Hosszú idő után úgy indulhatott neki a csapat egy hétvégének, hogy a vonal fölött van. A következő harc, aminek elébe néz a 8 meccse veretlen Diósgyőr, a fővárosban várt ránk, Újpesten. A házigazda csapata szép álmokat kerget, a hazaiak abban reménykednek, hogy az év végén meglehet a dobogó, mi több a Vidi jelenlegi formáját tekintve a második helyig is felkúszhat a csapatuk. Reméljük sikerül őket távolabb lökni ma a céljuktól. Ezt azonban Pesten másképp gondolták…
Az Újpest csapata kezdte aktívabban a találkozót, pontos passzokkal igyekeztek a kapu közelébe kerülni. Mindeközben mi csak nyomoztuk a labdát, az egyébként sem túl pontos passzaink már a kezdeteknél hátrányt jelentettek, mert a hazaiak igyekeztek lecsapni az összes lehetőségre, ami előttük adódott. Az 5. percben pedig elaludt a védelem… Az újpestiek addig-addig passzolgattak, hogy az alapvonal közeléig el is értek, még középre is sikerült betuszkolni a labdát, az érkező Nwobodo üresen maradt, lövése pedig sajnos utat talált a kapuba. 1-0. Lassan már kezdhettünk hozzászokni ahhoz, hogy tud a csapat szervezetten védekezni, na ezt ma eddig nem láthattuk. Ami meglepő volt, hogy a folytatásban sem tudtuk felvenni a meccs iramát, folyamatos újpesti mezőnyfölény jellemezte az első negyed órát. Szerencsére ez a fajta nyomás lövésekben kevésbé mutatkozott meg. Jól jellemzi a tanácstalan játékunkat az is, hogy néhány másodperc híján 20 percre volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán labdával együtt a hazaiak büntetőterületéig merészkedjünk. Lövésig persze nem jutott az “akció”. Egy ideig gondolkoztam rajta, hogy mit írjak az ezt követő 10 percről, de igazából annyira eseménytelen passzolgatás ment, egy de maximum két kósza beadás mellett, hogy több szót nem is érdemel ez az időszak. Talán annyit lehet még megemlíteni róla, hogy az Újpest altathatta a mieinket, mert egy gyors váltást követően érkezett egy pontos beadás, de Brkovic szerencsénkre még időben érkezett és bele tudott lépni a visszagurított labdába. A félidő hajrájához közeledve Bukrán borzolta a szurkolók kedélyeit, egy egyszerű hazagurításnál rúgott mellé a labdának, a játékszer a kapu mellé csorgott, szöglet. Még az is lehet, hogy Radostól tanulta ezt a trükköt, legutóbb tőle láthattunk ilyesfajta megmozdulást még egy Ferencváros elleni meccsen, de itt szerencsére nem szerzett gólt az ellenfél. Az események mondhatni felpörögtek a korábbiakhoz képest (már az is csodaszámba megy, ha 5 perc alatt történik valami érdekes), 2 perccel a lefújás előtt Prosser révén az első kapura lövésig is eljutott a csapat. Ez kissé önbizalmat is adhatott a fiúknak, a játékrész ráadásában vezethettünk kontrát, Prosser azonban sokáig cipelte a labdát, így passza nem jutott el a középen üresen sprintelő Hasanihoz, mert bele tudott lépni az egyik védő az átadásba.
A folytatásban rögtön egy cserével igyekezte Fernando felrázni a csapatot, a rendkívül fiatal Orosz Donát juthatott szóhoz. A játék képe azonban úgy tűnt, hogy nem változik. Mi több, a történelem megismételte önmagát. Ráadásul nem is olyan régen történt eseményekről van szó, elég egy órácskával korábbra gondolni. A gólszerző Nwobodo vert rá egy méteren kettőt a széleken védekezést imitáló játékosokra, a beadását pedig Nagy könnyedén passzolta a kapuba. 2-0. A csapat sajnos ezek után sem tért magához, a következő percekben az Újpest sorra vezette a támadásait. A stabilitásra épülő védekezésünknek ma eddig nyoma sincs. Egy-egy kreatívabb támadás során az újpestiek kedvük szerint gyalogoltak át rajtunk, miközben mi nem tudtunk még csak egy gyenge kapura lövést sem felmutatni. Jól tükrözi a játék képét, hogy egy óra elteltével Fernando már kihasználta mind a 3 cserelehetőségét, a labda pedig még így is csak elvétve van nálunk.
Szokták mondani, hogy szerencséje csak a jó csapatoknak van. Na ezek szerint mi nem tartozunk ebbe a kategóriába. A félidőben talán először jutottunk lövésig, Tajti azonban a keresztlecet találta telibe, a labda pedig Pajovic hátáról is csak a gólvonalra perdült, maradt az előny. Nem csak az előny maradt, hanem Tajti is főszerepben tetszelgett a folytatásban. Most viszont nem az ellenfél kapuja előtt, hanem a sajátunknál. Szabálytalankodását követően az Újpest jó helyről végezhetett el szabadrúgást. Bukrán nagy műgonddal állítgatta a sorfalat, az utolsó pillanatban Oroszt is elküldte onnan, ahol Burekovic ellőtte a labdát. Meg is lett a gyümölcse, kapusunk olyannyira a rövid sarokra várta a lövést, hogy el is indult rá, de a labda a hosszú sarokba tartott, Bukrán pedig későn nyúlt vissza, 3-0. A mérkőzés képe pedig ezek után kezdett megváltozni. Úgy néhány perc erejéig. Az Újpest a magabiztos előny tudatában hagyott pár percet, hogy ne csak a saját kapunk előtt lássunk labdát. Az elképzelés nélküli passzolgatást látva viszont a hazaiak újra úgy gondolták, hogy ideje támadásokat építeni. A játék tehát ismét áthelyeződött a mi kapunk elé. Nem is tétlenkedtek sokáig vendéglátóink, Tajti bizonytalanodott el a félpálya környékén, könnyen vették el tőle a labdát, a gyors kontra végén pedig Novothny vitte be a kegyelemdöfést, miközben Karan szinte kézenfogva kísérte. Itt pedig még nem volt vége az eseményeknek. A teljesen szétesett védelmünk nagyjából annyit ért, mint a megyekettő sereghajtójának lerobbant csapatbusza, a következő újpesti támadás végén ugyanis Zsótér is beköszönt. 5-0.
Összességében egy kritikán aluli teljesítménynek nem nevezhető produkcióval sikerült lerombolni azt a törékeny, de épülő képet a szurkolók előtt, hogy ebből a bandából egyszer még csapat lehet. Az elmúlt időszak sikerei után ez a pofon egy olyan éles váltás, amire még a pesszimistább szurkolók sem voltak felkészülve. A csapatjáték kritikán aluli volt, szinte észre sem vehettük. Az egyéni teljesítményekről pedig már szót sem érdemes ejteni. A komplett védelem végigszunyókálta a meccset, a csatárok csak dísznek voltak a pályán, mert a labda el sem nagyon jutott hozzájuk. Az i-re a pontot pedig Tajti tette fel a mai játékával, kevesebb, mint egy félidőt töltött a gyepen, de ezalatt fontos labdákat adott el, illetve szabálytalanságaival tördelte a játékot, az sem lett volna meglepetés, ha még a lefújás előtt zuhanyozni küldték volna.
Folytatás jövő héten szintén Budapesten a Fradi ellen.
