda, aki nem gondolkodott azon, hogy hova helyezze a labdát, erőből rúgta meg, a labda pedig a kapus lábai közt a hálóba vágódott, 1-1! Még feleszmélni sem sikerült a csodálkozásból, hogy Mihajlovic betalált, már az újabb támadásunkat vezettük a szélen, amit Huszti akasztott meg egy alattomos becsúszással, az ő jutalma egy sárga lap, a miénk egy szabadrúgás lett jó szögből, közel a kapuhoz. Az ellenfél védelme pedig valószínűleg annyira elcsodálkozott azon, hogy egy kiesőjelölt kiegyenlít, hogy a beadásnál sem voltak a helyzet magaslatán, Karan pedig köszönte a lehetőséget, az elé lepattanó labdát közelről a kapuba vágta, pár perc alatt fordítottunk, 1-2! Ez a pár pillanat olyan volt, mintha mezt cserélt volna a két csapat és mi küzdenénk a bajnoki címért, az ellenfél pedig egy bennmaradásért küzdő falusi csapat lenne. Nem volt még vége a félidőnek, és ez a falusi csapat visszacserélte a mezt, a hátrány tudatában erőteljesebb támadásokkal jelezték, hogy a 3 pontot szeretnék már megszerezni a saját, újjáépített stadionjukban. Az első játékrész lefújásakor ez szerencsére nem sikerült nekik, így a címvédő otthonában előnnyel mehettünk a szünetre.
A folytatás kissé deja vu érzéssel tölthette el a Diósgyőr szurkolóit, már-már temethettük az előnyünket alig 2 perc elteltével. Karan szabálytalankodott Pátkaival szemben, büntető a Vidinek. Huszti állt a labda mögé, az öregnek viszont már vagy a szeme, vagy a lába nem olyan jó, a kapufára rúgta a labdát, így megmaradt az előnyünk. Ezen felbuzdulva a Vidi még néhány percen keresztül próbálta nyomás alatt tartani a kapunkat, ez azonban fokozatosan enyhült a pontatlan passzaiknak köszönhetően. Mi pedig a vezetés tudatában visszaálltunk mélyebben védekezni, annak reményében, hogy néhány kontrával veszélyes helyzetet alakítunk majd ki a hazaiak kapuja előtt. A folytatásban így 1-1 támadásunktól eltekintve a Vidi meddő mezőnyfölényét nézhettük, ahogy körbe-körbe passzolgatnak a kapunk előtt teljes tanácstalanságban. Jól jellemzi ezt az elképzelés nélküli játékot, hogy 20 percnek kellett eltelnie a játékrészből ahhoz, hogy egy távoli fejesük kaput találjon egyáltalán. Majd újabb hosszú percek teltek el érdemi lövések nélkül, a Vidi már lassan átment a Barcelonánál megfigyelhető tiki-taka játékstílusba, adogatták körbe a labdát. A különbség annyi volt csupán a spanyolokhoz képest, hogy tették ezt eredménytelenül. Jól jellemezte őket az elképzelés hiányában érkező beadások tömege, amik kissé céltalanok voltak, így a védők fel tudtak szabadítani ezeknél. Tényleg kezdtem azt hinni, hogy mezt cserélt a két csapat. Régen láttam már, hogy ekkora elánnal védekeztek volna a fiúk, valahogy minden egyes hazai lehetőségnél odaért valaki, hogy megakadályozza a hazaiak előretörését. Ebből a hitből Bacsa rángatott vissza, aki kitűnő indítást kapott, amivel a kapuig mehetett volna, ha gyorsabb, de addig dédelgette a labdát, míg Kovácsik kiért a kapujából. Mindezt még egyenlőre elnézhetjük neki, hiszen már csak néhány perc volt hátra ekkor és még vezetett a csapat. Így érkeztünk el a nem teljesen indokolt 4 perces hosszabbításhoz. A ráadásban nyomtak a hazaiak, de így kinyíltak, amit ismét Bacsa igyekezett egy gyors kontrával kihasználni, Kovácsik azonban újra jött a kapujából, de most más volt a felállás, elkaszálta Patrikot, aki már eltolta mellette a labdát. Gondolhattuk volna, hogy sima piros lap, de olybá tűnik, hogy az állam csapatának azt nem lehet kiosztani, így sárgával megúszta a hálóőr. A szabadrúgással meg addig piszmogtak a fiúk, míg le nem fújták a mérkőzést. Zsebben a 3 pont!
Régen láthattunk hasonló küzdőszellemet a srácoktól, be kell látni, hogy nem mi voltunk a jobb csapat a pályán, nem versenyezhetünk ilyen mértékű támogatásokkal. Ennek ellenére sikerült megmutatni, hogy az ország egyik kirakatcsapata szervezettséggel a saját otthonában is megverhető. Annak ellenére pedig, hogy a csapat még kieső helyen áll a Kisvárda győzelme miatt, ez a keret talán annyira azért van erős, hogy megmaradjon az első osztályban és a helyét ne valami kis falu vegye át. Az akarat győzelme volt ez ma, folytatás jövő héten itthon a Honvéd ellen.
